Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
értelmű megállapítással. A mai vízrajzi szolgálat feladatai lényegileg összhangban vannak az 1886-ban létesített Vízrajzi Osztály feladataival, amelyeket a miniszteri rendelet a következőképpen fogalmazott meg: „...feladatává tétetett a vízrajzi osztálynak általában mindama vízrajzi adatok beszerzése, összegyűjtése, feldolgozása és megismertetése, melyek az okszerű vízrendezés és vízhasználat czéljaira szükségesek.” Az Évkönyv további része a Közép-Tisza fejlődésére vonatkozó vizsgálatok eredményeit, valamint a már említett három külföldi vízrajzi hivatal szervezetének és munkájának ismertetését tartalmazza. Mellékletként csatolták a Tisza nagyvízi jellemzőit, hossz-szelvényeit, keresztszelvényeit, valamint a Csap és Titel közötti szakaszának helyszínrajzát. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy ez az évkönyv főképpen a Vízrajzi Osztály 1886. évi munkájának ismertetését, valamint az osztály által kidolgozott tanulmányokat és azok mellékleteit, adatait tartalmazza. A Vízrajzi Osztály a munkáját ismertető évkönyveken kívül rendszeresen kiadta a magyarországi fontosabb vízfolyások vízállásainak gyűjteményét is. Ennek első kötete „A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások” címmel 1888-ban jelent meg és tartalmazza a Tisza 1876-1887. években mért vízállásait. Ennek a szerkesztője is, éppúgy, mint a Vízrajzi Osztály évkönyveié, Péch József volt. A kötet előszava szerint a „vízállások ... azért közöltetnek csak 1876-tól fogva, mert az utolsó árvizek ezen év után következtek be sűrűén, ...”. A „Vízállások..” második, 1890-ben kiadott kötete a Duna 1876-1887. évi, az 1891-ben közzétett harmadik kötete a Tisza mellékfolyóinak, a Temesnek és a Bégának az 1876-1887. évi, a negyedik kötet a Duna mellékfolyóinak, a Balatonnak és a Fertő-tónak az 1876-1887. évi vízállásait tartalmazza. Az 1888—1891. évi időszak vízállásai két kötetben jelentek meg. Az V. számú kötetben a Tiszának és mellékfolyóinak, a VI. kötetben a Dunának és mellékvizeinek, valamint a Balatonnak és a Fertő-tónak az 1888—1891. évi vízállásait közölték havonkénti csoportosításban, jelölve a vízállások szélső értékeit, valamint a jégviszonyok jellemzőit is. Az 1892. évtől kezdődően évenként jelentek meg a vízállásadatokat tartalmazó kötetek. Az 1892. évi kötet a vízállásokon kívül csapadékadatokat is tartalmaz, ábrákkal is szemléltetve az adatok változását az év folyamán. A vízállások kötetei az 1915. évi adatokat tartalmazó, XXX. kötetig rendre megjelentek, szerkezetük és bizonyos mértékben a tartalmuk is azonban változott. A módosulás a következő években a korábbinál nagyobb volt. Az 1915. évi köteten még alig látszik a háború nyoma, az 1916. évi, XXXE kötetben levő adatok azonban már hiányosak. A„Vízállások” 1927-ben megjelent, XXXII. kötete az 1917—1923. időszak adatait tartalmazza, az adatok köre azonban nem csak az ország számottevő nagyságú területeinek elcsatolása, hanem a közölt adatfajták számának csökkenése miatt is szűkült. Az 1929-ben megjelent, XXX11I. kötetben, amelyet már a Vízrajzi Osztály jogutóda, a Vízrajzi Intézet szerkesztett, az 1924—1927. évek adatai vannak. Tartalma bővebb volt, mint a megelőző, a háború és a háborút követő gazdasági válság éveiben kiadott köteteké. A „Vízállások” című sorozat az 1928—1929. évek adatait tartalmazó XXXIV. kötet 1930. évi kiadásával zárult. Ezt követően a vízrajzi adatok közreadása a Vízrajzi Évkönyv köteteiben folytatódott. Az Évkönyv 1887. évi, II. kötete 1889-ben jelent meg. Szerkesztője éppúgy, mint az első köteté, Péch József királyi és műszaki tanácsos, a Vízrajzi Osztály vezetője volt. A kötet beszámolót tartalmaz az osztály 1887. évi munkájáról, továbbá a Hármas-Körös árvízszintjeinek meghatározásáról és a franciaországi hidrometriai és árvízjelzési szolgálat tanulmányozásáról. Mellékletekként a Körösök és a Berettyó vízrajzi adatait csatolták. A kötetben Péch József beszámol a Vízrajzi Osztály 1887. évi munkájáról, köztük a vízmércék helyszíni vizsgálatáról, a vízhozammérési szelvények kijelöléséről, a nagymarosi vízhozammérésekről, a Tisza mederalakulásának vizsgálatára vonatkozó javaslatról és a magyar állam közúti, vasúti és vízi térképének megszerkesztéséről. Az 1888. évi, III. kötet első része ugyancsak beszámoló az Osztály tárgyévi tevékenységéről, valamint tartalmazza a „poroszországi földművelési, államjó- szági és erdészeti miniszter, dr. Freiherr Lucius von Ballhausen által az árvízvédelem módjáiról” készített emlékirat fordítását. A Vízrajzi osztály további évkönyvei szerkezetileg hasonlók az említett kötetekhez. Az 1889. évi adatokat tartalmazó, IV. kötetben közzétették a vizhozam- mérések eredményeit, az V., 1890. évi kötetben szövegesen is jellemezték a tárgyévi vízjárást. A VI. és a VII. kötetben többek között Péch Józsefnek a vízállások előrejelzési módszereit ismertető tanulmányát találjuk, a VIII. kötet melléklete a Balaton mélységvonalas térképe. A IX—XII. kötetben az 1898—1901. évi vízrajzi adatokat, a XIII. kötetben a Tisza lebegtetett hordalékának és vízhőmérsékletének mérési eredmé-X-
