A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1876 - hiteles kiadás (Bécs, 1876)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

lenkezöleg í. bizottság a leszállításoknál az ösz- szeget, és pedig a legcsekélyebb összeget is — fontosnak tartom; de magában az elvben nem láthatok orvosságot egyetlen bajunkra sem. Különben sem tudom, minő elv az, melyet e leszállítással manifestálnunk kellene. Azon elvet, hogy a bizottságnak joga van leszállításokat tenni : nem vonta kétségbe senki ; hogy akar is törölni, a mennyire a fennálló viszonyok korlátái megengedik : azt bebizonyította az eddigi költségvetéseknél, és be fogja bizonyítani a jelen költségvetés megállapításánál is. Van még egy másik nagy elv is, melyet újabb időben sokat vagyunk kénytelenek emlegetni: az, hogy véderőnk egész organismusát átalában összhangba kell hoznunk teherviselési képességünkkel. De azonkívül hogy ezen elv érvényesítése nem e bizottság, hanem a törvényhozások feladata leend. e törlési indítvány visszautasítása által egvátalán nem látom ez elvet vitiálva ; sőt remélem, hogy majdan, mikor az elv nem oly akadémikus módon, hanem positiv javaslatok alakjában a törvényhozás elé kerül : alkalmam lesz Wahrmann képviselő úrral rokon nézeteket vallanom. Csak egy elv van t. bizottság, melyet az indítványban érvényesítve látok, s ez az, hogy oly időben, mikor nem az én nézetem, de egész Európa szerint egy nagy conflagratio veszélye előtt állunk, — a mely conflagratióban, ismét nem az én, hanem Európa nézete szerint mi leszünk legközvetlenebbül érdekelve, hogy mondom — mi ily időben fogjunk a hadsereg bármi irányú leszereléséhez, vagy miután Wahrmann képviselő érveivel nem akarok ellentétbe jönni,— legalább a leszerelés elvi proclamálásához.

Nem veszek igénybe csalhatatlanságot a magam számára ; sőt ellenkezőleg óhajtanom kell, hogy csalódjam; mert sokkal kisebb bajnak tartom azt, ha a háború netán alaptalan félelméből mellőzünk ezúttal egy, két millió frlnyi megtakarítást, mint hogy ha az idő beváltja félelmünket és mi egy közel bonyodalom veszélyei között győződünk meg arról, hogy mily hiú dolog lett volna a közelgő veszély előjeleivel szemben tenni meg a papíron 2 millió oly megtakarítást , melyet a valóság sehogy be nem válthatott.

S ezzel ki is fejeztem szavazatom indokolását. Még csak azon parlamentalis tapintatra kívánok reflektálni, melyre az indítványozó ur méltán igen nagy súlyt fektetett, s melynek a képviselőben a nép szükségei, sőt tán pillanatnyi követelései iránti érzéket kell ébren tartani. Ezzel szemben én a nép alkotmányos tapintatára hivatkozom, mely viszont a népnek teszi kötelességévé, a terhet, melyet képviselői komoly megfontolással és lelkiismeretes meggyőződéssel szükségesnek tartanak : önkényt és megnyugvással vállaira venni.

Elfogadom az albizottság javaslatát.

Éber Nándor: T. orsz. bizottság! ügy látom az eddigi felszólalásokból, hogy némelyek sokkal nagyobb feneket kerítettek az egész kérdésnek, mint annak vélekedésem szerint keríteni kellett volna. Én e tekintetben tökéletesen egyet értek Zichy Nándor t. tagtársammal, ki ezt ad- ministratiónális kérdésnek tartja. Én is annak tartom és mint ilyet fogom fel, mely a mostani védrendszer változtatásával, — és a mint én e kérdést felfogom, — a mostani politikai helyzet változtatásával semminemű összefüggésben sincs. Mert méltóztassanak megengedni, miben összpontosul ez indítvány? összpontosul abban, hogy azon négy czimben, melyek a költségvetésnek lehet mondani, hogy majdnem 4/5-részét képviselik, azaz a 66 millióban, ha jól emlékszem 86 irányában, virement utján 2 milliónyi megtakarítás történjék. Ez a kérdés nem uj, a mint épen előttem szóló bizottsági tag úr is említette. Két évvel ez előtt az igen t. mostani pénzügy- minister ur, a ki akkor a delegatiónak, mint tudvalevő dolog, igen kitűnő tagja volt: ugyanazt indítványozta és mi mindnyájan abból a szempontból fogtuk fel.

Azóta — őszintén megvallom — most midőn ezen indítvány másodszor kerül elő, én igen nagy haladást látok, t. i. abban, hogy igen sok ellenérv, a mely akkor nagyon hangsúlyoztatok most alig emlittetett. Ott volt mint fontos alkotmányos érv, hogy a háromévi szolgálat törvény által van kimondva, tehát nekünk meg kell adni azt, a mi a törvényben áll. Ott volt a második érv, hogy a delegatió által 1872-ben a 3 évi szolgálat egyszer tényleg elfogadtatott és megszavaztatott az erre sziiksé10*