A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ÜLÉS. 93 távozható, s ennélfogva itt a költségvetés csakis körülbelül, átalányok számbavételével történhetik. Ez esetben mondom tehát, nem hiszem al- kalmazhatónak a jelen határozati javaslatot, nem is látom azt úgy fogalmazva, hogy ezen esetben a kellő latitude, a kellő intézkedési alaposság a ministernek meg nem adathatnék. A mi a tengerészeti osztály eljárását illeti, teljesen osztozkodom azon nézetekben, melyeknek Csernátony igen t. tagtárs adott kifejezést. Azt hiszem, maga az indokolás is, sőt nemcsak az, hanem maga az eljárás is, a melyet indokolni szándékoznak, egyátalán helytelen, s én azt hiszem, hogy e kérdésben a kiküldött albizottság a lehetőleg kíméletesen járt el. Épen azért szívesen hozzá járulok nézetéhez, mert azt hiszem, hogy a jelen esetben az ily kiméletes kijelentés elegendő lesz arra, hogy jövőben az ily esetek ismétlésétől megóvjon. Mindazonáltal egyre vagyok bátor figyelmeztetni at. albizottságot, a mi azt hiszem, talán tévedésből kerülte ki a zárszámadási albizottság figyelmét, az az, hogy a hadi tengerészeire vonatkozólag a törvény és eddigi gyakorlat szerint mindig szorosan a had- ügyminister felelős, nem pedig a tengerészeti osztály vezetője, a ki csak mint az osztály vezetője, nem pedig mint felelős minister jelenik meg. A törvényben ebbeli minőségéről egyátalán szó sincs említve, s én megvallom, a tengerészeire vonatkozólag részemről biztosabb felülvizsgálatot, illetőleg az alkotmányos formák és az alkotmányos szellem szigorúbb megóvását épen attól várom, hogy a hadügyminister, felelőssége érzetében e tekintetben is talán szigoruabban érvényesítse befolyását a tengerészeire vonatkozólag, a mint eddig történt. Ugyanezért nem találom correctnek azon későbbi határozati javaslat szövegezését, melyet az albizottság a hadi tengerészeire vonatkozólag előterjesztett, s majd ha az a bizottság eldöntése alá fog kerülni, bátor leszek arra vonatkozólag egy stylaris módositást tenni, mely azt hiszem, hogy az előzményeknek és alkotmányos állásunknak inkább meg fog felelni. Most voltam bátor ezeket kapcsolatban a többiekkel elmondani, nehogy akkor bővebb indokolással legyek kénytelen a t. bizottság figyelmét fárasztani. (Helyeslés.) Fáik Miksa : T. orsz. bizottság! A vita eddig azon határozati javaslat körül forgott, mely az albizottság jelentésében foglaltatik és azt hiszem, hogy okkal, mert az egész jelentés lényege épen azon nyugszik, és ha most ezt a dolgot megbeszéljük az átalános vitánál, köny- nyebben fogunk a részleteken keresztül esni. Én előre is meg voltam győződve arról, hogy a t. orsz. bizottság ezen eszméket, melyek a határozati javaslatban foglaltatnak, legalább lé- nyegökben el fogja fogadni; de különösen Csernátony tagtársunk megjegyzése annak kimondására indit, hogy igenis a zárszámadási bizottság érezte, hogy nagyon gyönge ezen határozati javaslat, melyet ajánlott, de erősebbet épen csak azért nem hozott javaslatba, mert nem lehet tagadni, hogy a hibának egy része csakugyan a delegatiót is terheli. Horváth Gyula biz. tag felemlitette, hogy ezen értelemben már több határozat hozatott, és hogy azok soha sem lettek foganatosítva. Én azt hiszem, hogy a foganatosítás tulajdonképeu a delegatió dolga lett volna, s ha nem tette, mindenesetre hibázott. Ezen hiba következtében aztán megbonosult a hadíigyministeriumban egy egészen sajátszerü észjárás. A hadügyminister azt gondolta magában : én becsületes, lelkiismeretes ember vagyok, én egy krajczárt sem költők el, a miről számot nem tudnék adni, én csak oly dolgokra adok ki pénzt, melyeket szükségeseknek tartok; én tökéletesen igazolva vagyok s a delegatiónak nem marad egyéb teendője, mint hogy megadja az indemnityt. Ha ezen logika állana, akkor tulajdonképeu az alkotmányos rendszernek semmi alapja sincs. {Helyeslés.) Mert ha a minister mindenre költhet, mit szükségesnek tart, — hisz becsületében úgy sem kételkedik senki, — mire való a delegatió, mire való egyátalán a parlament ? A különbség épen abban áll, hogy nem kizárólag a minister nézete dönt arra nézve, hogy mi szükséges, mi nem? Igenis dönt a minister nézete, de csak miután már azt a parlament, illetőleg ezen bizottság elfogadta s Ő Felsége szentesitette. {Helyeslés.) Én azt hiszem , hogy a hadügyminister megfeledkezik arról, hogy a delegatió azon határozata, melyet a király szentesítésével ellát,
