Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

5

nyelv zeneiségének legnagyobb diadala : Ha Shakespeare tün- dérvígjátékában méltán látják ,,az angol nyelv hangzatosságá- gának legkitűnőbb diadalát“ — mondja Gyulai — a magyar kritikus „e tekintetben szembe teheti vele Csongor és Tündéi, mely amannál, bár úgy látszik hatása alatt keletkezett, csak drámai compositiora nézve áll alantabb“,

Kölcsey jól sejtette, hogy „dramaturgiai kritíkázás" kíséri majd a drámát a megértés és értékelés jövendő utján. Gyulai a mű szerkezetét elejétől végig elhibázottnak látja: „Az expo- sitio is jobb a mesében, egyszerű és világos, ellenben a drámában nem vagyunk mindennel tisztában, magával a két főszeméllyel sem, azon meg utoljára sem tudunk eligazodni, hogy miért üldözi Mirigy a szerelmeseket“. Ugyancsak ez a kifogása a mű szerkezete ellen.Loósz Istvánnak is, aki Gyulai nyomán hasonlítgatja össze részletesebben a drámát a mesével4; mintha Gyulai szavait fűzné tovább, midőn ő is megállapítja, hogy „magával a két főszeméllyel sem vagyunk tisztában. Csongor és Tünde anélkül, hogy találkoztak vagy beszéltek volna egymással, mindjárt az első látásra egész szenvedéllyel szerelmesek lesznek, ami némán abban nyilatkozik meg; hogy egymás keblén szunnyadnak a lombsátor alatt. De hogy bővebb tájékozást szerezhessünk érzelmük felől, nincs is egymással jelenetük“.*

A dráma szerkezetének e feltűnő következetlenségeit Bayer József, drámairodalmunk nagyérdemű kutatója csupán a kezdő drámaíró gyakorlatlanságának tulajdonítja. Az öt főalak Bayer szerint „magában véve kitünően van megalkotva, ha egyenként kutatjuk, de közös munkájukban a kezdőkéz ügyetlenségét látjuk".* Egyébként Bayer, úgy látszik, inkább Beöthy felfogásához hajlott: a drámát a bécsi Raimund allegorikus tündérvígjátékainak hatása alatt keletkezett „tündéries bohózatnak tartja. Ezen az alapon feldereng már előtte a tündérfa szimbolikája: „A tündérta tehát a szerelemfája volna" — állapítja meg róla, de ezután már csak kérdések fénycsóváít meri

*) Ezzel szemben Loósz látja meg először, hogy Mirigy szimbolikus alak, „az ősgonosz képviselője“: indítékainak határozatlansága szerinte csak „azt bizonyítja, hogy ezek egyike sem komoly motívum. Az üldözésnek egyedüli oka saját lényének gonoszságában van. Mint a rossz kútfeje, kezdettől fogva minden jónak és szépnek ellensége és ezért szolgáltak rá haragjára Csongor és Tünde is“.