Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
Az Évkönyv első fejezete a Vízrajzi Osztály 1886. évi működéséről szóló jelentés (ez az év volt az Osztály működésének első éve). Az Osztály 1886. évi főbb feladatai a következők voltak: 1. A Duna és a Tisza vízmércéinek rendezése, vagyis a mércék helyszíni vizsgálata, törzskönyveinek elkészítése, javaslat a még szükséges vízmércékre, a vízállásadatok rendezése, összeállítása. 2. A vízfolyások vízhozammérési szelvényeinek kijelölése. 3. A dunai árvizek lefolyási viszonyainak tanulmányozása, különös tekintettel a budapesti szakaszra. / ШПОНКА-ts KÖZLEKEDES0GY1 MAGYAR KIRÁLYI ÜTEM vízrajzi osztályának ÉVKÖNYVEI. I. KÖTJfr. íaee-íü <elsö) év folyam, A KÖZMUNKA- es KÖZLF.KEDtSÜOYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTER 1)1 REMIZTE FOLYTÁN PÉCH JÓZSEF A Közmunka- és Közlekedésügyi Magyar Királyi Ministerium Vízrajzi Osztályának évkönyve. Az I. kötet címlapja 4. A Hármas-Körös gyomai szakaszán várható árvizek magasságának meghatározása. 5. A Szolnok-Csongrád-Tisza-balparti Armentesítö Társulattól a Tisza elfajulására vonatkozóan érkezett panasz helyszíni felülvizsgálata. 6. A Balaton vízszintjének szabályozása. 7. A külföldi vízrajzi intézetek szervezetének és munkájának tanulmányozása. A jelentés tartalmazza a dunai és a tiszai vízmércék számát, javasolja a mércék szaporítását és nullapontjuknak a Dunán az 1834., a Tiszán az 1842. évi kisvízi magasságra helyezését. A második fejezet tartalmazza a vízhozammérési szelvények kijelölésének szempontjait és javasolja, hogy a Duna Pozsony és Orsóvá közötti szakaszán 16, a Tisza Mára- marossziget és Titel közötti részén 14 szelvényben mérjenek vízhozamot. A harmadik fejezetben a dunai árvizek lefolyásának időbeli alakulását, a budapesti vízállások és a felsőbb szakaA MAOYAK ÁLLAM -JELKNTf.KKNYHHH FOI.YÓIIIAX KNZI.KI/T VIZA L L A 8 О К. 1. KÖT КТ VÍZÁLLÁSOK A TISZÁBAN Ж7Г.— IS87. ftVKKBKN A KÖZMUNKA ks KöZI.KKKIiksdtiYl AI Kill. MINlsTK.lt l’IINAK IIKNDKI.KTK- U.AI'JÁN KIADJA PfiCH JÓZSKK-■ HINT A VÍZRAJZI OSZTAl.r VKZKTAIR-rT i Ы « ». BUDAPEST. IIUMNYÁNMZKV У1КТОК К AS Y V N YllMII I J Á A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások I. kötetének címlapja szók vízállásai közötti összefüggéseket, a budapesti szakasz medrének alakulását és az árvízi vízállások és vízhozamok összefüggését, valamint a vízszínrögzítések lehetőségeit vizsgálták (a korábbi évek árvizeinek pusztításai akkor még élénkebben éltek az emlékezetben, mint ma). A Vízrajzi Osztály a Tisza mederalakulásának vizsgálatát, bár a Szolnok—Csongrád—Tisza-balparti Armentesítö Társulat csak a Közép-Tisza mederalakulásának vizsgálatát kérte, a tokaji és a szegedi szakaszra is kiterjesztette és megállapította, hogy a Tisza szolnoki szakasza nem csak földrajzi helyét, hanem medrének alakulását tekintve is a tokaji és a szegedi szakasz között van. A Balaton vízszintszabályozási módjának meghatározásakor az érdekeltek kívánságait is mérlegelték és eredményképpen meghatározták az év 12 hónapjában tartandó vízszinteket. A Vízrajzi Osztály már működésének első évében tanulmányozta a csehországi, a svájci és a badeni vízrajzi hivatal szervezetét és munkáját, és azt tervezte, hogy a következő évben az olaszországi és a franciaországi vízrajzi hivatal működését is megvizsgálja. Az 1886. évi munkáról szóló beszámolót követően külön fejezet ismerteti a Vízrajzi Osztály célját és feladatát. Ebből a fejezetből csak a bevezető részt idézzük, amely szerint „Anyagi fejlődésünk terén nincs olyan kérdés, amely fontosabb lenne folyóvizeink célszerű szabályozásának és kultúrcélokra való fel- használásának kérdésénél. E kérdések helyes megoldása tehát egyike legsürgősebb és legéletbevágóbb feladatainknak;...” Ez a megállapítás ma is helytálló, de ki kell egészíteni a felszín alatti vizeket érintő, hasonló
