Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937

20

változott. A legnagyobb változásokon a 8-as számjegy ment át, mig mai alakját megkapta.

I.

11.

III. IV. V.

*

l

*\

p' 1 1

l

V

\ c t

3

a

\

\ 5 J

9

ff

*

ír 3* 8

£

£

f

s\ > 4

6

Ifl

>

^ d 6

?-5

?

a ’ *

8

^ ir

h 3 8

9

9 > 9

0

O ~ o

Amig nyomtatás nem volt aszerint is változtak, hogy milyen Íróeszközökkel írták azokat és milyen anyagra; szöggel pálmalevélre, vagy kőtáblára, sziklafalba, vagy agyag és viasztáblára, nádtollal, lncitollal, fémtollal, vagy ceruzával. Nekünk ma olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik fel belénk nevelt számrendszerünk, hogy alig tudjuk értékelni azt a sok fáradságot, sok nép tudósainak gondos kulturmunkáját, amely kitermelte. Pedig enélkül a számrendszer nélkül ki tudja hol cammogna a matematika és vele egész természettudományos kultúránk?

Befejezés. Ha a különféle kulturnépek ismertetett számirási rendszerein végigtekintünk, azt találjuk, hogy azok igen különböző \eiÍveken épültek fel. A számjegyek eredetét tekintve 3 gondolatot különböztethetünk meg. '

1. A legprimitívebb gondolat az, hogy a számszavak kezdőbetűit használják számok jelölésére. Ezen a gondolaton épült fél a régi görög Herodián-féle számirás,

2. Más rendszerek a nyelv ABC-jének betűit használták számok jelölésére. Ide tartoznak a görög és a késői sémita szám- abécék (szír, aramiai, zsidó, arab). Így írnak ma is a perzsák és törökök. 3

3. A legfejlődésképesebbnek az az elképzelés mutatkozott, amely a számok jelölésére egészen független jeleket használt. (Ezen az elgondoláson épült fel a hieroglifikus, hieratikus és népies egyiptomi számirás, a szumir számirás, a régi sémita számrendszerek (föníciai, palmyrai, szír, aramiai), az indiai kha- rosti-számirás, a brahmán számjegyek, a római számjegyek, mai arab-indus számjegyeink.

Az egyes számoknak a számjegyekből való összeállítása is igen különböző volt. A legegyszerűbb módszer az volt, hogy a jeleket additive egymás mellé rakták. Ez csak ott volt lehetséges,