A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
90 X. ÜLÉS. nál összesen 7.779,762 frtra rúgnak, tehát az egész előirányzatnak 7%-át teszik ki. A zárszámadási albizottság e helyütt nem mulaszthatja el azt, hogy az országos bizottság figyelmét e körülményre felhivja és ennek mint egy tetemes bajnak elhárítására, egy határozati javaslatot ajánljon. Ugyanis ezen eltérések nemcsak az 1873. évben fordulnak elő, hanem az albizottság meggyőződött arról, hogy az ily eltérések a megelőző években is előfordultak, sőt mint az 1874. évi kezelési számadás tanúsítja, a következő évben is elő fognak fordulni. Ezen eltérések tehát közös háztartásunk chronicus baját képezik, melynek elhárítása több oknál fogva igen szükséges ; mert nem csak a józan alapokra fektetett budgetnek megállapítását illusoriussá teszik, hanem egyszersmind a budget megállapításának súlypontját a zárszámadások megvizsgálására fektetik és következtetik jellegéből az utóbbit, melynek parlamentaris fogalmak szerint csak ellenőrzési működése kell hogy legyen. Az albizottság a jelentésben foglalt határozati javaslat elfogadását ajánlja, és pedig azért, mert úgy hiszi, hogy e baj elhárítására más eszköz nem létezhetik, mint az, hogy az illető mi- nisteriumok, ha látják, hogy az államháztartásban az előirányzathoz képest túlkiadások fognak létezni, ezeknek fedezésére annak idejében póthitelt kérjenek. Ezenkívül a zárszámadási albizottság még egyéb kisebb jelentőségű tárgyaknál határozati javaslatok elfogadását ajánlja, melyekre a zárszámadások részleteinek tárgyalásánál tüzetesen fogok visszatérni. Most csak átalánosságban ajánlom az albizottság jelentését. (Helyeslés.) Elnök : Miután a jelentés átalános részében már egy határozati javaslat foglaltatik, melyre nézve a t. bizottság megállapodását kell kikérnem, és miután ezen albizottsági jelentés ki lévén osztva, azt mindenki tanulmányozhatta, bátor vagyok az előadó ur szóbeli előadása után kérdezni a t bizottsági tagokat, hogy vájjon ki- vánnak-e átalánosságban a jelentéshez szólni? Horváth Gyula: Nekem átalánosságban vannak észrevételeim a jelentéshez. Én azt tartom, hogy a legfőbb számszéknek hivatása, hogv a controlt úgy gyakorolja, hogy az az országos bizottságok határozatain alapuljon és ne tartsa hivatásának, hogy az assonantiát a ministeriumok zárszámadásai és a megszavazott budget között minden áron keresse. fl A közös számszéknek jelentéséből meggyőződtem ugyan, hogy az odacsatolt magyarázatban azon egyes tételek meg vannak említve, melyek az egyes ministeriumok zárszámadásaiban a dif- ferentiát képezik; de meggyőződtem arról is, hogy épen a számszék jelentése a végösszegeket úgy tünteti fel, mint a melyek végeredményben megfelelnek a költségvetési előirányzatnak. Tulajdonkép nem magában a jelentésben, hanem csak a magyarázatban tüntettetnek fel azon különbözetek. melyek épen a túlkiadások és megtakarítások folytán keletkeztek. Ez oda vezeti ■ az embert, hogy midőn a közös számszék jelentését olvassa, azon hiedelemben van, hogy azon differentiák, melyek a költségvetésben az egyes ministeriumoknál léteznek, csak valami csekély, alig felemlitésre méltó összegre reducálhatók ; holott tulajdonkép, a mint az előadó ur szóbeli előadásában valamint jelentésében kijelentette, a zárszámadásokat vizsgált bizottság arról győződött meg, hogy a differentiák nagy összegre t. i. ez alkalommal 7 millióra rúgnak. A mi a bizottságnak azon határozatait illeti, mely szerint t. i. „utasittatik a közös hadügy- minister, hogy jövőre az előrelátható tetemesebb túlkiadások fedezésére az országos bizottságoktól póthitelt kérjen“ aligha van egyetlen ülésszaka, egyetlen költségvetése is a magyar delegatió- nak, hogy ehhez hasonló utasítások ne foglaltattak volna benne, a nélkül azonban, hogy a következő delegatiónak hasonló sors ne jutott volna ki, hogy újból hasouló utasítást kelljen adnia. r En pedig azon körülményt, hogy a delegatiók folytonosan szaporítják az ily határozatokat, a nélkül hogy eredménye lenne ezen határozatoknak, én e körülményt bizonyos tekintetben a delegatiók hatalma és erélye elleni vádnak tartom ; a mennyiben a határozatok évről-évre fen- maradnak a nélkül, hogy azok szükségének megszüntetésére törekedett volna az illető ministerium. Itt tulajdonképen eszébe jut az embernek e határozatok sorsáról Schiller azon mondása: „Du hast gehofft dein Lohn ist abgetragen“, mindig
