Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1937
16 többféle ABC is keletkezett Indiában, amelyek közül csak az u. n. kharosti-irást említjük meg. Ez úgy alakult ki, hogy mikor a Kr. előtti 5. évszázadban a perzsák meghódították Indiát, kény- szeritették a Brahma papokat, hogy az ő aramiai írásukat vezessék be. Az aramiai írásnak az indus nyelvre alkalmazásából keletkezett a kharoszti-irás, amely, mint a sémita írások balrafutó volt. Az indusok mathematikai ismeretei igen magas fokon állottak. Bár a legrégibb időktől fogva kapcsolatban állottak Egyiptommal, Babyloniával, Görögországgal, Chinával és a kulturér- tékek igy kicserélődtek, mégis kétségtelen, hogy az indus szellem önállóan nagy dolgokat alkotott. Mint a filozófiájuk, úgy a mathe- matikájuk is lényegesen elütő a görögökétől. Matematikájuk kevésbé határozott, mint a görögöké, de sokszor csodálatos mélységeket jár meg. Ennek a következménye, hogy számelméletben aritmetikában és algebrában jelentékenyen felülmúlták a görögöket, mig geometriában messze mögöttük maradtak. A szántásuk a két kiemelkedőbb írásmódnak megfelelően alapjában kétféle volt. A kharoszti-irással egyidőben keletkeztek a kharoszti-számjegyek, melyek tulajdonképen sémita számjelek. Ebben a számirási rendszerben külön jele volt az 1,2, 3, 4, 10, 20, 100 számoknak. Jellemző a 20-as számjelnek különleges helyzete, amely a régi sémita írások mindegyikében megtalálható. Másrészt a Brahma-irásokon a legrégibb idők óta megtalálható egy különös jelekkel iró számrendszer, amely sokak véleménye szerint a brahmi-alphabetumból alakult, azonban részint a számjelek alakja, részint a multiplicációs elven való felépítése az egyes tízeseknek, százasoknak és ezreseknek, valamint az egyes számoknak az alapjelekből való képzési módja rendkívül nagy hasonlóságot mutatván az egyiptomi hieratikus és népies számjegyekkel, sokaknak az a véleménye, hogy ezek a brahmán számjelek az egyiptomi jelekből alakultak. Bárhogy keletkeztek is e jelek, kétségtelen, hogy mai számirási rendszerünk ősei.Ez a régi brahmán számirási rendszer még külön jeleket tartalmazott az a Q egyes, a 0 tizes, a 100 és az 1000 jelölésére. Kr. u. 590-től találjuk meg egy tiszta pozíciós számirás nyomait 9 jellel. Nem tudjuk, hogy a helyérték gondolatát az indusok a babyloniaktól, vagy a kínaiaktól vették-e át, vagy pedig a hindu szellem terméke. Mindenesetre már maga a hindu nyelv kínálta a helyértékjelölést, miivel a hindu nyelvben óriási számokig külön neve volt a rangszámoknak (a magyar nyelvben csak: tiz, száz, ezer). Ők pl. a 37452,189648 számot igy mondták ki: 3 kharva, 7 vrinda, 4 vyrbuda, 5 köti, 2 prayuta, 1 nyuta, 8 ayuta, 9 sahasra, 6 kata, 4 dacan, 8. A gyakori használatban igy megszokottá válhatott az egyes rangszámok elhelyezkedése és a nevük elmaradhatott, amivel már meg is lett volna a tiszta pozíciós jelölés, csak még egy igen fontos lépés volt hátra: a 0 feltalálása. Erre is különösen alkalmas volt az indus lélek és filozófia, amelyben a semmi, a nem létezés fogalma igen jelentős és elmélyített volt
