A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

^42 XII. ÜLÉS. (Augustus 27-én 1860.)

magyar szent korona területének akármelyik részében más kezek közt, mint az alkotmányos parlamentáris kormány kezeiben. — Én tehát midőn az osztálynak e részbeni véleményét elfogadom, azt csak azon szempontból teszem, hogy az egész kérdésbe nem bocsátkozva, ebben csak egy expedienst egy modus vivendit akarok találni addig, mig e kérdés végleg el nem intéztetik. Én ugyan inkább szeretném, ha ezen expediens még átalánosabb lenne, t. i. ha bármi összeget, mert nehány százezer írttal többre kevesebbre nem nézek, átalában csak extraordinarium- ként szavaznánk meg addig, mig a határőrvidék kérdése el nem lesz intézve.

Azonban én a kérdést egyátalán nem akarom bővebben ventilálni, mert ide nem tartozik, minthogy a birodalmi tanács bizottságában már némi megállapodások léteznek, melyeket a folyt kölcsönös tárgyalások után nem szeretnék ismét felforgatni; s azért megelégszem azon expedienssel is, melyet az albizottság ajánl, s elvben elfogadom azt, a részletekhez nem kívánván szólani. (Helyeslés.)

Éber Nándor előadó (olvassa az albizottsági

jelentésnek a XX-ik és XXI-ik czimre vonatkozó részét.)

Rajner Pál tollvivő: A XX-ik ezimnél az albizottság 12 milliót ajánl, a birodalmi tanács delega- tiója pedig 11,900.000 frtot szavazott meg.

Az albizottság óvatos akart e részben lenni, nehogy a megtagadás által ismét póthitel igénybe veté- lére nyújtson alkalmat, mert csakugyan e ezimnél nem lehet semmit megtakaritni, mert itt a megállapított árak mérvadók. Ajánlom tehát az albizottság javaslatát.

Petrovay Ákos. Engedelmet kérek a XX-ik és XXI-ik czimre van észrevételem. Megvallom, ellenmondást látok az albizottság indokolása és az abból vont következtetés közt. Az albizottságt.i. azt mondja, indokolván véleményét, hogy azt tapasztalta, hogy a tiz évi árak nem felelnek meg azon áraknak, melyek valóban léteztek, továbbá azt találja, hogy az administratio nem felel meg a mostani kor igényeinek, és mégis megint megajánlja azon összeget, mely a had- ügyministeriumtól kéretik.

Ha valahol, akkor itt van helye annak, hogy a

800.000 katonai létszám mellett némi megtakarításokat lehessen tenni az administratio helyessége által: mert mindaz, a mi a hadügyministerium által a hadképesség emelésére, úgy a tisztek fizetéseire nézve történt, az mind oly dolog, melyben levonásokat tenni nem lehet. Szerintem az élelmezésnél sem lehet levonást tenni, de épen az élelem beszerzése körüli administratiót tartom olyannak, mely nemhogy megfelelne a jelen korban bevett szokásnak, hanem melyben százezerekre sőt milliókra menő összegek oly czikkekre fordittatnak, melyek nem kincstári czikkek.

Nevezetes hibának tartom, hogy az élelem beszerzése mindig fő intendánsok által adatik ki. Miért ne lehetne azon rendszert behozni, hogy minden hadtest, vagy legalább minden külön álló test maga magát élelmezze? miért szükséges, bogy az élelmezést kiadjuk fővállalkozóknak, kik utoljára is alvállalkozóknak adják ki sokkal kisebb áron az élelmezést, csak a nyereséget dugják zsebre. Az államnak ebből kára van, a katonaságnak pedig semmi haszna. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az élelmezési rendszer az élelmezés beszerzésére nézve a leghibásabb és a leghiányosabb, és ebből nem juthatok más következtetésre, mint arra, hogy a kért összeget megtagadjam — mert mintegy moralis pressiót akarok ez által a hadügyministeriumra gyakorolni, hogy más rendszert kövessen az élelmezés beszerzésére nézve.

Ennélfogva én a birodalmi tanács által ajánlott összeget, t. i. 11,900.000 frtot fogadom el, s egyszersmind ennek kapcsában bátorkodom elfogadás végett a tisztelt bizottságnak a következő határozati javaslatot ajánlani: mondja ki a tisztelt bizottság szükségét annak, hogy a termesztmények beszerzése mindig az illető polgári hatóság közhenjöttével történjék, az az, hogy a termesztményi beszerzések ne adassanak ki fővállalkozóknak, kik ebből azután csak üzletet csinálnak, hanem az illető vidék polgári hatóságainak közbejöttével történjék ez.

Eber Nándor előadó: Az említett ellenmondás az indokolás és a következtetés közt abból ered, hogy az albizottság nem akarta a jövő delegatiót annak kitenni, hogy e czimre nézve ismét póthitel kéressék, minthogy azt találta, hogy az árak nem olcsóbbak, hanem magasabbak lesznek, czélszerünek vélte az elő- irányzott összeget megadni, és ez által a póthitelnek útját elzárni.

Azon felül a bizottság kimutatván a rendszerben létező hiányokat, egyszersmind bizonyos elveket ajánl a tisztelt bizottság figyelmébe; t. i. először azt, hogy jövőre az egész élelmezési rendszer bérbe adás utján sokkal jutányosabban és czélszerübben rendeztethet- nék el s hogy a választmány a jövő előirányzatba felvett tiz évi átlagos árakat valószinüeknek tartja, s hogy inkább magasabb mint olcsóbb árakra lehet számítani, minélfogva az előirányzott árakat elfoga- dandóknak véli, és csak is azt javasolja, hogy már a folyó évben az átlagos piaczi áraknál magasabb szerződési árak elkerülhessenek s a nem indokolt beszerzési pótlékok megszüntessenek; továbbá hogy az élelmezés beszerzésére és a legénység eledelére megszavazandóösszegeknél az addig engedett átruházás többé egyátalában meg ne adassék. A bizottság tehát kimutatja a hiányokat, de az összeget azért nem szállítja