Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)

Előadás

s közegeinek jogosult érdekeit :tz államközigazgatás szempontjával összhangzásba hozni, s azon határokhoz alkazmazkodni, melyek az állam pénzügyi állapota és az adóképességnek már oly magasra fokozott megleszitetése által meg vannak jelezve.

A hadügyministerium a tett javaslatokból azokat véli részletesen fejtegetendök- nek s indokolandóknak, melyek a delegátio előterjesztett 1870-ik évi hadseregi előirányzatba már felvétettek. Ezen javaslatok következő pontokban fognak ineg- vitattatni.

I. A fizetések szabályozása illetőleg felemelése és pedig:

A a tiszteknél az ezredestől lefelé;

B. a katonai papok, hadbirák és katonai orvosoknál a 6-ik napidijoszlálytól, lefelé továbbá a csapatszámvevőknél,

C. a katonai hivatalnoknál a 6-ik napidijosztálytól le,

D a fizetés élvezetében lévő. de bizonyos napidijosztályba nem tartozó alárendelt hadseregi közegeknél, továbbá a hadseregbeli szolgáknál, végre

E. a gyakornokok és növendékek segélydijaira nézve.

Továbbá összefüggésben a fizetés felemelésével a javaslatok.

a jelenleg szabott személyzeti tűzifa-illetmény megszüntetés tárgyában,

G. a törzs- és főtisztek saját lovai számára járó eleségilletmény megszorítása iránt és

//. a lovassági tiszteknek a kapitánytól lefelé fizetendő kárpótlására nézve eleség- illetményiiknek lovassági szolgálatpótlék által helyettesítése, illetőleg megszorítása végett.

II. Az átalányilletmények szabályozása és fölemelése és pedig.

«) a gazdasági átalányoknál és

b) az oktatási czélokra való átalányoknál, továbbá

III. Tisztekké kinevezett altiszteknek járó fölszerelési járulék fölemelése

I. A fizetések szabályozása illetőleg: felemelése.

Átalánosan.

Alapos tény, hogy a közös hadsereg különféle szolgálati fokozataira fennálló fizetések sem a tiszt és katonai tisztviselő állásának átaláa véve, de még kevésbé felelnek meg a jelen idő viszonyainak.

Ez uttóbbiaknak a közös magánélet minden ágazataiban történt nagyszerű fordulata folytán az államhivatalnokok fizetései kedvezőtlen arányban vannak, mely balarány már a polgári államszolgálatban álló hivatalnokra nézve, ki rendesen egy helyen van s tehát életmódját könnyebben szabályozhatja, hivatalon kívüli idejét értékesítheti, igen nyomasztó, — de még sokkal nagyobb mérvben s tehát érezhetőbben érinti az oly számosváltakozó eseteknek kitett s mindég mozgó katonát.

Igaz ugyan, hogy a tiszt és a katonai tisztviselő a polgári államhivatalnokhoz képest jobb helyzetben lenni látszik, a mennyibben az elsőbbek elhelyezéséről sőt szolgálásáról az állam gondoskodik s hogy az alrendütisztnek a téli tűzifa ingyen adatik; tekintetbe veendő azonban, hogy az említett élvezmények csak épen a hadseregnek rendkívüli viszonyai, mozgó és hivatása szerinti feladata által indokolvák.

Hasonló élvezmények, csak részint más formában, minden külföldi hadseregben is léteznek.

A franczia, ugyszinte a porosz hadseregben a tisztek fizetései sokkal kedvezőbbek az osztrák-magyar hadseregben eddig fennállottaknál és különösen Francziaország, bár hadseregének tisztjei és tisztviselői mindenkor jobban voltak fizetve mint itten, mégis legújabban tisztjei s had seregi közegei élelmi állapotát hatályos mérvben javította, azon helyes nézetből indulván ki, hogy a tisztnek az állam részéről adott fizetés magában elegendő legyen arra, hogy őt mindenütt s minden körülmények s viszonyok közt a legközönségesebb életgondoktól megóva legyen, és hogy ez által lehetséges lön, hasznos és szak