A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1876 - hiteles kiadás (Bécs, 1876)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
74 IV. ÜLÉS. megindulása óta minden időt alkalmasabbnak találtam volna egy oly indítvány megtételére, mint a mostanit. Ha szerencsés lettem volna az 1870-iki bizottság tagjának lenni, a mikor a lovassági létszám szaporítása végett emeltetett a rendes budget szükséglete, mintegy 4 millióval : minden lelki küzdelem nélkül járultam volna Wahr- mann képviselő urnák azon, nem indítványához, hanem akadémikus dissertatiojához, melylyel a védképesség emelésére nézve ott — a mint magát kifejezé — uralkodó enthusiasmussal szemben mérsékletre intett. 1872-ben, midőn a gyalogság jelenléti létszámának emelése végett nagyobbittatott a budget ismét néhány millióval: tán szintén találtam volna fontos érveket arra , hogy azok törekvéséhez csatlakozzam, kik a létszám emelése ellen nyilatkoztak. Tovább megyek t. bizottság! 1874-ben, midőn a delegatiónak tekintélyes kisebbsége, élén a jelenlegi pénzügyminister úrral, a rendes költségvetés öt cziménél egy 2.500,000 frtnyi általános levonást indítványozott : szükségét és lehetőségét is láttam e levonás végrehajtásának. — Sőt, hogy még tovább menjek, ha a tavalyi országos bizottságnak tagja lettem volna, s ott — miután Wahrmann és Zsedényi képviselő urak nem voltak jelen — például Horváth Gyula h. tag ur szükségesnek látta volna azon melegségnek, melylyel ma a hadügyi budget magas tételei ellen nyilatkozik, egy részét érvényesíteni arra, hogy ezen levonási indítványt akkor megtegye : bizonyára alapos megfontolás tárgyává tettem volna, hogy vajon nem kell-e őt egész erővel támogatnom. Máskép állanak a dolgok ma. Akkor és mindazon alkalmakkor, melyeket felemlítettem, egy komoly pénzügyi helyzet közvetlen kényszerűsége állt szemben a liarczképesség igénybevételének távoli esélyeivel. Akkor mindössze egy közvetlenül fenyegető roszszal volt dolgunk és nem állott azzal szemben az a másik rósz, mely tökéletesen elég az elsőnek ellensúlyozására, a mely döntő befolyást gyakorol az én elhatározásomra ; nem állott vele szemben az európai helyzet acut válsága. Igazat adok abban Wahrmann b. tag urnák, hogy két rósz között kell választanunk ; de eltérek tőle abban, hogy nézetem szerint a két rósz közül nem a kisebbet, hanem a nagyobbat kell választanunk, azt, mely közvetlenebbül fenyeget bennünket, a melynek igényeit tehát a legsürgetőbben kell kielégítenünk. Nagy súlyt helyezett ő a politikában egy definiálatlan érzékre. Elismerem, hogy a választás itt csakugyan az érzék dolga. Mindazok, a kik azt hiszik, hogy az európai béke a jelen bonyodalmak közt teljesen biztosítva van; vagy hogy a javaslatba hozott rendszabály egy háború esélyeivel semmi összefüggésben nincs : teljes nyugalommal megszavazhatják a javasolt leszállítást. Miután azonban én — s itt csak a legegyénibb nézetemet kívánom kifejezni — nem vagyok képes a napról-napra bonyolódó csomó teljesen békés megoldásában hinni ; nem akarhatom, hogy tán épen a 12. órában tegyünk egy lépést visszafelé, s hogy a csomo esetleges kettévágásánál a monarchia ne legyen képes erejének teljes intensivitásával fellépni. Ezen feltevésemmel egyátalán nem akartam ellentétbe helyezkedni azon megnyugtató felvilágosításokkal, melyeket a külügyminiszter úrtól a külügyi albizottságban s e bizottságban is hallottunk. Meg vagyok győződve, hogy ő mindent elkövet, sőt alapos reménye is van a béke fentartására. Bízom tehát politikájában ; de bízom benne — és e tekintetben kénytelen vagyok Fáik biz. tag ur argumentumaihoz csatlakozni, — ha bízom benne: akkor meg akarom egyszersmind adni azon eszközöket is, melyeket ő a békés politika érvényesítésére — a mint tudom — okvetlenül szükségesnek tart. Ha pedig esetleg csakugyan vannak kételyeim : akkor megszavazom ez eszközöket azért, mert sokkal nagyobb szüksége lesz rájuk a monarchiának; mint. az esetben: ha a békés politika csakugyan közvetlenül czélját éri. Daczára annak, hogy ennyire tisztában vagyok magammal elhatározásom, és indokai iránt, mégis nehezemre esik az elhatározás. Elhatározásom súlyát azonban megkönnyíti egy érv, melyet az albizottságban, s itt is némileg más alakban Wahrmann képviselő társunktól hallottam. Ő sokkal kevesebb súlyt helyez magára a leszállítandó összegre, mint az elvre, vagy a mint mondá, az abban levő tüntetésre. Én el-
