A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
168 XVII. ÜLÉS. főirányt arra kell fektetnünk, miszerint nagy, harcz- képes seregünk legyen. Másodszor, nem osztom azon transcendentalis nézeteket, melyek szerint a lefegyverzés és az áta- lános kéke epochája mihamarább el fog jünni és igy azon időt, hogy idylli tájképeket festhessünk és pásztorsípot fujhassunk : elérkezettnek nem tartom. Harmadszor, őszintén megvallom, — és itt talán igen sokak nézetétől eltérek: — Poroszország igen szép és nagy példája serkent engem ezen speciális kérdésben az indítványozott dijak megszavazására ; mert látjuk, hogy a német hadsereg és különösen a porosz hadsereg mintaképéül szolgálhat a rendnek és pontosságnak; és negyedszer, méltóztassanak megengedni, de a magyar nemzet geniusával sem fér össze, hogy ott, hol életről, vérről van szó, hol — mit mindenesetre fülteszünk — az ezredesek, alezredesek és őrnagyok szükség esetén életüket fogják koczkáztatni : akkor mi forintokkal, krajezá- rokkal fukarkodjunk. Azokat tehát, kik nemcsak azon felelősségre vannak tekintettel, melylyel önönmaguknak tartoznak ; hanem arra is, hogy küldőiknek számot kell adniok : figyelmeztetem a magyar nemzet ezen szép geniusára. Pártolom az albizottság többségének véleményét. Ürményi 3Iiksa : T. bizottság! Csak röviden azon észrevételt akarom tenni, hogy a külön véleménynek aláírói ismét a szívre és az érzésre utalnak. Először is constatálom, hogy ezen urak ellentétbe jöttek magukkal, a mennyiben Bánó, ki az adózó nép iránti tekintetből megtagadja a fölemelést : az altisztek érzéséhez fordult, kijelentvén, hogy elvárja tőlük, miszerint szívesen fognak belenyugodni, ha fizetéseik nem emeltetnek föl ; az adózóktól azonban ezen áldozatkészséget nem várja. {Tetszés.) Nem tudom, vajon az adózóknak, kiknek érdekeit olyannyira kiemelte Ernusth barátom ; nagyobb szolgálatot tesz ülik-e azzal, ha itt néhány forintot fizetendő adójukból megkímélünk, vagy, ha tőlük nehány forinttal többet igénybevéve, megteszünk mindent arra, hogy ők meg legyenek védve akkor, mikor védelemre lesznek szorulva. En azt hiszem, hogy a második álláspont helyesebb : és épen az adózók szempontjából indítványozom, hogy oly kiadásokat, a melyek egy sereg harczképességére igen nagy befolyással vannak, ne tagadjunk meg. Tekintve azon indokokat is, a melyeket Wenkheim Béla ő excellentiája igen helyesen kifejtett, a fizetésfelemelést elfogadom. Vay Lajos báró : T. bizottság! Megvallom, nem akartam szólani ; de miután több oldalról megtámadtatok a külön vélemény, melyet magam is aláírtam : némi tekintetben indokolni kívánom azt. Igen jól tudom azt, hogy egy seregnek vagyis véderőnknek fokozását. erősítését két utón lehet elérni: az egyik az anyagi, a másik a szellemi. Anyagi tekintetben az előttünk fekvő jelentésben kijelöltetnek többféle utak : a létszám szaporítása, a lőfegyvereknek, ágyuknak, uj minták szerinti készítése, a határainkat őrző várak újbóli fölszerel- tetése, s hasonlóan másszerü nagyobb ágyukkal ellátása stb. Mindez emeli a hadsereg erejét anyagi tekintetben. Lehet azonban és kell is azt emelni szellemi tekintetben is : nem értvén a mai kornak megfelelő műveltséget a hadseregnél ; hanem azt, hogy a hadseregnél némely érzelmeket lehet és kell gerjeszteni és terjeszteni. Ily érzelem például : az uralkodó iránti hűség s a haza iránti szeretet, az alkotmányossághoz való ragaszkodás. Azt hiszem, ezen érzelmek meg vannak a hadseregnél.'s hiszem, hogy erősbödni és terjedni fognak. Ily érzelem azonban, mely hasonlókig megki- vántatik: a megelégedés. Mert tagadhatatlan, hogy ha mindenki azon állásban, a melybe helyezve van, azon fokozaton, melyen áll : tökéletesen meg van elégedve, buzgóbban fogja teljesíteni kötelességét, és ezen anyagi világban nem tagadhatni, hogy a megelégedésre igen nagy befolyással van a fizetés. Ezt tehát szívesen akarnám emelni. Ezen nézetben volt, azt hiszem, a múlt évi delegatio is, átlátván a hadügyminiszter által előterjesztett azon szükségletnek igazoltságát, mely szerint a tisztek fizetését emelni kell. Mi gátolta azonban azt, hogy ezen fizetés-fölemelést nem vitték keresztül a legfelsőbb fokozatig? Gátolta financiális állásunk. A mult évi delegatio tehát tette azt, a mit elodázhat- lannak tartott: fölemelte a fizetéseket a hadnagyoktól az őrnagyokig ; nem tagadván azonban, hogy szükséges ezen fizetés-fölemelést tovább is vinni. Egyetértek Wahrmann Mór tagtársunkkal, a
