Vízrajzi Évkönyv 100., 1995 (Budapest, 1996)
Tartalomjegyzék
Vásárhelyi Pál (1795-1846) irányította, a Tiszát Lányi Sámuel (1791-1846?) vezetésével 1833 és 1840 között mérték fel. Huszár Mátyás nevéhez még számos más vízrajzi térkép (többek között a Sebes-Körös és a Kettös-Körös, a Berettyó környékének térképi ábrázolása) is fűződik. 1840 és 1846 között felmérték a Drávát, a Szávát és a Murát, 1842 és 1843 között térképezték a Morvát, 1841 és 1844 között a Marost, 1818 és 1823 között a Körösöket, 1817 és 1841 között a Begát, 1840 előtt a Temest, 1840-ben és 1841-ben a Lajtát, 1833- ban a Rábát, 1842 és 1847 között a Drávát, 1840 és 1842 között a Szávát, 1834 és 1841 között a Kulpát mérték fel és szerkesztették meg a térképeiket. Az elmúlt századok vízrajzi, illetőleg vízrajzi adatokat is tartalmazó térképeit rendszerint csak kicsiny példányszámban készítették. A XIX. század első felében végzett vízrajzi térképészeti munkák elismerését jelenti az a közlemény, amely Valentin Streffleur geográfus tollából a bécsi Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományok Osztályának közleményeiben 1852- ben (vagyis a szabadságharc leverését követő önkényuralom évében) jelent meg, amelynek magyar fordítása: „Magyarország a külföldön terra incognitanak tarttatik: azonban ott a folyamok mérnöki felvételén az utolsó 30 év alatt a legfeszültebb szorgalommal dolgoztak, és e részben Európának talán egyetlen országa sem mutathat fel olyan tökéletes munkálatokat...” A felmérési munkákat természetszerűleg nem csak egy-egy, a fentebbiekben emlitett mérnök végezte, hanem az eredményekhez számos munkatársuk tevékenysége is hozzájárult. A vízfolyások szabályozását, a hajózás fejlesztését és az egyéb vízgazdálkodási munkálatokat lehetővé tevő múlt századi térképezések után a vízfolyások és az állóvizek felmérésének munkája nem fejeződött be; a további, újabb térképezésekre egyrészt a folyómedrek természetes alakulásának nyomonkövetése, másrészt a szabályozási beavatkozások létesitményeinek és eredményeinek feltüntetése céljából elengedhetetlenül szükség volt. Ezért a Vízrajzi Osztály már 1 896- ban megkezdte a nagyobb folyók és a Balaton mentén a fixponthálózat megvalósítását (a fixpontok megjelölését és magasságuk meghatározását). Az ezekből a pontokból kiinduló mérések adatai alapján szerkesztettek meg és adtak közre a folyók medrének részben a természeti folyamatok, részben a szabályozások hatására bekövetkező változását szemléltető helyszínrajzokat, valamint kereszt- és hossz-szelvényeket. A kidolgozott számos térkép közül itt csak a Pech József szerkesztette, 1898-ban megjelent, A Tisza hajdan és most című térképsorozatot, A Duna hely- színrajza, hossz-szelvénye és keresztszelvényei című, 1905-ben megjelent, a Magyar Királyi Országos Vízépítési Igazgatóság által készített kiadványt, valamint a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ által szerkesztett, I960 és 1983 között megjelent, a Duna, a Tisza és mellékvizeik, valamint a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő-tó vízrajzi jellemzőit tartalmazó Vízrajzi Atlasz című, 26 kötetes sorozatot és a felszíni vizek minőségi jellemzőinek területi változását szemléltető térképeket említjük. A Dunabi- zottság megrendelésére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. Hidrológiai Intézete a dunai hajóvezetők munkáját megkönnyítő térképeket (Hajóvezetői térképeket) szerkesztett és adott ki. 1892 óta naponta kiadott vízjárási térképen is közli a vízügyi szolgálat az érdekeltekkel a Duna, a Tisza, néhány fontosabb külföldi vízmérce, az elsőrendű mellékfolyók, a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó vízállásait (cm-ben és a vízjáték százalékában), a vízállások változásának jellegét (apadó, áradó, tetőző), a változás mértékét, a fontosabb vízmérceállomásokra vonatkozó vízhozamokat, vízhömérsékle- teket, jégjellemzöket, a Duna várható vízállásait. A térkép előbb csak árvizek idején jelent meg, 1895- től naponta kiadják ma is. Az 1996. évtől kezdődően mérete, elrendezése kissé módosult, tartalma változatlan maradt. Az Országos Vízjelző Szolgálat a Duna-medence magyarországi, valamint folyásirányban feljebb levő részének hóviszonyairól a januártól márciusig terjedő időszakban hetente térképes tájékoztatást ad ki. g. Adatközlés a Vízrajzi Évkönyvben Magyarország vízgazdálkodásának a fentebbiekben vázolt fejlődése csak a XVIII. században jutott abba a szakaszba, amikor már nem volt elegendő a vízállásokat csak mérni, feljegyezni, hanem szükségessé vált az adatokat összegyűjteni, rendszerezni, értékelni és az árvizek elleni védelemmel foglalkozóknak rendelkezésükre bocsátani. Az 1800-as évek elejétől a vízitársulatok már rendezett, rendszerezett vízállásadatokat gyűjtöttek össze és tároltak, könyv alakjában azonban csak a Közmunka- és Közlekedésügyi Magyar Királyi Ministerium Vízrajzi Osztályának Évkönyvében jelentek meg vízrajzi adatok. Az I. kötetnek a szerkesztője Péch József királyi és műszaki tanácsos volt.-VIII-
