A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
141 XII. ÜLÉS. (Augustus 27-én 18(>D.) cellentiája kimerité, de más részről azért, mert nekem is meggyőződésem, hogy ezen intézménynek, melyhez szerencsém van felszólalni, mintegy életfeltétele, hogy csakis azon tárgyakról tanácskozzunk, melyek szorosan ennek — és igy hatáskörünk — keretébe tartoznak; ez alkalommal itt a tisztelt bizottság becses és kegyes figyelmét igénybe nem veszem. De kettőt constatálnom kell. Először, hogy az összes civilisált alkotmányos világban nincs egyetlen egy közjogi törvény, mely világosabb lehetne azon törvényeknél, melyek Magyarország területi épségét biztosítják. Másodszor, hogy ismerem Magyarországnak a határőrvidékre vonatkozó kívánalmait és jelesen ismerem horvát testvéreinknek tüzetesen formulázott erre vonatkozó törvényes követeléseit, de azt, hogy Horvát- vagy Magyarország ezen kérdésnek katonai és ezzel összefüggésben levő pénzügyi részét, önállókig az illető jogosultak kizárásával követelte volna elintéztetni. ezt soha sem hallottam. S igy nem hallgathatom el azon mélyen szomoritó fájdalmas érzé- | seket. melyeket bennem az épen ez alkalomból tartott szónoklatok idéztek elő, s ezeknek sem közjogi oldala az, mely zokon esett, mert ha elismerem is, hogy arról szónokolni s még inkább írni, mit tüzetesen alaposan nem tanulmányoztunk s igy nem tudunk, nem lelkiismeretes dolog, mert ez könnyelmű félre—tévútra vezetése a közvéleménynek, de azon sebeket,! melyeket a szónoklat és sajtó üt, a sajtó és szónoklat csakhamar be is hegeszti; de nem azokat, melyeket indokolatlan, jogosulatlan szenvedélyes s igy sértő gyanúsítások okoznak. (Helyeslés.) Legyenek meggyőződve lajtántuli vagy e percz- ben inneni testvéreink, hogy Magyarország senki, de senki kárával sem kíván gyarapodni. Jó volna ha szívlelnék az illetők a leginkább Lajtán innen lévő azon közmondást, mely szerint biztosan zivatart arat az, ki szelet vet. Erre közös érdekünkben nincs szükségünk. Közös érdekünk inkább a kölcsönös bizalmat és testvéries egyetértést parancsolja. (Helyeslés.) De nehogy magam essem azon hibába, melynek irányában állásomat jeleztem, csakis a kérdés pénzügyi részére vonatkozólag, én az albizottság véleményét elfogadom. (Helyeslés.) Iváeskovies (íyirgy. Tisztelt bizottság! Miután Zichy Ferencz gr. ő excellentiája az egész tárgyat már annyira kimerité, csak egy tényre kívánok még utalni, t. i. az állam vagyonnak a határőrvidéken mikénti kezelésére. Tudok vidékeket, hol az állami épületek eladatnak mint például Fancsován. Ez tény és azért e tekintetben felvilágositást szeretnék a hadügyminister úrtól az iránt nyerni, hogy mily alapon adatnak el ezen állami vagyont képező épületek?. Benedek Sándor tábornok. E perezben mindjárt nem felelhetek, mert nincs a dologról tudomásom, de igyekezni fogok mielébb megadni a kívánt felvilágosítást. líiidnav István. Én egy másik kérdést bátorkodom a hadügyminister úrhoz intézni. A költség- vetést kisérő előadás 82—ik lapján a határőrvidék saját bevetelei czime alatt, és pedig a bevételek azon tételénél, mely a jövedéki jövedelmekről szól, veszteg-zár- intézetek, bérbe nem adott ut- és hidvámok, továbbá vizen átkelések, hajó-, kapocs-, tójövedék, erdőjövedék, fakezelés, homok-kötés, gyümölcs- és selyemte- nyésztés, legelő s. a t. után 1.334.448 frt. bevételként van előirányozva. Bátor vagyok kérdezni vájjon, ezen 800.000-nyi többlet miből, és nem a nagyobb mérvbeni fa-eladásból keletkezik-e? Zichy Nándor gr.: Csak azért bátorkodomekérdésre nézve szót emelni, mert az előadottak után szükségesnek érzem határozottan kijelenteni az álláspontot, melyet a delegatió ezen tárgyra nézve elfoglal, melyet én legalább általa elfoglaltunk hiszek, és v O O magaménak vallók. O * En azt hiszem, hogy a magyar delegatió a határőrvidék administratiójának kérdésébe nem akart bebocsátkozni s nem is bocsátkozhatott be, mert ezt közösügynek el nem ismeri. Nem ismeri pedig el közös ügynek azért, mert alkotmányos államban lehetetlen az, hogy egy kincstári administratio egy egész terjedelmes vidéknek közigazgatási, közjogi, adózási s minden féle más viszonyait, úgyszólván a törvényhozás keretén kívül maradandókig kezelhesse. Mily álláspontot kell e részben nekünk jelenleg moralis kötelezettségnél fogva is elfoglalni, azt én nem saját nézetemből meritem, mert itten mint az ország képviselője foglalok helyetésnem változtathatom azon szempontot, melyet a törvényhozás már némileg jelzett. En ezen irányt magából az országgyűlés naplójából merítettem s illetőleg a legkegyelmesebb trónbeszédre adott válaszból, melyben ki van fejezve az országgyülésazon óhaja, hogy a határőrvidék kérdése nem rögtönözve, nem a viszonyok fel forgatásával, hanem egész terjedelmében és gyökeresen azon keretben és irányban oldassák meg. melyet törvényesen és alkotmányos szempontból helyesnek lehet ismerni. Hogy a jelenlegi állapot még nem olyan, azt bővebben magyarázni szükségtelen: mindenki tudja és látja azt, hogy ha ezen állapotban némi változások állottak is be, ezen módosítások részleg javították ugyan a tényleges állapotot, de magát az elvi helyzetet nem; mert az elvi helyzet leginkább abban fék- szik, hogy a közigazgatás, a törvényhozás, a polgári administratio egész terjedelme, nem lehet az egész 18 *
