A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XI. ULES. (Augustus 2G-án 1869.)

119

alakban ismét elénk kerül és újra póthitel kéretik, és igy ugyanazon symptomák mutatkoznak ma, melyek mutatkoztak azon szerencsétlen időben, melyet ma-j gunk annyiszor kárhoztattunk. Kn tisztelt bizottság azon véleményben vagyok, hogy ha azt akarjuk, hogy a, delegatiók tekintélye ne menjen tünkre, az ily extra- j ordinarium, póthitel, indemnityk, különlegességek helyt nem foglalhatnak.

Igaz, hogy igen nyíltszívű felvilágosítást nyertünk ép ma, és azt igen nagy köszönettel fogadjuk,

de mégis arra vagyunk bátrak felkérni a hadügy- ministert, hogy ha ő úgy érez mint mi, ha azt kívánja, hogy azon alap megmaradjon, mit mi az országra nézve üdvösnek tartunk, ha azt kívánja, hogy a delegatio intézménye továbbra is megmaradjon, igen kérjük, hogy ma tett nyilatkozatához hű maradjon. mert vagy van joga a delegatiónak meghatározni valamit, és akkor bátran követelhetjük, hogy a ministerium ;.hoz tartsa magát, vagy pedig nincs meg e joga, és akkor felfogásom szerint itt semmi helyünk nincs (He/yrs/rs!) és akkor felelősek azok, kik nem hagyták ez intézményt megerősödni, (igy van!)

Azt mondják, hogy hisz mindenütt készülnek, tehát nekünk is készülnünk kell. Hisz ezt már évtizedek óta halljuk és halljuk azoktól, kik az akkori időben a szuronyokra szerettek támaszkodni. I)e elmúltak azon idők, 1866 óta e monarchia szuronyokra többé nem támaszkodik, és én bátor vagyok csak a közel idő példáját hozni fel. Ott van Anglia példája; legszabadabb alkotmánya van, és legkisebb hadserege. Igaz, hogy igen védi őt a tenger, elismerem azt is, hogy mi e részben azon állapotban nem vagyunk; de méltóztassanak visszagondolni arra, mi történt néhány év előtt Angliában. Csak hire ment annak, hogy egy invasio lehetséges,

— történt már ez Angliában, történhet másodszor is

— mondom csak hire ment és ezrenként mentek a polgárok fegyver alá és gyakorolták magukat a lövészetben, s oly sereget bírt volna Anglia kiállítani,: mely össze vert volna minden ellenséget és mely az államnak egy garasába sem került. — Én fájdalom kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy azon meggyőződésre jutottam, hogy valahányszor nagyon készült Ausztria seregével valami nagy csatára, az mindannyiszor szerencsétlenül ütött ki.

Hogy a rendszerben volt-e a hiba, vagy valósággal csak szerencsétlenség volt, nem akarom vitatni. Méltóztassanak visszatekinteni, mi történt Mária Terézia idejében? A nemzet akkor nem készült nagy sereggel, hanem volt egy eszméje, mely tereimé a seregeket és a legdiadalmasahban visszaverte az akkori század majdnem legnagyobb hadvezérét.

En tehát Tisza Lajos tisztelt tagtársammal ellenkezőleg, azon meggyőződésben vagyok, hogy midőn van egy népnek oly kincse, melyet minden embernek érdekében van megőrizni, akkor az ily roppant

hadsereg felfogásom szerint felesleges.

Azt mondják készülnek mások a szomszédban, tehát nekünk is készülnünk kell, és átment tisztelt barátom a külpolitikára s a külhatalmásságokra. Nekem e részben meggyőződésem az, hogy az utolsó porosz háború oly epochalis háború voll, mely körübelöl I. Napoleon korszakához hasonlítható. I. Napoleon lángesze által oly alapra fektette átalában a hadviselést, mely midőn a háború végétért, megdöbbenté az egész világot, minden hatalmasság belátta, hogy ily alapra kell fektetni a hadsereget; de erre pénz és idő kellett. Es igy nem mondom, hogy az volt egyedüli tényezője annak, hogy oly soká fenállt a béke, de főtényezője csakugyan ez volt. En épen ily epo- chalisnak tartom a múlt porosz háborút. Egészen uj alapra fektették a poroszok a modern hadviselést. Nagy szerepet játszott e háborúban nemcsak a tisztek tudománya, de merem mondani, magának a közkatonaságnak műveltsége, nagy szerepet játszott a hátultöltő fegyver, és a vasutak. Most újra ott állunk körülbelül, hol I. Napoleon idejében állott a világ. Megdöbbenve látja, hogy egészen uj rendszert kell behozni, minden hatalmasságnak átkeli alakítania a seregét, uj elemeket kell belehozni; a vasutak nagy szerepet játszanak, tehát vasutakat kell építeni. Igen de erre idő és pénz szükséges. Most kérdem, vájjon elkészült-e épen azon hatalom, melytől leginkább félünk, e tekintetben? Én azt gondolom, hogy az legkevésbé van e tekintetben elkészülve, és igy, —• meglehet, hogy hiházom, de véleményem szerint — azon részről semmi veszély sem fenyeget. Azt mondják: „Igen, de a porosz!“ Már tisztelt bizottság itt volt a porosz Bécs kapuja előtt és mégis megállott. Miért? Azt fogják rá mondani franczia befolyás volt oka. Bocsánat, ebben nem osztozom, mert midőn egy sereg a hadi tudomány és hadi dicsőség tető pontján áll, és midőn azon sereg egészen uj alapra fektette hadi tudományát, — akkor azon felfogás, hogy beavatkozás oly hatalmasság részéről, mely mindezekkel nem bír, oly annyira bírta volna a befolyást gyakorolni, hogy ama hadsereg Bécs kapuja előtt megálljon, indokolva nincs, kivált midőn mint tetszik tudni, még akkor sokan voltak elégületlenek, kik nem hogy akadályozták, de tárt karokkal fogadták volna az ellenséget. Azt hiszem, e felfogásban osztozni nem lehet. Hanem igenis megállott Bécs előtt, mert erezte, hogy azon nagy hódítás, melyet tett, hogy azon nagy falat, melyet elnyelt még megemésztendő és erre szintén idő kell.

Menjünk tovább. A porosznak még van egy másik nagy falatja, ott van Dél-néinetország. Ha egyszer sikerül neki, — nem tudom, fog-e sikerülni, de ha sikerül ezt is lenyelni, bizony annak megemésztésére is sok idő keilend, és csak akkor válhat ránk nézve mindkét államfélre nézve veszélyessé. Es