Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

15

szemében a nő — még ha romlott is, mint Ledér — sohasem süllyedhet olyan mélyre, hogy nőiességét meg ne őrizze.

Űj szempontunk értelmében a dráma foszemélyei (Csongor és Balga, Tünde és Ilma) az emberi természetben rejlő égi-földi kettősség érzékeltetését szolgálják. Csongor és Tünde a tiszta lelkiség szimbólumai, — tér és idő felett álló szellemlények : eget, csillagot átrepülnek s A nagy mindenség bennük tükrözik (Tünde a fény leánya: sugárból alkotott test> mert Az ember lelke fény folyam), de a durva földön szánandó- an gyámoltalanok : itt szükségszerűen egészíti ki őket „földi“, azaz testi alteregójuk. Csongort csak azokban a jelenetekben látjuk Balga nélkül, amelyekben álmodik. A költő számára az álom is ébrenlét: a lelki ember (Csongor) ébrenléte ; emiatt nem válik el a drámában határozottan álom és valóság. Csongor és Tünde találkozása az első felvonásban csak vágyálom : a szellemi ember találkozása maga-alkotta szellemlénnyel. Ezért nem szerepel Balga (a testi ember alszik !) az első felvonásban, csupán Tünde földi megfelelője, az Ilmává lett Böske, mert — mint erről Babits megjegyzi — „még a legföldiesebb nőből is tündér lehet.“ És ne felejtsük el, hogy Ilma a dráma végén is, mint Balga megtalált életpárja, a másik, az eszményibb világ szolgálatában marad: „Das Ewigweibliche Zieht uns hinan“ — az örök női fölfelé emel — mondja Goethe erről.

III.

A dráma égi-földi problematikája azonban ezzel még nincs megmagyarázva: ehhez az ifjúkori lélektan adja meg a kulcsot. Csongor és Tünde az alapjául szolgáló Árgirus-mese révén az Eros és Psyche-szerű mesék csoportjához tartozik. A modern mesekutatás megállapította, hogy az égi és földi lény egyesüléséből származó bonyodalmak motívuma, melyen e mesék alapszanak, serdülőkori álmokból meríti eredetét Vörösmarty első nagy művében, a Zalán futásában van egy epizód — Szellem anya szép gyermekének jelenete Rajnával — mely olyan, mint egy végtelenül finom Eros és Psyche- miniatűr régi görög vagy egyiptomi vázaképen : az aléltan fekvő Hajna mellé leszáll az égből egy bájos fiúcska (plato- nikus álom, ezért: „Szellem anya szép gyermeke“) könnyű,