A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
94 X. ÜLÉS. az törvény, (Helyeslés.) és hogy a törvény ellen cselekedni nem szabad. Méltóztatnak tudni, hogy az 1867. XII. t. czikknek van egy pár érdekes szakasza, mely a ministeri felelősségről szol, és annak módozatait is meghatározza. Én tehát t. bizottság azon véleményben vagyok, hogy talán elegendő lesz a t. hadügy- ministert figyelmeztetni arra, hogy az ő eddigi nézete a felelősségről nem volt helyes. Igaz, hogy a hadligyministerinmban azt mondották s velünk is igy közöltetett az albizottságban, hogy épen a delegatiók voltak azok, a melyek nem igen szerették a póthitelt, és több Ízben kijelentették, hogy nem szeretik. Igenis nem szeretik, de azért nem szeretik, mert nem akarnak többet költeni, mint a mennyi megszavaztatott, de nem azért nem szeretik, hogy azután a túlkiadások a zárszámadásokban legyenek elszámolva. (Helyeslés.) Én tehát t. bizottság úgy vélem , hogy a történt egyes felszólalások, ámbár nem képezik a delegatió formális határozatát, de ezen egyes hangok, melyeket hallottunk, teljesen elegendők lesznek arra, hogy megismertessék átalában a közös ministerekkel, de különösen a hadügymi- nisterrel, a delegatio nézetét. És ha a t. had- ügyminÍ8ter azon meggyőződésre fog jutni, hogy azon határozatok, melyeket a delegatió hoz, habár formára nézve gyöngék, nem képeznek puszta phrázisokat, hanem igenis reális dolgot képviselnek, minek annak idejében érvényt is lehet szerezni, nem fogja, azt hiszem, azokat csak úgy könnyedén venni. (Helyeslés.) Egyébiránt elfogadom a jelentést átalánosságban. \ árady Gábor : T. országos bizottság ! Azokat, a miket Fáik t. tagtársunk elmondott, egész terjedelmében magamévá teszem, hanem a consequentia, melyet ő kivont, az én észjárásommal nem egészen egyezik meg. T. barátom hibáztatja némileg a korábbi delegatiokat, hogy hiszen ezeknek lett volna feladatuk az illető ministert feleire vonni, a mikor túlkiadást tett, Én ezen nézetet helyeslem, de ha mi most az albizottság munkálatát úgy, a mint az előttünk van, elfogadjuk, csak folytatjuk a hibát, melyet a megelőző delegatiók elkövettek. Es ha azon kérdést teszem magamnak, ha vájjon lehetséges-e e pillanatban megállapodni vagy a jó, helyes útra, melyet Fáik t. barátom jelzett, visszatérni, megvallom, zavarban vagyok, mert az igen terjedelmes albizottsági munkálattal szemben nagyon nehéz a részletekbe bebocsátkozni, miután az albizottság minden tételre nézve, mondhatni minden inkolás nélkül megadja a felmentést. Én hajlandó volnék, t. orsz. bizottság, egyetlen tételre sem adni meg, bármennyire indokoltaknak látszanak azok, és pedig azért nem, hogy jövőre hasonló túlkiadásoknak az útja el- vágassék, de nem tudom az albizottság terjedelmes jelentésével szemben nézetemet egyik vagy másik tételnél alaposan , számokkal védelmezni. És itt engedje meg a t. albizottság, a mely munkálkodott, hogy midőn Fáik barátom a hadügymi- nister ellen fordul, én egyszersmind az albizottság ellen is forduljak. Az albizottság ugyanis kárhoztatja a túlkiadásokat és határozati javaslatot is terjeszt az orsz. bizottság elé, s midőn a részletekre kerül a sor, ott tételenként védelmezi s terjedelmesen indokolja a túlkiadások szükségességét ; és mintegy ügyvédévé válik az illető ministeriumnak. Vájjon nem ujjmutatás-e ez jövőre, hogy hasonló védelemre fog a közös- ministerium számíthatni a következő alkalomkor, hogy ime, ily nagy mérvű túlkiadásokat tettél, és mi albizottság kelünk védelmedre ? Ez, t. orsz. bizottság az én észjárásommal nem egyeztethető meg. Ez lehetetlenné teszi a jó útra térést, minek szükségességét Fáik t. barátom is kiemelte; ez contradictio in adjecto. Azt mondani, hogy hibázott a közös ministerium mikor túlkiadásokat tett, és azért kárhoztatni azt, de más részről minden tételre nézve megadni a felmentést, s minden tételnél úgy indokolni a túlkiadást, mint elkeriilhetlent, én ezt összeegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslések.) Azután méltóztassanak megengedni, nem tudom felfogni a t. albizottság combinatióját akkor, midőn a túlkiadásokat levonja a csekélyebb felhasználásból és viszont azután e szerint állapítja meg a mérleget. Éu azt hiszem, ez nincs rendén, hiszen a csekélyebb felhasználás bizonyos tekintetben lehet érdem, bizonyos tekintetben lehet hiba. Midőn valódi megtakarítás: érdem az; de megeshetik, hogy a csekélyebb felhasználás onnan ered, mert tényleg több tétetett előirányzatban, mint a mennyi
