Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

10

Németh Antal megállapítása szerint a dráma első íele optimista, második fele pesszimista és a megfelelő párjelenetek egymást kiegészítik, ellensúlyozzák, magyarázzák, megvilágítják. E sajátságos szerkezet logikusan szerinte is „a pesz- szimista befejezést köve'elné meg, mint azt Babits Mihály is más okokból megérezte és bizonyította.“ A befejezés Németh Antal szerint annak bizonysága, „hogy a formaművésznél erősebb volt Vörösmartyban az expressziv szubjektivizmus : halhatatlan drámahőssé objektivált önmaga, aki valamikor csak álmaiban egyesült szerelmével, azután elmentek egymás mellett anélkül, hogy valósságé lehetett volna vágya, legalább a költészet világában magáénak akarta tudni a soha el nem ért ideált."

Egyébként Csongorban Babitshoz hasonlóan Németh Antal is elérhetetlent hajszoló embertipust lát, amilyen Faust, csakhogy Csongor — mint Németh Antal mondja — „nem egy középkori tudós meséjében jelenik meg, ami által adek- vát kifejeződése lesz a német szellemnek, hanem a meseki- rályfí csillogó köntösében, ami viszont a magyarság lelkiségére jellemző mozzanat. Csongor ugyanúgy a ponyvának és az egyszerű emberek meséjének Argyilusából nő mitikus arányúvá, mint Goethe örök emberszimboluma a német Népkönyv és a vásári Faust-Puppenspielek naiv figurájából.“ Csongor és Tünde szerinte sem csupán az Argirus-mese fölül- mulhatatlan feldolgozása a Szentivánéji álom alapján, hanem — mint Babits már céloz erre a Tudós szavaival kapcsolatban („élhetetlenség és halhatatlanság“) — „az emberi lét hamleti kérdései fölött töprengő költői vízió, melynek humoros mozzanatai az élet teljességének érzékeltetését szolgálják a fájdalmasan borongó, elmélkedő és humorra való erős hajlamból összeszőtt magyar temperamentum hű tükreként.“

Németh Antal, mint a Nemzeti Színház igazgatója az új felfogás érvényesítésével mutatta be Csongor és Tündéi a színpadon is — első ízben 1937. februárjában. Az előadást Mit- rovics Gyula, a neves esztétikus ismertette ugyanakkor az Esztétikai szemlébenB. Babits Mihály Vörösmarty-tanulmányára való hivatkozással Mitrovícs mindjárt elöljáróban leszögezi, hogy az újszerű rendezés „a mesejátékot a bölcseleti dráma színvonalára, Az ember tragédiája mellé emelte." A darab az új előadásban szimbolikus díszletezés mellett magyar népmeséi stilizáltságot kapott: „A Németh Antal rendezése hatá