Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

11

rozottan népmeséi jelleget ad az egésznek, és ez teljesen meg is felel a fantasztikus, olykor szimbolikus helyzetek és jelenetek folytonosságának“. Az, hogy költő a pogány kun-idők távolába tolja a mesét, Mitrovics szerint „ha jól értelmezzük, mégis alig jelenthet egyebet, mint történelem- és időfelettiséget", Nemcsak itt tapint rá helyesen az igazságra, hanem akkor is. midőn a szereplőkről szólva nagy általánosságban kijelenti: „Voltaképen egyik szereplő sem igazi földi realitás, egyik sem valódi egyéniség, hanem vágyaknak, törekvéseknek, szenvedélyeknek képviselője".

A kimondott tételt csak be kell bizonyítani: erre vállalkozom a következőkben.

II.

A dráma szimbolizmusa korántsem átlátszó, úgyhogy átfogó szempont hiányában csak tapogat ódzni lehetett a roppant bizonytalan talajon. Vörösmartynál — maga mondja egyik versében -- a szépség „mint a hínár veszedelmes mély fölött jár". Babits Mihály a költő és a rokoniélek biztonságával járt ezen a veszélyes területen s mutatott rá olyan mélységekre, amelyeket előtte nem is sejtettünk, mégis jobbnak látta visszalépni a szimbólumfejtés bizonytalan teréről óvakodva attól, hogy túl messzire menjen. Ahhoz, hogy valaki a szubjektív belema- gyarázgatás vádja nélkül továbbmehessen és tájékozódni is tudjon ezen a töretlen területen, delejtűként valamilyen átfogó egységes szempont kellett a drámában megnyilvánuló világnézeti kettősség értelmezésére. Hogy Balga és Ilma a realizmus képviselői szemben Csongor és Tünde idealizmusával, az szinte közhely lett Gyulai óta ; Babits Mihály a legszárnvalóbb és a legostobább lélek ellentétévé finomítja ; Császár Elemér10 ég- benjáró, eszményies, gyöngéd lelkek és földönjáró, durva, tenyeres-talpas, érzéki lények ellentétéről beszél; Zolnaí Béla tündéri tájakkal szemben az életferdítő görbe tükör képeit emlegeti ezzel kapcsolatban11; Mitrovics Gyula viszont az emberi életszínvonal két síkját, mintegy alsó és felső zónáját látja ebben a kettősségben.

Végső szimbolikus értelmet ez a kettősség csak akkor nyer, ha összekapcsoljuk Vörösmarty sajátos emberfogalmával: Ember vagyunk a föld s az ég fia, Lelkünk a szárny, mely