Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1885 (Bécs, 1884)
II. Közös külügyministerium
3 Ministerium! fizetés. Konzulsági fizetés. V. rangosztály első második fizetési fokozat 5.000 6.000 V. rangosztály első második ] harmadik fizetési fokozat 4.000 i 4.200 4.500 VI. első második első második harmadik fizetési fokozat VI. fizetési fokozat 3.000 4.000 2.400 2.700 ' 3.000 VII. első második fizetési fokozat 2.20O 2.600 VII. első második [ harmadik fizetési fokozat 1.600 1.800 I 2.000 VIII. első második harmadik fizetési fokozat 1.400 1.600 1.800 VIII. első második I harmadik fizetési fokozat 1.000 1.200 1.400 E táblázat világosan mutatja, mily lényeges a különbség a két fizetési rendszer közt és mennyire hátrányban van a konzuláris személyzet. Tudva van, bogy a ministerinmbeli fizetés rendszere a korszerinti (ötévi) előléptetés elvén alapszik, míg a cs. és kir. konzuli hivatalok fizetési rendszere a fokonkénti előléptetésen nyugszik. Hogy a korszerinti előléptetés rendszere az illető tisztviselőknek mily előnyöket nyújt, az már akkor bővebben fejtegetve volt, a midőn e rendszer a közös központi hatóságoknál meghonosittatotí. Az igazság és a méltányosság egyaránt követelik tehát, hogy a konzulsági tisztviselők azon előnyökben. melyeket a kebelbeli tisztviselők már évek során át élveznek, szintén részesüljenek. A konzuláris szolgálat bizonyára sem tehetség, sem erély, áldozatkézség és hazafiasság dolgában nem igényel kevesebbet, mint a központi szolgálat, eltekintve attól, hogy a tényleges konzuli állomások nagyobb része a keletre esik, hol az éghajlat, a mivelődés hiányával járó kedvezőtlen egészségi viszonyok számos nélkülözéssel párosulva, a testalkatot kemény próbára teszik s azt néha idő előtt aláássák. Nem volna méltányos, e helyen számba nem venni, hogy a konzuláris hivatalnok a politikai szenvedélyek és vallási túlbuzgóság által fölizgatott népesség közepette hányszor kénytelen élete veszélyeztetésével teljesíteni feladatát. Az utolsó orosz-török háború valamint az 1882-ik évi egyptomi zavarok kézzel fogható példákat nyújtottak arra, hogy a konzul gyakran igen válságos pillanatokat él, a mikor lelkéuek egész erejét, hazafiságáuak egész teljét kell segítségül hívnia, hogy fontos hivatásának megfelelhessen. A konzuláris tisztviselő az említett disparitás következményeit nemcsak a nyugdíjaztatás esetében, hanem a tényleges szolgálat idején is megérzi. Ha a konzul valamely európai állomástól, akár betegség, akár más okok miatt, három hónapnál tovább távol marad, a fennálló szabályok értelmében működési pótlékát nem húzhatja, úgyhogy épen a szükség esetében, midőn költekezése szaporodik, teljesen elégtelen fizetésére van utalva. Azt lehetne erre felelni, hog\ a konzuláris tisztviselők általában mégis kedvezőbb anyagi helyzetben vannak, mint központi rangtársaik, mert külföldi alkalmaztatásuk idején működési pótlékban részesülnek, mely fizetésükkel egyenlő mértékben \an kiszabva, úgy hogy személyes javadalmaik összesége a ministen hivatalnokok jövedelmét majdnem minden esetben felülhaladja. Magában véve ez állítást nem lehet megczáfolni, csakhogy abból következtetés a mai helyzet fenntartására nem vonható. Ili a. 1*
