A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
506 XXXII. SZÁM. elkerülni a nélkül, hogy az állam még sokkal nagyobb vér- és pénzáldozatoknak lett volna kitéve, és másként tűnik fel akkor, ha be lehet bizonyítani az ellenkezőt. A ki a keleti kérdés eddigi eredményeit a monarchia szempontjából részrehajlatlanul Ítéli meg, constatálni lógja, hogy a monarchia a nélkül, hogy a háborúban résztvett volna, mely háború minden részes félnek annyi áldozatába került, a nélkül, hogy a háború alatt csak egy katonát is fölállított volna, tekintélye dolgában nem vesztett, hanem gyarapodott, hogy véderejének egy részét csak háború után, egy világosan megjelölt feladat czéljából kellett kifejtenie. E feladat Bosznia és Herczegovina megszállása és kormányzása : tehát a monarchia hatalmának két tartományra való kiterjesztése. Elvileg e tényállást alig lehetne a kormány politikája ellen kiaknázni ; sőt múltúnk némely előzményével szemben inkább határozottan a kormány-politika javára lehetne azt latba vetni. Nekem nem szándékom e következtetésre jutni; sőt magam is igy állítom fel a kérdést: hogy, ha oly háború után, melynek főveszélye a hatalmi viszonyok ránk nézve káros megváltoztatásában rejlett, hatalmi körünk új tartományokra való kiterjesztése mindenesetre jobb eredmény, mintha ennek ellenkezője történt volna: e puszta tény magában még nem képez bizonyítékot a kormány politikájának helyessége mellett. A magyar-osztrák monarchia elég nagy arra, hogy területi nagyobbodásra ne szoruljon. Belső alakulásánál fogva minden annexio neki bajt és nehézségeket okozhat. A mire első sorban szüksége van, az belső fejlődése és nem kifelé való kiterjeszkedése. Mert ez igy van, azért van e monarchia fennállása és erősbödése európai szükségnek elismerve; természetszerű rendeltetésének végrehajtása ezért nem kelt bizalmatlanságot, hanem bizalmat és megnyugvást. E nézetet kifejeztem évekkel ezelőtt, s most is vallom e meggyőződést. Tovább megyek és nem habozom kijelenteni, hogy ha a kormány politikájának eszméje valóban az lett volna, melyet az ellenzék jó vagy roszhiszemben abból kimagyarázni iparkodik, az tudniillik, hogy a keleti válságot két török tartomány megszerzésére ki akarta zsákmányolni, akkor ezen szándék sikerült megvalósítása után is épen oly határozott >mea culpác-val kellene a t. országos bizottság előtt megjelennem, a mily nyugalommal várom ma, bárhogy szóljon, a delegatiók ítéletét, azon tiszta öntudattal, hogy mindent elkerültem, a mit elkerülnöm kellett és lehetett, s hogy mindent elértem, a mit elérnem lehetett. Hogy alaposan lehessen arról Ítélni, vájjon a kormány politikája megfelelt-e az osztrák- magyar monarchia valódi érdekeinek, a következő három kérdés iránt kell tisztába jönni. 1- ször: való-e azon föltevés, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása azon czél volt, melynek elérésére a kormány törekedett? 2- szor: lehetséges volt-e az adott viszonyok között e lépés elől kitérni a nélkül, hogy a monarchia életbevágó érdekeiről lemondjunk és nagyobb vér- és pénzáldozatoknak tegyük ki az államot, mint a melyeket az occupátió követelt? 3- szor: ha az occupatio elkerülhetlennek mutatkozott, nem lehetett volna-e azt politikailag vagy katonailag kedvezőbb körülmények között vagy korábban, vagy későbben eszközölui ? A mi már most az első kérdést illeti, a kormány helyzete igen könnyű. Azon állítás megczáfolására, hogy a kormány politikája az occupatiót szándékosan akarta el- kerülhetlenné tenni, nem szükséges a t. bizottságot arra kérnem, hogy ellenkező biztosításaimnak hitelt adjon. Van módjában kétségtelen tényekkel bizonyítani az ellenkezőt. A múlt évben az úgynevezett vörös könyvet volt szerencsém előterjeszteni, mely három év eseményeit foglalja magában. Nem a congressus után, hanem előbb történt annak közzé étele. Ki van benne mutatva a kormány magatartása a keleti mozgalom minden fázisában, a zavarok kitörésétől az orosz-török háborúig. Nem fogom önöket idézetekkel fárasztani. Egyes okmányok nem sokat bizonyítanak. De általában merem mondani : hogy senki abban nem talál egy lépést, egy szót, melyet nem azon alap- gondolat volna, épen sugallt azt elkerülni, a mit ma a kormány-politika végczélja gyanánt akarnak némelyek föltüntetni.
