Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
A dunacsúnyi mederelzárás által érintett terület egyes helyein a talajvízszín süllyedése meghaladta a 200 cm-t. i. A MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZ1NTJEI A fontosabb mélyfúrású kutak 1995. évi vízszintjeinek alakulásáról a B.4. fejezet d. jelű táblázatai és e. jelű görbéi tájékoztatnak. A mélységi vizek megfigyelésére 1995-ben használt kutak hálózata az 1994. évihez viszonyítva kissé bővült azáltal, hogy a területileg illetékes vízügyi igazgatóság a Dunántúli-középhegység területén a bauxitbányászattól 19 mélyfúrású kutat átvett. A mélyfúrású kutak egy részét eredetileg víztermelés céljából, más részét azért fúrták, hogy a részben természetes, részben mesterséges hatások eredményeképpen bekövetkező vízszintváltozások nyomon követhetők legyenek. A termelőkutak egy részét a termelés befejezését követően megfigyelőkutakként használják. A mélyfúrású megfigyelőkutak hálózatának sűrűsége Magyarország nem minden részén megfelelő. A fejlesztés igénye már a korábbi években is fennállott, de csak az 1995. év második felében indulhatott meg a bővítés, amely majd lehetővé teszi a felszín alatti vizekkel való megbízhatóbb gazdálkodást. A rétegvizszintek alakulása A Kisalföldön levő rétegvízkutak vízszíne 1995-ben a megelőző évhez viszonyítva átlagosan 15 cm-t emelkedett. Ennek oka feltehetőleg egyrészt a nagyobb csapadék, másrészt a megemelt vízdíjak következtében mérséklődött vízfogyasztás volt. Szombathely környékén az 1995. évben általában 0,1—0,3 m közöttiek voltak a rétegvízkutak vízszíneinek emelkedései, de előfordult egy méter méretű emelkedés is.- A pecöli vízmű kútjai- nak vízszínei az év folyamán számottevő mértékben nem változtak. Hasonló volt a mélyfúrású kutak vízszintjeinek alakulása Zalaegerszeg és Körmend térségében is. Általában emelkedtek a mélyfúrású kutak vízszínei a Dunántúl egyéb területein is, kivéve a mélyebb, termálvizes rétegeket, amelyekben a vízszín átlagosan mintegy 0,2 métert süllyedt, de előfordultak változatlan víz- szintü kutak is. A süllyedésnek feltehetőleg az az oka, hogy a hévizek termelése általában nem változott és a nehezebben utánpótlódó vizű rétegekben a nyomáscsökkenés folytatódott. A Salgótarján környékén levő, helyenként homokköves, másutt aprószemü, gyenge vízadó képességű rétegeket megcsapoló kutak vízszínei az előző évi vízszint- alakuláshoz hasonlóan általában mintegy egy métert, esetenként annál többet emelkedtek az 1995. év folyamán. A Duna-Tisza közének középső, valamint déli részén a mélyfúrású kutak vízszíne az év folyamán mintegy 0,1-0,2 métert süllyedt, csak a nagy víztermelési helyek (Kecskemét, Szeged) környékén mértek mintegy 0,1-0,5 m emelkedést. Ennek oka a vízművek víztermelésének módosulása. Szolnok megyében a rétegvizek színe általában 0,1-0,4 métert emelkedett az 1995. évben. A nagyobb mértékű vízszínsüllyedéseket a mélyebben levő rétegeket megcsapoló kutak esetében mérték. Mátra és a Bükk lábánál levő lignitbányák területén a vízkivétel fokozódása következtében a mélyfúrású kutak vizszínei általában 0,2—2,0 métert süllyedtek, hasonlóképpen, mint a megelőző évben. A Sajó kavicsteraszán levő kutak vízszínei az előző évihez hasonlóan emelkedtek, az emelkedés mértéke azonban kisebb volt, mint az előző évben. Szabolcs-Szatmár megyében a mélyfúrású kutak vízszínei éppúgy, mint az előző évben, az 1995. évben is süllyedtek. A süllyedés mértéke mintegy 0,2 m volt. Az egész Tiszántúlon, Békés megyében és a Maros hordalékkúpján a mélyfúrású kutak vízszíne általában 0,1 m és 0,6 m közötti mértékben süllyedt. A karsztvízszintek alakulása A karsztvízszintmérő hálózat az 1995. évben az előző évhez viszonyítva számottevő mértékben nem változott, a legsűrűbb a Dunántúli-középhegységben, ritkább a Bükkben, a Villányi-hegységben és Jósvafő környékén volt. Az Aggteleki-karszt területén a mélyfúrású kutak vízszíne az előző évinél nagyobb csapadék okozta fokozott mértékű beszivárgás következtében általában 0,8 métert emelkedett az év folyamán. A nagyobb mértékű beszivárgás következtében általában emelkedtek a Bükk- hegységben levő kutak vízszínei is, a megfígyelöháló- zat nem megfelelő sűrűsége és elrendezése következtében azonban a hegységbeli karsztvízszintek alakulására csak közelítőleg következtethetünk. A Villányi-hegységben feltehetőleg ugyancsak a nagyobb mértékű beszivárgás következtében szintén emelkedett a karsztvízszin. Az emelkedés mértéke általában 0,2 m volt, de előfordult egy métert meghaladó emelkedés is. A Dunántúli-középhegységben a megelőző évinél nagyobb csapadékok ellenére egyes helyeken süllyedt a karsztvízszín, a bányák térségében azonban folytatódott a karsztvízszínek emelkedése. A Keszthelyi-hegységben a Hévízi-tó körüli kutak vízszíne részben a megelőző évinél nagyobb csapadék, részben a csökkent bányavízkiemelés és a változatlan mértékű ivóvíztermelés következtében mintegy 0,1 -0,3 métert emelkedett. A vízszínemelkedés szükségessé tette egyes kutak fejének átépítését, ilymódon biztosítva a további műszeres vízszintmérések lehetőségét. A Balaton-felvidéken, ellentétben a megelőző évvel, amikor a karsztvízszín az egész területen emelkedett, egyes kutak vízszíne emelkedett, másoké, feltehetőleg egyes helyi vízkivételek hatására, süllyedt. A Bakony-hegységben a karsztvízszínek az 1995. évben általában emelkedtek. Az emelkedés mértéke általában meghaladta az egy métert, de helyenként megkö- 100
