Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

ÚJ SZEMPONT A CSONGOR ÉS TÜNDE SZIMBOLIKUS ÉRTELMEZÉSÉRE

Irta: BALLAI MIHÁLY

I.

Midőn elkészülte után egy évvel 1831-ben Csongor és Tünde megjelent nyomtatásban Székesfehérvárott, írók és olvasók egyaránt hidegen fogadták. Még ugyanabban az évben szóbakerült ugyan az akadémiai nagyjutalom odaítélésénél, de pázmándi Horváth Endre már megjelenésekor elavult Árpádiász- ával szemben csak dicséretet mert; színpadra pedig csak félévszázad múlva került 1879. december 1-én a Nemzeti Színházban a nagy költő születésének emlékezetére, tehát ekkor is inkább kegyeletből, mint rejtett értékeinek fölismerése folytán.

A mű nagyszerűségét megjelenése idején talán csak az elmélyedő természetű Kölcsey sejtette ; erre mutat egy 1831- ben kelt levele, mely Gyulai Vörösmarty-életrajza óta eléggé ismeretes : „Csongort olvasám Pesten, s mivel a drámai actio nem képzeletem szerint ment, alkalmas hidegséggel. Itthon el- olvasám másodszor magamban s harmadszor ismét sógorasszonyomnak. Ezen harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem valók mellett is, Csongor kincs. Hidd el nekem, édes barátom, a mi Vörösmartynk nagy költő, s ritkán nagyobb, mint Csongor sok helyeiben. Minden dramaturgiai kritikázás ellenére, akárki mit mond, én a nemzetnek Csongorért szerencsét mondok, s aki engem nem ért, ám lássa : azért nem ért-e, mert nem akar, vagy azért, mert nem tud."1

A kortársak valójában akkor sem tudták volna őt megérteni, ha akarták volna, mert hiányzott még belőlük az ehhez