A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
117 Olaszországban úgy mint 100:172; úgy mint 100 : 200. Ebből kitűnik, bogy egyedül azt Éjszak-német szövetség az. melyben az arány még kedvezőbb mint nálunk, mi azonban könnyen megérthető abból, hogy ott már évtizedek óta be van hozva a Landwehr intézmény, minélfogva minden fegyverfogható ember egyszersmind betanított katona, inig minálunk ezen intézmény még csak most léptettetik életbe. De más felől tekintetbe kell vennünk azt is, hogy átalában a tiszteknek a legénységhezi aránya a legtöbb hadseregben sokkal nagyobb mint minálunk, a mi természetesen a betanítást könnyűvé teszi, mert mentői több a tiszt, annál könnyebben és gyorsabban tanítható be a legénység. Ennélfogva osztozom az albizottság azon nézetében, hogy a békeláb létszámának az előirányzatban túlzott számnál lejebb szállítása a hadsereg betanításának a kellő időben nem eszközöl- hetőséget vonná maga után. Mein akarok egyébiránt most erre nézve részle- tekbe bocsátkozni, a részletes tárgyalás erre úgy is alkalmat fog nyújtani, egy átalános elvhez, mely úgy szólván az egész költségvetésen keresztülvonul, kell még szólanom, t. i. a tisztek fizetésének felemelése, illetőleg a múlt évinél e czélra nagyobb összegek igénybe vételéhez. Miután a bizottság jelentésében az indokokat, melyeknél fogva ez valóban szükséges, majdnem mind elősorolja, nem akarom fárasztani újabban a tisztelt bizottság figyelmét, sőt kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy én csakis jelen anyagi helyzetünkből találom indokolhatónak azt, hogy a fizetés felemelése csupán az őrnagyig engedélyeztetik és az alezredesre és ezredesre nem terjed ki, s kijelentem, hagy nagyon örülni fogok, ha az állam azon helyzetben lesz, hogy ez irány ba is elég tétethessék a költségvetésben foglalt javaslatnak. A mi magát ezen budget összeállítását illeti ta- gadhatlan, hogy azt az 1868—ikival összehasonlítva nagy haladás mutatkozik mind az összeállitásban, mind pedig a hadsereg kezelésének szervezetében. Égy dolog van tisztelt bizottság, melyre figyelmét felhívni óhajtom, s mely tárgyban teendő indítványom elfogadására felkérem és ez az, hogy milliókra rúg azon ingóságoknak értéke, melyek a hadügymi- nisterium kezelése alatt állnak. Ezen ingó vagyon nem áll semminemű alkotmányos ellenőrzés alatt s ez indítványom egyik indoka. A másik pedig az, hogy épen ezen ingó vagyon szahogy a kezelése alatt álló ingóságokról és azoknak időnkénti hullámzásáról a kimutatások, illetőleg a leltárak a közös főszámszéknél minden egyes bizottsági tag által megtekinthetés végett tétessenek le. (Helyeslés.) A költség előirányzat összeállításában két igen fontos tétel van — melyeknek a közös költségvetésben foglaltatása sérelmes s mely ből azt látom, hogy a de- legatiónak már két éven keresztül nyilvánított törvényes kívánsága még nem nyert feleletet. Ezek egyike a határőrvidéke, a másik pedig a Ludoviceum katonai intézet alapja. (Helyeslés.) Nem akarok bővebben e kérdésbe bocsátkozni, ennek is majd a részletes tárgyalásnál lesz helye, most csak azon óhajomat akarnám kifejezni, s azon reményt, hogy a jövő évben e két tétellel nem fog a delegatio a költségvetésben találkozni. Azt, a mit a költségvetésben a hadseregi lelki- pásztorokra nézve foglaltakra mondandó volnék, körülbelül elmondtam már az interpellatiómra adott válasz alkalmával. Óhajtottam volna, hogy az albizottság szintén tekintetbe vegye interpellatiómat és sajnálom, hogy azt mellőzte, reményiem azonban, hogy a tisztelt bizottság hajolni lóg kérelmemre s az általam e tárgyban kifejtett elveket magáévá teendi. Egyébiránt kijelentem, hogy az albizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául átalánosságban elfogadom. (Helyeslés. Éljenzés!) Bánó József: Tisztelt bizottság! Sajnálom, hogy előttem szólóval mindenben egy vélemény ennem lehetek. Azt, hogy miben vagyok vele egy véleményen, miben nem, bátor leszek röviden előadni. Ezen fontos kérdésről az országos bizottságnak o o már háromszor volt alkalma szólani. Az első alkalomkor, úgy szólván csak az anyag készíttetett elő, de mindenesetre becses és fontos gyöngyöket hozott napvilágra. A másik delegatiónak e részben alig volt ideje és a dolog mélyébe nem bocsátkozhatott. Ezen delegá- tiónak lenne tehát most feledata a dolgot részletesen tárgyalni és igy irányt adni a jövő delegátiónak is. De fájdalom e feladatot a jelen delegatió sem oldhatta meg, mert előtte állott azon körülmény, hogy a végleges számadások nem lévén kezében, biztos támpontot nem nyerhetett. Én harmadszor vagyok tagja ezen delegátiónak, háromszor vettem részt a hadügyi albizottságban s mint oly egyén, ki csak rövid ideig szolgáltam fegyverben hazámat, s igy a katonai dolgokhoz nem kább csak szemlélője voltam ezen roppant hatalmas szerkezetének s ezért a reform nem sok részt lehetett meggyőző- néha némely választ nyertük, poritására minden költségvetésben vétetnek föl tetemes összegek. Egy hiszem, igen könnyítené megítélését annak, i gépezet hogy ezen összegek megszavazása szükséges, vagy I kérdéseinek pengetésében sem az, ha a leltári kimutatásból bárki meggyőződ-1 vennem; de ezen három év alatt, azon hetnék, azon ingóságok állapotáról. Bátor vagyok j désre jutottam, hogy ha iparkodtunk is tehát indítványozni: kéressék fel a hadügyministerium, I dolgokon változtatni, és erre azon XI. ÜLÉS. (Augustus 2fi-án 18GÍ).) nálunk pedig is •
