A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
118 XI. ÜLÉS. (Augustus 2G-án 18G9.) hogy ezen változtatni nem lehet, hogy annak igy kell maradnia: a következés azt mutatja, hogy lehetett és hogy nem is maradt meg úgy. És igy bár elismerem, hogy történt már sok az átalakításra, mégis azon meggyőződésben vagyok, hogy még soknak kell történnie. Különben is tisztelt bizottság, előttem nem is az a kérdés, vájjon ily rendszer mellett lehet-e átalakítás, mely még ezen túl megy; előttem egy magasabb egy fő szempont lebeg, t. i. az mit kíván hazámnak java és mit kíván a két állam jövője, élete. Es bocsánatot kérek, ha nyíltan ki kell mondanom, hogy ha én azon meggyőződésre jövök, hogy akár a hadsereg létszámának leszállítása, akár a szerkezet, akár az administratió- ban megtakarításnak kell létrejönnie, akkor én tisztelem a hadügyér ur személyét, tisztelem jó akaratát, jó szándékát, átlátom, hogy valóban alkotmányos hajlamai vannak, és hogy az átalakításon dologozik: de kénytelen vagyok kimondani, hogy mind addig, mig tagja vagyok a delegatiónak, tagja vagyok a törvényhozásnak és legkisebb befolyásom van a közügyekre : mindig azt fogom mondani, hogy e téren igen nagy megtakarításoknak kell történniük még pedig minden áron, mert különben a két állam újra veszedelemnek van kitéve. De hát vájjon valóban veszedelemnek van-e kitéve? Ez a kérdés. Nem akarok tisztelt bizottság, azon stereotyp kitétellel élni, hogy átalában minden államra mily roppant nagy teher az állandó hadsereg, mert azt hiszem, e felett egész Europa pál— czát tört. Es ha nagy teher az minden államra, akkor valóban elmondhatjuk, hogy ránk nézve legnagyobb teher. En csak egy politikai szempontot akarok kiemelni. E monarchiának századok óta minden időben, vitéz hadserege volt; ezt tagadni nem lehet, és mégis e vitéz hadsereg daczára e monarchia válságos pillanatokat élt, miért? mert azon alap, melyre e monarchiának léte fektetve vala, rósz volt. Es nekem ma is meggyőződésem, hogy ha bár tudom, hogy e monarchiának vitéz hadserege van és lesz ezen túl is, még sem fogja a sereg az államot megvédeni, hanem megfogják menteni a szabad intézmények és megfogja menteni a polgárok megelégedése. (Elénk helyeslés.) De tisztelt bizottság,mi módon lehet a polgárokemeg- elégedését előidézni? Az emberek kivált ilyen polyglott monarchiában abstract fagalmakért nem igen szoktak lelkesülni, hanem valami kézzel foghatót akarnak. És igy bátor vagyok azt mondani, hogy e monarchia mindkét részében az alkotmányosságnak biztos alapja csak akkor lesz, ha vagy aztbirjuk bébi— zonyitni, hogy azt alkotmányosság éltető eleme egyszersmind a vagyonosodásnak is vagy pedig azt bírjuk bebizonyítani, hogy az alkotmányosság keveseídie kerül, mint az absolutismus, vagy pedig ha be tudjuk bizonyítani mind a kettőt. De hát tisztelt bizottság, ha e tárgyat vesszük most ezen szempontból, vájjon hogy bizonyltjuk be, hogy e részben az alkotmányosság kevesebbe kerül, mint az absolutismus? Tegyünk egy kis hasonlatot. A harminczas években a hadi budget alig volt 34 millió, ma közel van a száz millióhoz. 1848 előtt a hadügy- minísterium irodai kezelése nem került 400.000 frtba, ma többe kerül GOO.OOO-nél. A nyugdíj 49 előtt alig volt 3 millió, mig most 13 milliónyi roppant összegre emelkedett, úgy hogy a gage az ordinariumban nem tesz 2 annyit mint a nyugdíj; sőt midőn a tisztek fizetése a seregben 9 millióba kerül, addig a tisztek nyugdija 11 millióra emelkedett. A hadügy saját bevétele szintén ilyen arányt mutat, csak hoey mesfor- ditva, ott ezelőtt volt több, és ma kevesebb. — Ha összehasonlítjuk a múlt évi budgetet a mostanival, mit fogunk látni? A rendes hadseregnél az előirányzat ma 5,208.308 írttal nagyobb. Most méltóztassa- nak hozzáadni az indítványt és póthitelt, mert nem lehetek egy véleményen Tisza Lajos tisztelt tag- társommal abban, hogy ez indemnitas és póthitel nem szorosan a rendes költségekhez tartozik. Az én véleményem szerint a rendes költséghez tartozik, mert a rendes költségek czimeit illeti azon hiány, melyet most pótolni vagyunk kénytelenek; és igy bár mi nem tesszük is a rendes költség közé és annak más alapot mutatunk, szorosan véve mégis a rendes költséghez tartozik. Méltóztassanak tehát hozzá adni ezt az 5 millióhoz, s kitűnik, hogy a szárazföldi hadsereg rendes szükségleteire 11,G08.308 írttal van több előirányozva mint a múlt évben. En nem tudom, hogy ha e számokat egymáshoz állítjuk, vájjon képesek leszünk-e azt mondani, hogy e téren az administratio most kevesebbe kerül,mint hajdan. 18G5-ben egy bizottság volt kiküldve a hadi budget megbiráiására, ezen bizottság 17,785.000 forintot kívánt levonni az átalános hadi budgetből. Igaz az, mit Zsedényi tagtársunk mondott, hogy ha bár 80 millió állapitatott is meg akkor a hadügyi bud- getre, ez nem tartatott meg, hanem 91 millió keltetett el. Tökéletesen áll az, de ezen bizottság akkor volt kiküldve, midőn az alkotmányosság a monarchiában még csak kezdetét akarta venni, mikor még nem volt alkotmányos közeg által kiküldve, s midőn a felelős ministerium nem ült előttünk. Igaz, tisztelt bizottság, hogy most hála istennek felelős ministeriumunk van, de hát ne lenne e részben semmi különbség a múlt és jelen közt, tehát e részben sem állhatjuk ki a versenyt a múlttal, tehát e részben is azt kell mondani, hogy mi akkor megtörténhetett, megtörténhetik most is? Hogy állnak ma a delega- tiók? az első és második alkalommal részint az átmenet részint a reform nehézségeit tekintve csak nehány milliót akartak levonni, és ime mi történt! Ugyanazon 3,700.000 frt., melyet akkor maga a hadügyministerium tartott levonhatónak, most más
