Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)
Tartalomjegyzék
kutakbeli vízszín alakulásának kapcsolata sok esetben jól felismerhető. Ilyen például az Aszófó-1 jelű kút vízszintjeinek változása is. Ennek környezetében a karsztvizet emberi hatások nem érik, a kőzetekbe szivárgó csapadék a karsztvíz színét megemeli, majd a szárazabb időszak bekövetkeztekor a vízszín fokozatosan süllyed. Jól szemlélteti a kút vízszintgörbéje az 1980-as évek közpétől kezdődő aszályos időszak hatását is: a vízszintek változásának irányzata, bár a tavaszi csapadékosabb időszakok hatása jól látható, egészen 1992-ig süllyedő, attól kezdődően emelkedő, bár a legutóbbi két év kissé nagyobb helyi csapadékai a karsztvíz szintjét a nyolcvanas évek közepét megelőző időszakbeli magasságra nem emelték. Hasonló a menete a Pécsely-1 jelű kút vízszintgörbéjének is. Vízszin tváltozások a vízmüvek vízkiemelése hatására. A vízmüvek víztermelésének hatására a rétegvízkutak vízszintjei hasonlóképpen változnak, mint a karsztvízszintek a bányászati vízemelés következtében. A természeti hatások a vízműkutak esetében is érvényesülnek és a vízszintek a két hatás eredőjeként alakulnak. Az erősebb (a nagyobb mértékű) hatások a mérsékeltebbeket vízszintmódosító következményeik vonatkozásban esetenként "elnyomhatják". Az említettek szemléltetésére néhány olyan rétegvízszint megfigyelő kút vízszintváltozását ismertetjük, amelyek vízmüvek termelő kútjai közelében vannak. A kecskeméti vízmütelep K753 jelű kútjának vízszintgörbéje jól mutatja a vízadó rétegbeli vízszinnek a vízkiemelés hatására bekövetkezett változásait. Érik a rétegvizet természetes hatások is, de azok gyakran kisebbek, mint az emberi beavatkozások. A K753 jelű kút esetében a tavaszi vízszintcsúcsok a kisebb méretű víztermelés okozta visszatöltődést mutatják, a nyári alacsony vízszínek pedig a nagyobb mértékű víztermelés következtében keletkeznek. A víztermelés hosszú időn át nagyobb volt, mint a természetes visszatöltődés, ezért a vízszintváltozások irányzata az ingadozások ellenére egészen 1990-ig süllyedő volt. Akkor a víztemielés mérséklődött, a kút vízszíne emelkedett. Hasonlóképpen változott a rémi K12 jelű kút vízszíne is, azzal az eltéréssel, hogy a kisebb méretű, kevésbé ingadozó vízemelés következtében a vízszintgörbe sokkal simább lefutású. Ugyancsak hasonló a nyírszölősi B3 jelű kút vízszintgörbéjének menete is; vízadó rétegét a vízkivételek jobban igénybe veszik, mint a rémi, K12 jelű kútét, de nem annyira, mint a kecskeméti K753-as kút vízadó rétegét, de a vízszintek változásának irányzata süllyedő. A természetes és a mesterséges hatások változását szemlélteti a vattai B-7H jelű kút vízszintgörbéje. A kút vízszintjét 7976-ban kezdték mérni. 1982. közepéig a kút vízszintjei csak a természeti hatások következtében változtak. Attól kezdődően a bükkábrányi külszíni fejtés víztelenítése egyre jobban éreztette hatását, 1985. elejétől pedig hirtelen, később mérsékeltebben süllyed a vízszín, alakulásából a természetes hatásokra nem lehet következtetni. Csaknem kizárólag természeti hatásokra változik a körömi 1. számú kút vízszintje. A kút a Sajó kavicsteraszában levő víz szintváltozásának megfigyelését teszi lehetővé. Ez a vízadó réteg laza szerkezete következtében felülről is, oldalról is jól kaphat utánpótlást. Ez az utánpótlás 1992. közepétől fokozatosan csökkenő irányzatú. A környező hévíztermelés rétegvízszint süllyesztő hatását mutatja a lakitelki K-26 jelű kút vízszintgörbéje. A kút vízadó rétege a 660 - 751 m közötti mélységben levő felsőpannon homokréteg. A görbe jól szemlélteti a vízszintek 1993-ig csökkenő irányzatát. j. FORRÁSOK VÍZHOZAMA A megelőző évekhez hasonlóan 1993-ban is elsősorban azoknak a forrásoknak a vízhozamát mértük, amelyek vízadóképességük következtében a vízellátás fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Az előző évekhez hasonlóan figyelemmel kísértük azonban olyan fonások hozamának alakulását is, amelyeknek adataira az egyes területekre vonatkozó hidrológiai ismereteink gyarapítása céljából van szükségünk. A források hozamának alakulásáról a B.4. fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábrája tájékoztat. Az ország néhány területén csak egyes fonások hozamát mértük. A mérések éven belüli száma egyes helyeken kicsiny volt, ezért az adatok alapján nem minden esetben volt lehetőség nagyobb területek általános hidrológiai viszonyaira való következtetésekre. Az azonban a rendelkezésre álló mérési adatok alapján is megállapítható, hogy az 1993. év az 1980. óta tartó aszályos időszaknak főképpen az északi hegyvidék keleti részén egyik igen száraz éve volt. Több fonás kiszáradt, egyes források eddigi legkisebb- 101 -
