Vízrajzi Évkönyv 99., 1994 (Budapest, 1995)

Tartalomjegyzék

vízhozamok is: Árpásnál például 152 m3/s volt az évi legnagyobb vízhozam.

Az 1994. évi legalacsonyabb vízállások a Rába említett szelvényeiben a következők voltak (zárójelben az eddig mért legalacsonyabb vízállás): Szentgolthárdnáil 242 cm (-103 cm), Árpásnál -110 cm (-156 cm), Győrnél 24 cm (8 cm).

Az Ipoly on 1994 januárjában és áprilisában vonult le egy-egy árhullám. Közülük a magasabb az áprilisi volt. Tetőzési magassága Nógrádszakálnál 316 cm, Balassagyarmatnál 259 cm, Ipolytölgyesnél 317 cm volt. Mindhárom érték kisebb volt, mint az eddig mért legmagasabb vízállás, a nógrádszakáli 371 cm, a balassagyarmati 443 cm és az ipolytölgyesi 451 cm. A tetőző vízhozamok értéke Nógrádszakálnál 68,5 m3/s, Balassagyarmatnál 78,1 m3/s, Ipolytölgyesnél 87,3 m3/s volt.

Az Ipoly 1994. évi legalacsonyabb vízállása Nógrádszakálnál (zárójelben az eddig mért legalacsonyabb vízállás): 31 cm (24 cm), Balassagyarmatnál -124 cm (-126 cm), Ipolytölgyesnél 70 cm (72 cm) volt.

A Dráva 1994. évi vízállásgörbéje a megelőző évek görbéjéhez hasonlóan szaporán ingadozott. A barcsi szelvényben a legmagasabb vízállást, 259 cm-t 1994- ben áprilisban mérték. Ez 359 cm-rel alacsonyabb, múlt a barcsi szelvényben eddig mért legmagasabb vízállás. Az áprilisi árhullám tetőzésekor Barcsnál 1060 m3/s folyt a Drávában. A Dráva 1994. évi legalacsonyabb vízállása Barcsnál (a -114 cm) csak 18 cm-rel haladta meg az eddig mért legalacsonyabb vízállást, a -132 cm -t.

A Tisza felső szakaszán 1994 tavaszán és nyarának elején, valamint őszén kisebb árhullámok sorozata vonult le és csak a nyári időszakban volt a folyó vízjárása nyugodt. Közülük Tiszabecsnél a legmagasabb az áprilisi, 243 cm-es tetőzés volt. Ennek az árhullámnak a tetőzése Tivadarnál 436 cm, vízhozama 1070 m3/s volt. Az árhullámok lefelé haladva részben a tiszalöki, valamint a kiskörei duzzasztó, továbbá a mellékfolyók hatására számottevő mértékben módosultak; Tokajnál viszonylag nyugodt vízjárású volt a Tisza, a tiszalöki duzzasztó alvízi szakaszán a Tisza felső szakaszán észlelt árhullámok megfelelői alakultak ki. Ezek folyásirányban lefelé haladva egyre laposabbak lettek egészen a kiskörei duzzasztó félvízi szakaszáig. A duzzasztó alatt számottevő, bár az addig mérteknél alacsonyabb árhullámok alakultak ki, ezek fokozatosan laposabbakká váltak, Szegednél a vízszín és a vízhozamok ingadozása viszonylag kismértékű volt.

Az 1994. évi legalacsonyabb, valamint legmagasabb vízállások a Tisza egyes szakaszain a következőképpen alakultak (zárójelben az eddig mért legalacsonyabb, valamint legmagasabb vízállások): Tiszabecsnél -214 és 243 cm (-262 cm és 680 cm), Tivadarnál -275 cm és 436 cm (-291 cm és 865 cm), Tokajnál 365 cm és

605 cm (-184 cm és 880 cm), Tiszakeszinél 138 cm és 529 cm (-212 és 713 cm), Tiszabönél -289 cm és 696 cm (-303 cm és 949 cm), Szolnoknál -269 cm és 685 cm (-277 cm és 909 cm), Csongrádnál -166 cm és 573 cm (-357 cm és 935 cm), Szegednél 59 cm és 551 cm (-250 cm és 960 cm).

A vízhozamok 1994. évi szélső értékei a Tisza egyes szelvényeiben a következők voltak: Tivadar. 31,6 m3/s és 1070 m3/s, Vásárosnamény: 50,9 m3/s és 1460 m3/s, Szolnok: 66,9 m3/s és 1500 m3/s, Szeged: 174 m3/s és 2180 m3/s. Mind a vízállások, mind a vízhozamok alakulása a törökbecsei duzzasztónak a Szeged környéki Tisza-szakasz lefolyási viszonyait módosító hatását mutatja. Az 1994. évi közepes vízhozamok szegedi értékét tekintve arra következtethetünk, hogy a megelőző évekbeli aszály várhatóan fokozatosan megszűnik (az ábra az évi közepes vízhozamok és háromtagú mozgó átlagértékeik változását mutatja). Száraz és csapadékos időszakok a múltban is voltak, esetenkénti elfordulásukról az éghajlat lényeges, hosszú időszakra kiterjedő, várható változására vonatkozó következtetések levonásakor, hacsak más körülmény is nem indokolja a változást, óvatosnak kell lenni.

A tiszai vízhozamok meghatározása sokkal nehezebb, mint más vízfolyások esetén. A folyó esése, különösképpen a középső és az alsó szakaszán viszonylag kicsiny és emellett a vízállások változásakor számottevően változik (a vízhozamgörbe hurka viszonylag tág). Az aránylag kicsiny vízszmeséseket a szokásosnál pontosabban kellene mérni. A lapmércével végzett mérések elkerülhetetlen lúbája ugyanis kisebb távolságok esetén a mérendő eséssel megegyező nagyságrendű lehet. A kicsiny esések következtében nem elhanyagolható hatása lehet a vízmércék nullapontjának magasságmérésekor elkövethető hibának is. A tiszai meder- beli lefolyás jelenségét, a vízszinesések alakulását a mellékfolyók betorkollása, a duzzasztók működése befolyásolhatja. Elfordulhat, hogy egyes szakaszokon és vízmércék esetében érezhető hatásuk van a földkéreg kicsiny, egyéb esetekben a vízrajzi mérések pontosságát nem befolyásoló elmozdulásainak is. Mindezeknek a hatásoknak a tisztázására részletes vizsgálatokat kellene végezni.-87-