Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1885 (Bécs, 1884)
II. Közös külügyministerium
A közös külügyministerium emlékirata a magyar országgyűlés közösügyi bizottságához a cs. és kir. koiizulsági tisztviselők javadalmazási rendszerének átalakításáról. Az osztrák magyar konzuli kar személyzeti és fizetési állománya 1868-ban új szervezésen ment keresztül s ez alkalommal a valóságos konzulsági tisztviselőkre nézve a tisztelt delegáeziók által is helyben hagyott új javadalmazási rendszer lépett életbe. E rendszer, mely mai nap is érvényben van, immár 16 éve áll fenn. E korszak elég nagy arra, hogy az intézmény értékéről a gyakorlati tapasztalás eredményein alapuló ítéletet lehessen hozni. A konzuli közegek jövedelmi és rangviszonyainak ezen új beosztása kétség kívül igen becses előnyökkel járt a konzulsági szolgálatra nézve, s ezek közül különös megemlítést érdemel, hogy a valóságos konzuli tisztviselők összes személyállománya szilárdabb, egységesebb és egyszerűbb szervezetet nyert. A konzuli kar ezen új rendezésének kettős ezélja volt; első sorban a szolgálati gépezetnek a haladás szellemében kivánaios egyszerűsítése és a konzuláris igazgatás nagyobb mozgékonysága, második sorban a konzuláris tisztviselők anyagi helyzetének javítása. Ez utóbbi tekintetben azonban a tényleg beállott helyzet távolról sem felelt meg a konzulátusi személyzet jogos várakozásainak, sem azon folyton emelkedő anyagi követelményeknek, melyekkel a konzuli kar mai nap szemben áll. A mi kivált a monarchia érdekköréhez oly közel álló Balkánfélszigetet illeti, különös figyelmet érdemel az, hogy ott az utóbbi évek folyamában igen lényeges állami átalakulások történtek, minek következtében a konzulsági tevékenység alapföltételei helyi tekintetben is többféle változást szenvedtek. A fökonzulok és konzulok jobbára házas emberek, kiknek gyakran nagyobb család eltartásáról kell gondoskodtok. Politikai tekintetek folytán gyakran oly helyekre küldetvén, melyek az európai műveltség körén kívül esnek, a hol kellően berendezett iskolák és a korszellemmel járó nevelés követelte tanszerek hiányoznak, az állam ezen közegei, mint a mindennapi tapasztalás mutatja, gyermekeik megfelelő neveléséről máskép nem gondoskodhatnak, mintha azokat a belföldre küldik és a hazai tanintézetekre bízzák, a mi világos, hogy nagy anyagi áldozatokkal jár, melyekért a konzul, hivatalos állásának mai fukar díjában kárpótlást nem talál. Más konzulsági állomásokon ismét a változott gazdasági viszonyok nehezítik a konzul helyzetét. Az előbbi tespedést és elzártságot a mivelödés és forgalom új lendülete váltotta föl, a fejlődés ezen hírnökei pedig köztudomásúlag mindég az élet fokozodó drágaságával járnak, mely az egyes tisztviselőtöl, különösen midőn hivatala kiválóbb társadalmi állásba helyzi, mind növekvő áldozatokat igényel. A kfilUgyiszolgálatnak ezenfelül társadalmi oldala is van, mely az állomás jelentőségéhez, valamint az uralkodó szokásokhoz és a helyi viszonyokhoz képest a monarchia érdekeire nézve igen lényegessé III a. 1
