Gimnáziumi előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1934
6 héz elsajátítani. A felsőkereskedelmi iskolák ellen éppen Éber Antal, közgazdasági életünk közismert és kitűnő vezéralakja hozta fel a székesfővárosi törvényhatósági bizottságban azt a kifogást, hogy nem érnek el megfelelő eredményt. Ez a körülmény — szerintünk — nem irható a felsőkereskedelmi iskolai tanári kar rovására, amely egyetemi képzettségű, hivatása magaslatán álló testület, hanem annak, hogy más az iskola és más az élet. A keltő közti szakadékot nagyon nehéz áthidalni szakiskolák létesítésével. A szakiskola szakirányú nevelést ad és mégis azt kell látnunk, hogy a szakiskolákból kikerült ifjak éppen oly kezdők a gyakorlati pályákon, bankokban, iparvállalatoknál, mint a középiskolát végzettek. Ha már igy áll a dolog, kézenfekvő, hogy a középiskola célravezetőbb megoldás. A középiskola nem állítja magáról, hogy gyakorlati pályára nevel, de amit céljául kitűz, azt el is éri. A középiskolát végzett ifjú előnyben van a szakisskoiásal szemben, mert alaposabb a műveltsége. A szakiskolásnak csak annyi előnye van, hogy a gyakorlati pályákra némileg előkészítették. Ez az előny azonban nem sokat jelent, mert végeredményben a szakiskolás is éppoly kezdő, amikor az iskolából kilép, mint a középiskolás. Van azonban a középiskolátvégzetteknek egy másik előnyük is, ez pedig az, hogy előttük nyitva áll az Alma Mater minden kapuja. Bár a középiskolát sokan nem azért végzik, mert egyetemre készülnek, mégis a középiskola, már lényegénél fogva is, vállalja az egyetemre és főiskolákra való előkészítés feladatát is. Nem utolsó sorban azt is számításba kell venni, hogy a középiskolai tanárok maguk is érzik az egyetemmel való kapcsolatukat, hiszen ők is az Alma Mater gyermekei voltak. Van azután egy társadalmi háttere is a középiskola és szakiskola kérdésének. Az ország bármely vidékén találunk gazdaembereket, akik gyermekeiket gimnáziumi nevelésben részesítették. Ezek az ifjak a gimnáziumi érettségi után minden zúgolódás nélkül viszamennek a földhöz és lesznek belőlük müveit gazdák Ezzel szemben azt látjuk, hogy bizonyos szakiskolák növendékei az érettségi után nem a szaknevelésnek megfelelő pályára mennek, hanem (kevés kivétellel) minden áron hivatalnokok akarnak lenni. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy nem is olyan nagy veszedelem az, ha az országban sok a középiskola, mert ezek végzett növendékei, már magasabb műveltségűknél fogva is, több megértést tanúsítanak társadalmi kérdésekkel szemben és hamarább átérzik azt, hogy a csonka ország nem adhat mindenkinek íróasztalt. Térjünk át most már a latin nyelv kérdésére. A középiskola nem egységes iskolafajta, hanem típusokra oszlik. A gimnázium a maga feladatát elsősorban a latinnal és göröggel, a reálgimnázium a latinnal és modern nyelvekkel, a reáliskola pedig a természeitudmiányokkal és matematikával igyekszik teljesíteni. Van tehát olyan iskolatípus is, mely nélkülözi a klasszikus nyelvek oktatását és mégis általános műveltséget próbál adni. Ennek a típusnak azonban megvannak a maga hátrányai. A világhírű budapesti Műegyetem tanárai voltak azok, akik egyértelműig a reáliskolai típus megszüntetését kívánták. Tehát egv olyan testület mondott e kérdésben Ítéletet, mely a legilletékesebb. A reálisko-
