Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
emeltek a vízfolyásokba. Az előbbi mennyiség 15%-kal kevesebb, az utóbbi 13%-kal több az előző évinél. Minthogy sem az elöntött területek nagysága, sem pedig a befogadókba juttatott belvizek mennyisége az 1994. évi értékektől számottevő mértékben nem tér el, feltételezhető, hogy az 1995. évben lehullott csapadék legnagyobb része a talajok vízkészletét növelte. A meteorológiai és a hidrológiai adatok alapján - amint említettük — arra lehet következtetni, hogy a korábbi aszályos időszak fokozatosan megszűnik és várható, hogy a belvizek egyre nagyobb gondot fognak okozni. Ezért mielőbb meg kell szüntetni a belvízelvezető rendszerek hiányosságait és meg kell vizsgálni a belvizekkel való gazdálkodás fejlesztésének lehetőségeit. h. TALAJVÍZÁLLÁSOK A talajvízállások 1995. évi alakulásáról a B.4. fejezet b. és c. jelű ábrája tájékoztat. Az időjárás, mint minden évben, 1995-ben is számottevő mértékben befolyásolta a talajvízszintek alakulását. Mivel az időjárási viszonyok nem csupán az idő, hanem a hely függvényében is jelentősen változtak az év folyamán és különbözőek voltak a geológiai, a növényzeti viszonyok is, a talajvízszintek is egymástól eltérően változtak az országban. A talajvízszintek 1995. évi átlagos értékeit az előző évekhez hasonlóan az 1956-1960. évek átlagához viszonyítottuk. A továbbiakban az ország egyes tájegységeinek 1995. évi talajvízszintválto- zásait tekintjük át. A Szatmári-síkság magasabb (az országhatárhoz közelebb levő) részén a talajvízszint 1995. évi átlaga a viszonyítási időszakbeli vízszint közelében, helyenként annál kissé magasabban, a középső részén pedig 30-50 cm-rel alacsonyabban volt. A Nyírség északi részén és a Rétközben az 1995. évi átlagos talajvízszintek általában 0-50 cm-rel voltak alacsonyabbak, mint az összehasonlítási időszakban, Nyírkárász és Nyírmada térségében azonban a süllyedés helyenként meghaladta a 100 cm-t is. A Nyírség déli részén a talaj vízszín süllyedése általában nagyobb, 50-100 cm volt, de egyes területrészeken elérte a 100— 150 cm-t is. A Hajdúságnak a Tisza-völgy mentén, valamint a déli részén, Hajdúszoboszló környezetében az 1995. évi átlagos talajvízszintek számottevő mértékben nem tértek el az összehasonlítási időszak talajvízszintjeitől. Kisebb területeken 50-100 cm-rel alacsonyabbak voltak az 1995. évi átlagos vízszínek, mint az 1956-1960. évi időszakban. A Hortobágy területén, kivéve a halastavak környékét, az 1995. évi átlagos talajvízszintek 50-100 cm-rel alacsonyabbak voltak, mint az összehasonlítási időszakban. A Körösök vidékén 1995-ben a talajvízszín általában alacsonyabb volt, mint az 1956-1960 időszakban, kivéve az országhatár környékét, ahol egy kissé magasabbak voltak az 1995. évi talajvizszínek, mint az összehasonlítási időszakban. A Körös és a Maros közének észak-nyugati része kivételével az 1995. évi átlagos talajvízszínek mindenütt alacsonyabbak voltak, mint az 1956-1960 időszakban. A vízszínsüllyedés helyenként elérte a 200 cm-t. 1995-ben a Bodrogközben is általában alacsonyabbak voltak az évi közepes talajvízszínek, mint az összehasonlítási időszakban, az eltérések az 50 és a 100 cm között voltak. 1995-ben általában a süllyedő irányzat jellemezte a Jászság területét is. A Nagykunság déli részén az évi átlagos talajvízszín az előző évihez hasonlóan 1995-ben is magasabb volt az összehasonlítási időszak vízszineinél, északkelet felé haladva azonban az emelkedés fokozatosan csökkent, majd süllyedésbe ment át. Kunmadaras és Nagyiván környezetében helyenként 150 cm-t is meghaladták a süllyedések. A Duna-Tisza közén az 1995. évi talajvízszínek, hasonlóan, mint az előző években, alacsonyabbak voltak az 1956-1960. évi időszak átlagos vízszíneinél. A nagy eltérések a Duna-Tisza-közi homokhátság és az Észak- Bácskai lösztábla területén voltak; a talajvízszín helyenként 300 cm-t is meghaladó mértékben volt alacsonyabb az összehasonlítási időszak vízszíneinél (például Kecskemét, Ladánybene, Szentkirály, Kaskantyú, Bocsa, Jánoshalma, Kéleshalom, Kunfehértó környékén), számottevő volt az 1995. évi átlagos talajvízszínnek az 1956-1960. időszak átlagos talajvízszíneitől való eltérése a déli országhatár mentén is. A Tisza jobbpartjának a déli országhatárhoz csatlakozó részén az összehasonlítási időszak vízszintjeihez hasonló magasságúak, vagy annál kissé magasabbak voltak az 1995. évi átlagos talajvízszínek. A Duna negyedkori árterületének északi részén Apostag és Dunavecse térségének kivételével helyenként 50 cm- nél is nagyobb mértékben volt magasabb az 1995. évi átlagos talajvízszint az 1956-1960. évi vízszintek átlagánál. A Mezőföld északi részén az összehasonlítási időszaki vízszinteknél magasabbak, a déli részén annál alacsonyabbak voltak az 1995. évi átlagos talajvízszintek. Ez alól csak Dunaszentgyörgy térsége a kivétel, ahol az 1956—1960. évi átlagnál kissé magasabbak voltak az 1995. évi átlagos talajvízszínek. A Dráva völgyében, kivéve a Rinya torkolatvidékét, Rádfalva térségét, valamint a Baranyai-dombság keleti nyúlványai és a Duna közötti területeket, magasabban voltak az 1995. évi átlagos talajvízszínek, mint az 1956—1960. évi időszakban. A Kisalföldön 1995-ben a Mosonmagyaróvár, Halászi, Damózseli, Hédervár, Győrladamér, Kunsziget és Mosonmagyaróvár települések által határolt, valamint néhány más, magasabban levő terület kivételével mindenütt alacsonyabban voltak a talajvízszínek, mint az összehasonlítási időszakban. Úgyszintén alacsonyabban voltak a talajvízszintek a Komáromi- és a Táti-öb- lözet területén is.-99-
