Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)

Előadás

15

az a magába a költségvetésbe vétessék fel — az folyó évi előirányzat összeállításánál teljesittetett.

10. A száinfelelettiek 1870-re előirányzott létszámának és költségeinek az 1869-ik előirányzat ebbeli tételeivel való összehasonlításából kitűnik, hogy bár a csapatoknáli létszám leszállítás következtében a számfelettiek száma szaporodott, az 1870-ki előirányzat ebbeli tételei jóval kissebbek mint az 1869-dikiek, a miből következik, hogy a közös hadügyminislerinm törekedett a birodalmi tanács delegátiójának a határozatok tft-ik pontja alatt kifejezett a számfelettiek létszámának leszállítására irányzó kivánatának a mennyire a körülmények csak engedik, megfelelni.

11. A mi a magyar országgyűlés delegátiója által kiemelt ellátási költségnek növekedését illeti, arra nézve a jelen előadás 16. ezimében az indokok kimeritőleg tagialtatnak.

12. Szemben azon kiilömböző határozatokkal, melyek a delegátiók által a 2 czim alatt foglalt (alegmagasahbndvarnál és testőrségeknél továbbá a magyar korona őrségnél szolgálatban álló közegek) illetményeire nézve hozattak, a hadügyministerium ezen illetményeket legfelsőbb jóváhagyással ezúttal is a hadsereg előirányzatába vélte felveendőknek, miután ezen egyéneknek az udvarnál beosztása által, azok katonai minősége nem változik, és itt csak oly illetmények fedezéséről van szó, melyeket ők kizárólag ezen katonai minőségben húznak, és mivel ezen személy, szolgálati- vagy nyugalmi dijait azon esetben is a katonai kincstár tartozna viselni, ha azok nem volnának is az udvarnál alkalmazva.

II. Az előirányzatba felvett illetmény-felemelések indokolása.

Már több évek során át s mindig hatályosabban mutatkozott azon szükség, hogy a hadsereg illetmény i ügye hathatósan átvizsgáltassék.

Két tekintet kényszerít főképen ezen intézkedése : hogy t. i. egyrészt némely illetményi tételek, különösen a személyzeti s gazdasági illetményeknél szembetiiuőleg elégtelenek s a mostani élet s érték-viszonyoknak meg nem felelnek;

másrészt pedig szükséges, az illetményi szabályzatok elvi határozatait egyszerűsíteni s alkalmazását könnyebitteni.

Hogy azon kívánalmak, melyek minden oldalról az első tekintetben megfelelő javításokra irányozvák, teljesen jogosultak, ez nem csak a közvélemény, hanem a mennyiben nevezetesen a személyzeti illetményekről van szó, azon körülmény által is bebi- zonyitatik, hogy a birodalmi tanács delegatiója a hadsereg 1869-ik évi költségvetés alkotmányos tárgyalása alkalmával határozatainak 2-ik pontjában felszólító a hadügy- ininisteriumot, a tisztek fizetéseit a kapitánytól lefelé lehetőleg szabályozni és felemelni.

Hogy azonban az illetményi elvek is részben modositandók és egyszerüsiteiidök, ez a katonai számadási s ellenőrzési ügyben véghez vittsa katonai közigazgatás iijátala- kitásával összekötött reformokból következik, melyek alapul a legegyszerűbb s határozottabb illetményi rendszert föltételezik.

Ezen két, egyaránt fontos indok nyomatéba alatt a hadügyministerium nem utasíthatta el magától többé azon feladatot, hogy a fenálló illetményi szabályoknak ama kettős irányban megfelelő átvizsgálását és átdolgozását megne kezdje s pedig oly eljárás által, mely a tényleges szükség helyes és minél tökéletesebb előtüntetése't, nem különben az erre alapuló javítási indítványok czélszerüségét biztosította.

Ennélfogva egyelőre felszólítottak a hadi főparancsnokságok tüzetes vélemények és javaslatok előterjesztésére, az utóbbiak a legszigorúbb vizsgálat alá vétettek és tételként rendeztettek, végre pedig a hadsereg külön fegyvernemei és közigazgatási ágazatainak képviselőiből valamint saját személyzeti létszám szakegyéneiből összehivotl bizottmánynak megvitatás végett átadattak.

Ezen bizottmánynak tanácskozásai folytán tett javaslatai a legbehatóbb megfontolás tárgyát képezték a hadügyministerium kebelében, mely oda törekedett, a hadsereg