A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XII. SZÁM. 85 Ha káros a centralisatió a hadsereg fölszerelésének nemzetgazdászati, akkor nemcsak káros, de veszélyes az hadászati szempontból is, és legkivált akkor, midőn, a mint a Skene-féle szerződésnél vala az eset, a gyáripart az állam egyik szélére, a kikészítést a határszélhez és egymáshoz szintén nem távol eső két városba összpontositja. Egy tartomány és egy város elveszése vagy a hadsereg egy részének attól való elzárása, a hadserget vagy utóbbi esetben annak egyes részét minden fölszereléstől egyszerre fosztja meg, és a hadserget saját hazájában oly helyzetbe hozza, minő teljesen azonos az ellenséges földdel, a mennyiben vagy a szükséglet requisitio utjáni beszerzésére, vagy oly árak megfizetésére kényszerül, miket csakis épen a kényszerhelyzet parancsolhat. Az ríj szerződések a hadseregnek az állam mindkét fele legkülönbözőbb részeiben gyárakat és kikészitési intézeteket biztosított, és igy mind azon előnyök, melyek a felszerelés helyes decentralisatiója által elérhetők, egy háború esetében hadsergiink által kiaknázhatok. Azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy épen ezen decentralisatió által úgy a gyártás, mint a kikészítés olv rugékonyságot nyert, mely által a termelés megkétszerezése, sőt háromszo- rozása előtt sem áll még annyi akadály is, mint a felszerelés centralisatiója esetében a gyártás lényegtelen százalékokkal való fölemelése előtt. Erre például fölhozhatjuk, hogy a hadsereg lábbelikkel való ellátása az új szerződésekben, összehasonlítva a Skene-félével, oly eredményt mutat föl, minő a centralisatió esetében még nagymérvű áldozatokkal sem lett volna elérhető ; ma a bőrgyárak és kikészitési intézetek a Skene-féle szerződésben kikötött mennyiség háromszorosát képesek előállítani, a nélkül, hogy termelő képességek határa ezen túl még messze ne terjedne. Azonban teljes megitélhetése az új szerződéseknek, legkivált államunk nyomott pénzügyviszonyai között, pénzügyi tekintet és szempontból történhetik. Az új szerződésekkel mindjárt az 5/4% ruházati kezelési költségek megkiméltettek, mely évenkint 80,000—90,000 frtot tesz ki. Úgy az állandó, valamint változó árak meghatározására oly intézkedések vannak fölvéve, melyek minden lehető előnyös conjccturák kiaknázhatását biztositják az államnak. Mindenekelőtt a posztóhoz kizárólag szükségeltető középfiuomságú és közönséges kétnyiretű tiszai és baranyai gyapjú ára, kizárólag a pesti iparkamara által vétetik föl, és pedig úgy, hogy az egyes ártételek szerint megvásárolt mennyiség középára a valósággal fizetett ár és azon árért vásárolt mennyiség szerint határoztatik meg, mi az egyes kis tételek árai aránytalan befolyását a középár meghatározására teljesen kizárja, és úgy a gyapjuár változásából származó előnyök ép annyira szolgálnak a hadügyi pénztár javára, mint a szerződő társulatokéra. A Skene-féle szerződésben a kikészítés állandó árai előnyösebb conjecturák mellett sem biztosítottak az államnak árcsökkenést, mig a mostaniakban ez biztosítva van. Továbbá mozgósítás és háború esetére az árak a legtöbb szerződésben eleve meghatároz- vák, és igy az állam önkényes árfölemelés ellen, nagyobb termelés igénybevétele mellett is biztosítva van. Végre meggyőződött a választmány a szerződések pontos átvizsgálásából, hogy az államnak az illető czikkek átvételénél oly jogok tartvák fenn, melyek a szükséges szigor alkalmazását a társulatokkal szemben biztositják és az állam megkárosításának lehetőségét kizárják. Mindenek fölött pedig az új rendszer elfogadása által teljesen mellőztettek az egyedárusag- ból következő mindazon bajok, a melyekre nézve a Skeneféle szerződés tartama alatt szerzett tapasztalatok tanúságul szolgálhattak. E szempontból kiindulva, csupán azon egy óhajtást véli még a kiküldött választmány ki- fejezendőnek, hogy a midőn a most már rövidebb időre s igy a viszonyok fölhasználását inkább megengedő szerződések lejárnak, az új szerződések ne ugyanazon egy, hanem különböző idi»tartamokon köttessenek, akként, hogy lejárataik különböző időpontokra esvén, az egyik féllel meg fennálló szerződés a másikkal folytatandó alkudozásoknál mérséklő tényezőül fölhasználtathassék.
