A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
,94 XTT. S7ÁM. A tekintetek; melyek a hadiigyministeriumot ezen szerződések megkötésénél vezették, teljesen egyezők azokkal, melveket a magvar delegatiónak e kérdésben kiküldött választmánya, valamint az enquete-bizottságok és a kereskedelmi kamarák már több Ízben ajánlatba hoztak. Ezek között első belvet foglalja el az, hogv úgv a hadsereg számára szükséges ruházati és sze- releti tárgyak szállítása, valamint kikészítése lehetőleg decentralisáltassék. Ez annyiban sikerült, bogv a posztonnniieket illetőleg négv csehországi négv morvaországi, két galicziai és egy sziléziai, továbbá három magyar gvár (a pozsonyi, losonczi és nyitrai) lettek a szállítással megbízva, a minek következménye az, hogv úgv a tetemesen nagyobb hadi szükséglet előállításának biztosítékai növekedtek, mint azon veszélvek is elhárittattak, melyek a gvártásnak egAretlenegy kézben levő egyedáruságából származhatnak. Hasonlókép a vászon- és gAmpotnemiieknél Csehországban, Alsó-Austriában és végre Magyarországon (Késmárkon) létező gvárak bízattak meg a szükséglet előállításával. A bőrnemiiekre nézve pedig szintén Magyarországban, Csehországban, Morvaországban és Steiermarkban egv-egv ezég, továbbá Alsó-Austriában 3 ezég lett foglalkoztatva. A kikészítést illetőleg szintén az előbbi magvar közösiigvi bizottság határozatához képest több helyen biztosíttatott kikészitési intézetek felállítása, melyek tényleg posztónemttekre nézve Brünnben, Bécs- ben és Budapesten, a vászon- és gvapotnemiiekre nézve szintén Késmárkon és Zwittau környékén, itt pedig főleg a házi ipar utján ; végre a bőrnemiiekre nézve Neu-Bidschowban, Brünnben, Bécsben. Gráezban és Budapesten állíttattak fel. A választmány mindenekelőtt a t. albizottságnak, az elért eredmények hű képét adandó, a Skene-féle és ezen új szerződések összehasonlításába bocsátkozván, azoknak megitélését nemzet- gazdászati, hadászati és végre pénzügyi szempontból látta szükségesnek. Tagadhatatlan, hogy a hadsergek fölszerelése az államokban levő házi és gyáripar kifejtése és fólvirágozására határozott befolyással van, azonban ezen üdvös befolyás az egy kéz és ugyanegv helyre való centralizálás által csaknem ellensúlyoztatik, hogy ne mondjuk, miként a mellette főlcsirázó ipar elfojtására vezet. Ennek tudatában hozták évek során a magyar delegatiók azon határozataikat, melyek a hadsereg felszerelései gyártása és kikészítésének decentralisatióját követelték. Megelégedéssel constatálja a kiküldött választmány, hogy az újonnan kötött szerződésekben ezen kívánalomnak, a mennyiben az adott viszonyok megengedték, elég lett téve. sőt annak fölemlitését sem mulaszthatja el, hogy a hadügyministerium nemcsak utat nyitott a szabad versenynek, de sőt fölhívásai által társulatok és egyeseket úgyszólván az ajánlkozásra felbátorított és igy a még helyenkint elalélt ipart is életre ébreszté. Ez történt a magyar államban tévő posztógyárak és légióként a bőrgyár-társulattal. Mig ugyanis a Skene-féle szerződés folytán a gyáripar súlypontja csaknem kizárólag Morvában volt, a „kikészítés“ pedig Bécs és Brünnbe üsszpontosittatott, mi a házi ipar teljes kizárását vonta maga után : addig az új szerződések a Lajthán túli államrész hét tartományában, u. m. : Csehország, Morva, Gácsország, Szilézia, Stiria és Alsó-Austriában. A magyar államrész öt különböző helyén, u. m. : Posony, Gács, Losoncz, Késmárk és Budapesten adtak a gyár és kézi iparnak munkát. Ezen intézkedés a gyáripart mig egyfelől a gyármunkásoknak, a gyárak centralisálása esetében gyakran előfordulható és következményeiben komoly veszélylyel fenyegető nmnkafölmon- dástól megóvja, addig az osztrák és magyar állam gyármunkásainak állandó keresetet biztosit. De biztosítja légióként a kikészítésnél a házi iparnak a vállalathozi hozzájutást, melynek fontossága az ez iránybani a múltban tapasztalt hanyatlással szemben, alig emelhető ki eléggé. Az ipar ezen fólelevenitése az állam különböző részeiben megtermi és meg kell hogy teremje azon gyümölcsöket, a melyek iránt reményteljes várakozással viseltettek a múlt magyar delegatiók, és melynek elismerésétől a kiküldött választmány teljesen át van hatva. De nem kevésbé fontosak azon hadászati szempontból elért eredmények, melyek az új szerződések által eszközöltettek.
