Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937
18 talmazó arab írás 970-ből maradt ránk. Állami intézkedések arra mutatnak, hogy az indus számjegyek a 9. század folyamán az egész arab birodalomban általánosak voltak. A nyugati arab birodalom számjegyeit gobar-számjegyeknek azaz porszámneveknek nevezték, amely elnevezés élénken mutat rá az indusok számolási módjára. A nyugati araboktól került azután a számirásnak és a számolásnak mai módja a keresztyén nyugatra. Eddig ott a római számjegyek voltak használatban. Az ezekkel való nehéz számítások keresztülvitelére úgynevezett abacust használtak. Az abacust már a görögök alkalmazták, tőlük átvették a rómaiak. A lényeg az, hogy függőleges vonalakat rajzoltak és az igy keletkező vonalak fölé sorban felírták a rangszámokat. Az egyes rangszámokból előforduló egységeket az illető oszlopba elhelyezett kavicsok számával jelölték (calculi kövecskék, innen calculare számolni). Később a függőleges vonalakat egy merőlegessel metszették és ezen elválasztó vonal feletti kövecskék az illető rendszámból egyet, mig a vonal alatti kövecskék 5-öt jelentettek (megfelelően a római ötös egységeknek.) Már a görögök használtak valószínűleg olyan abacusta, amelyen az egységek számát nem megfelelő számú kövecskével, hanem egy kis korongra irt számmal jelölték. így minden egyes oszlopba egy ilyen korong került. Amelyik rangszámból nem fordult elő egy sem, annak az oszlopába eleinte nem tettek semmit, később pedig üresen hagyott korongot helyeztek oda. Azok közül a tudósok közül, akik a korongokra gobár- számjegyeket Írtak az elsők között volt Gerbert, a későbbi II. Sylvester pápa. Az abacust a gobar számjegyekkel használó tudósokat abacistáknak nevezték. A korongok azonban csak az aba- cuson bírtak helyértékkel, ezért szövegben a számokat római számjegyekkel írták. A 11. század közepén a tudomány minden ágában nagy lendület következett be, különösen a görög szellem érdekelte a tudósokat. Mivel azonban görögül kevesen tudtak és a görög írások különben is nagyon ritkák voltak, tehát európai tudósok a mórokra voltak utalva, akiknél a széleskörű arab fordító tevékenység következtében a görög irók fordításban, magyarázatokkal ellátva megvoltak. Európa sok kiváló elméje tanult a toledói, sevillai, granadai mór főiskolákon, ahol a görög és indus müvekhez egyaránt hozzájutottak. Ezen két legnagyobb ókori mathematikus nép (görög és indus) ismereteinek közlése az arabok és szírek legértékesebb kulturtette. A latinra lefordított munkák között van az Alchwarizmié is. Az ő müve azután megtanította Európát, hogy a már ismeretes indus számjegyeket, melyeket arab számjegyeknek neveztek, hogy lehet a számolásban igen előnyösen mindenféle abacus nélkül a helyértékjelölés és a 0 alkalmazásával felhasználni. Az uj számolási mód, amelyet ma is használunk a 12. század közepétől kezdve terjedt el és algoritmusnak nevezték (az Alchwarizmi szó elferdítése). Alkalmazói az algoritmikusok hosszú időn keresztül harcoltak a módszerért az abacistákkal. Az algoritmikusok teljes győzelme csak a 13. szá-
