Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1943
Gondolatok a lehetséges szegénysorsú tanulók támogatásával kapcsolatban A kérdést nem nagyvonalú elvi fejtegetéssel akarom tárgyalni. A magyar jelen és jövő szorongattatásai a gyakorlati eredmények elérése szempontjainak megtartására intenek. Erre int őseink magyarságukhoz, meggyőződésükhöz ragaszkodó hűsége, csodálatos példája, az a hősies munka, amely- lyel Orosházát, a magyar vidék egyik legszebb jövőre jogosait kulíúrmühe- lyét jóformán a semmiből a magyar autonóm sze’lemnek megfelelő, fokozatosan kiépülő közösségi formákon át megteremtették. 200 évve! ezelőtt jöttek ide eleink a tolnamegyei Zombáról, s a 200 éves évforduló ma nem is lehet sem nagy bankettezésekre, evésekre-ivá- sokra, sem sok szónoklásra alkalom- Ellenben alkalom kell, hogy legyen a komoly önvizsgálatra, a felelősség elmélyítésére. A mélyen érzett felelősség gyakorlati eredményei is meg kell, hogy mutatkozzanak. Szólamok voltak, de az igazi felelősség lelke hiányzott nemcsak egyesekből, de nagy törne- gekből is a letűnt időkben, ezért maradt annyi kérdésünk megoldatlan. Igen, mélyebb felelősséget keli támasztanunk, uralkodóvá tennünk, beleharsonáznunk a magyar lelkekbe minden iránt, ami népünk fennmaradását biztosítja, ami a magyarság erkölcsi, kulturális, szellemi, anyagi java, ami a sajátos magyar lelkialkat tisztaságát megóvja, ami a jobb jövő építésének nélkülözhetetlen kelléke, előfeltétele. A magyar tehetség, mégha olyan szegény is, — talán ekkor még fokozottabb mértékben —, az egész magyar közösség nagy értéke, öröme, vigasztalása, nagy reménysége. Törődni kell vele, s az egyetemes magyar felelősség lelkének ke'l áthatnia minden magyart. Minden magyar felelős minden magyarért. A szegénynek született tehetséges magyar gyermek az egész magyarság nagy értéke. Á tehetség elveszése, elkallódása, az egész magyarság kára, mérhetetlen vesztesége. A tanulás lehetőségétől elzárt tehetségekben hány kiváló szervező, művész, tudós veszett el a magyar közöny sivatagi kietlenségében. Pedig igazán nem mondhatja senki, hogy nem lett volna szükség több tudásra, magyar tehetségre a megelőző emberöltők ideje alatt is. Kulturális, gazdasági életünkben elsősorban városainkon át a többirányú idegen- séget árasztó, a magyarság leikétől elütő, arra halálosan veszedelmes lelki- alkat mind nagyobb tért hódított. A kétféle idegenség mohó hódítása nyomán már-már úgy látszott, teljesen megzavarodik a magyarság sajátosan ma-
