Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937
19 zadbaii következett be főleg pisai Leonardo hires itáliai matematikus és Jordanus Nemorarius dominikánus barát és tanítványaik munkája következtében. Leonardo 1202-ben irt Liber abaci cimü könyvében ismerteti az indus számolási módot és számjegyeket. Az új számolási mód nagyon lassan terjedt el, ami természetes is, ha meggondoljuk, hogy könyvnyomtatás még nem volt, könyvek csak a leggazdagabbak számára voltak hozzáférhetők és az irás és olvasás tudománya csak keveseknél volt meg. Bár a kolostorokban már a 13. században majdnem közismert volt addig az általános használatban a 15. század előtt nagyon kevés nyomát találjuk. Legrégibb emléke 1143-ból való: egy latin nyelvit algoritmus. Egy 1167-ből való regensburgi krónikában előfordulnak, bár Németországban csak a 14. század folyamán terjedtek el. Franciaországban és Itáliában hamarabb használták az uj számokat. Florenzben 1299-ben az arab-indus számjegyek használatát eltiltották, valószínűleg azért, mert a városa hivatalnokok nem tudták olvasni. Az első ilyen számjegyekkel számozott nyomtatott könyv Petrarcának egyik 1471-ben nyomtatott müve. A nyomtatás elterjedése azután végleg meghozta az arabnak nevezett indus számok diadalát. Az abacussal való számolás azonban csak a 17. században tűnt el teljesen, a római számjegyeket pedig bizonyos célokra még most is használjuk. Amint láttuk megkülönböztetett fontos szerep jutott a 0-nak, ami a teljes helyértékjelöléses számirásnak és számolásnak sarkpontja. Az indusok sunyának azaz ürességnek nevezték, mert hiszen az üres helynek a jele volt a porabacuson. Az arabok ezt szószerint lefordították és igy a 0-t sifrnek hívták. Innen származott a ze^ fit um szó, amit pl. Leonardo is használt. A 15. században ez a szó az összevont zéró alakban jelenik meg. Más 12. századbeli lirók, mint pl. Jordánus Nemorárius a sifr arab szót cifra-nak fordították latinra és ebből lett a francia chiffre és a német Ziffer ;szó, melyek már nemcsak a 0-t, hanem az összes számjegyeket jelentik. A nulla szó a 15. században keletkezett, valószínűleg a »nulla figura« röviditéseképen. Az indus számirás és számrendszer elterjedése Igen fontos kulturtény, amelyet valamint mag’át a rendszert talán éppen klasz- szikus egyszerűsége miatt nem méltányolnak eléggé. Az idők folyamán természetesen a jelek nagyon megváltoztak, a könyv- nyomtatás megfoszttota őket a cikornyától A mellékelt táblázat I .oszlopa Kr. utáni 5. évszázadból való brahmán számjegyeket mutat egykorú kézirat nyomán. A II. oszlop a Ki. utáni 11—12. évszázadból való feliraton talált ugyancsak brahmán számjegyeket ábrázol. A mai számjegyeink ősei világosan felismerhetők. A III. oszlopban szintén a 12. századból való, de már helyértékjelöléssel használt számjegyeket találunk. A IV. oszlop nyugatarab gobar-számjegyeket tartalmaz, mig az V. oszlopban Európában a 14. században használt számjegyek vannak feltüntetve. Az 1, 2, 3 eredete nyilvánvaló és határozottan felismerhető a kínai hatás. A 4. és 5 alakja a legszeszélyesebben
