Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)
Tartalomjegyzék
- Magyarországnak (és a Duna-medence más országainak is) katonai fegyelemmel működő, megfelelő szakképzetségű munkatársakból álló, jól felszerelt vízügyi szolgálatra van szüksége. Ennek létrehozása számottevő költségeket jelent, de lényegesen kevesebbet, mint egy árvíz okozta károk helyreállítási költsége, az emberéletről nem is szólva.- Ennek a vízügyi szolgálatnak megfelelő adatgyűjtő, adatéitékelő, tároló és szolgáltató hálózatra van szüksége, amely az előrejelzések céljára gyorsan és megbízhatóan képes szolgáltatói a szükséges vízrajzi adatokat.- A Duna-medence országainak a vízgazdálkodás területén a mainál sokkal szorosabban kell együtl- müködniök. A fejlett együttműködés mindegyik ország javára, hiánya kárára van. Ennek az együttműködésnek meg kell előznie minden más együttműködést, mintóogy mindegyik ország életének alapja a megfelelő mennyiségű és minőségű víz megléte. A vízgazdálkodási szervezetek említett módon való együttműködése mintája lehet az egyéb kapcsolatoknak is. Folyásirányban lefelé haladva a Tiszán a vízállások alakulása részben a mellékfolyók, másrészt pedig a vízlépcsők hatása következtében lényegesen módosult. Záhonynál például a decemberi árhullámot megelőzően hat, annál kisebb, több részből összetevődő árhullám vonult le. Közülük a decemberi utáni legmagasabb, az áprilisi tetőzési magassága 376 an volt. Akkor 1510 m3/s folyt le a Tiszán. A decemberi árhullám tetőzési magassága Záhonynál 634 cm volt, a tetőzéskor 2900 m7s folyt le. Ennek az árhullámnak a tetőzési magassága 117 cm-rel maradt el a Záhonynál eddig (1888. 03. 24-én) mért legmagasabb vízállástól. Tivadarnál, Vásárosnaménynál, Lányánál a vízállások és a vízhozamok lényegileg hasonlóképpen alakultak, azzal az eltéréssel, hogy Vásárosnamény alatt már érvényesült a Szamosnak és a Krasznáinak a hatása. Folyásirányban lefelé haladva egyre inkább érvényesült előbb a tiszalöki, majd a kiskörei duzzasztó, Csongrád alatt a betorkolló Hármas-Körösnek, a folyó déli szakaszán pedig a lörökbecsei duzzasztónak a hatása. Szegednél már csak a márciusi - áprilisi és a decemberi árhullám volt számottevő, a felsőbb szakaszok kisebb árhullámai Szegedig már nagymértékben elsimultak. A vízszínváltozások legnagyobb mértéke 1993-ban a Tisza Záhony alatti szakaszán a következőképpen alakult: Dombrádnál 654 cm, Tokajnál 259 cm (a tiszalöki duzzasztó hatása következtében), Tiszakeszinél 483 cm, Tiszabőnél 961 an, Szolnoknál 901 cm, Csongrádnál 731 cm, Szegednél 458 cm. Az 1993. évi legkisebb, valamint legnagyobb vízhozamok a Tisza vízmérceállomásain a következőképpen alakultak: Tivadar: 64,8 és 2530 m3/s, Vásárosnamény 82,8 és 3300 m3/s, Szolnok: 61,6 és 1510 m7s és Szeged: 82,1 és 2220 m3/s. A Tisza völgyében az 1993. is a száraz évek sorába tartozott. Példaképpen a szegedi évi közepes vízhozamok és háromtagú mozgó átlagértékeik alakulását tekintve láthatjuk, hogy ez az év is folytatása a száraz évek 1983. óta tartó sorozatának. Az 1993. évi közepes vízhozam 599 m3/s értéke nem érte el az előző évi 650 m3/s-ot. Amint a Vízrajzi Évkönyv megelőző köteteiben is említettük, ilyen száraz időszakok a múltban is voltak (például az 1943-1952, 1958-1964 években). A mostani aszályos időszak az említett kettőnél már hosszabb. A Szamoson márciusban és áprilisban, valamint decemberben vonult le egy-egy árhullám (a márciusi-áprilisi egymáshoz csatlakozó árhullámok sorozata volt). Az 1993. év legmagasabb vízállását, 476 cm-t a decemberi árhullám tetőzésekor mérték Csengéméi. Érdé■5 kessége, hogy 1280 m Is nagyságú vízhozama kisebb volt, mint a kissé alacsonyabb tetőzé- sü áprilisi árhullám vízhozama. Az 1993. évi- 91 -
