A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XXXII. SZÁM. 205 32. szám. ANDRASSY GYULA gróf külügyminister BESZÉDE. Tartotta az osztrák delegatio költségvetési bizottságának 1878. évi november 30-ki ülésében. Tisztelt uraim ! A berlini congressus előestéjén volt legutó- jára szerencsém, a politikai helyzet fölött önök előtt nyilatkozni. Azóta a kormány politikájának eredményei napfényre kerültek, a berlini szerződésben önök előtt fék ősznek. Politikájának igazolása tekintetében a kül- Ugyminister Osztrák - Magyarországban egészen kivételes helyzetben vau. A két államfél képviselőivel közvetlenül nem érintkezvén — és igy tulajdonképeni párttal sem birván — nincs alkalma eljárásainak eredményei fölött azonnal nyilatkozni, midőn politikájának első benyomása a közvéleményben nyilvánosságra jut. Az ezer meg ezer hamis fölfogás és gyakran téves tudósítás közepette, melyek felmerülnek, az igazságot a sajtó utján mindenkor győzelemre segíteni, oly föladat, melynek megoldására én magamat képesnek nem érzem. De téved a minister, ha politikájának eredményeiben, összképében bízik, mert mig ő szóhoz fut, az előzetes vélemények benyomása alatt a tények maguk egész más világításban tűnnek fel. Számomra azonban ezen helyzet adva volt és én azt meg nem változtathattam. Nem maradt egyéb hátra, mint a delegatiókat bevárnom, hogy roszul értesült biráimtól a jobban értcsülendők- höz apelláljak. Midőn ehhez fognék, reményiem, hogy ha a minister személyére vonatkozó minden előzetes vélemény nem is fog talán eloszlattatni, semmiesetre sem lesz késő, a tárgy, a kormány politikája fölött tárgyilagos és részrehajlatlan Ítéletet várni. Constatálum, hogy lényeges különbség van azon vádak között, melyeket az ellenzék tavaly, a congressus előtt emelt, a kormány politikája ellen, és azok közt, melyeket ma hangoztat. Akkor az volt a szemrehányás, hogy a kormány elmulasztotta vagy el fogja mulasztani a kellő időpontot a monarchia tekintélyének, erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvására. Ezt hallottuk még közvetlen a congressus előtt, sőt annak tartama alatt. Ma e vád elnémult. Senki sem mondja, hogy Ausztria-Magyarország elkésett befolyásának érvényesítésével ; ellenben sokan állítják, hogy helytelen irányban érvényesítő befolyását. E vád főleg egy pontra irányul: az európai megbízás elfogadására, Bosznia és Herczegovina megszállására. Első sorban tehát e kérdéssel kívánok foglalkozni. Két főmomentum jő itt tekintetbe: a politikai és a pénzügyi kérdés. Külön-külön fogom e két szempontot tárgyalni. Ezt azért kell tennem, mert másként tűnik föl a bizonyára súlyos pénzáldozatok kérdése, ha be lehet bizonyítani, hogy lehető volt az occupatiót
