Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)
Tartalomjegyzék
Az ország egyes területeinek forráshozamait tekintve megállapítható, hogy az Aggteleki karsztvidéken az 1991. évi havonkénti forráshozam összegek annak ellenére nem haladták meg a sokévi átlagértékeket, hogy az 1991. évi csapadék mennyisége egy kissé nagyobb volt, mint a sokévi átlag, az éven belüli kedvezőtlen csapadékeloszlás miatt azonban viszonylag kevés víz szivárgott a talajba. A legnagyobb havi forráshozamok 15 forrásra vonatkozóan kiszámított átlagai az eddig mért legnagyobb forráshozamok átlagának csak 20 %-át érték el. A legnagyobb havi forráshozamok értéke azonban mintegy háromszor akkora volt, mint a megelőző, 1990-es aszályos évben. A legkisebb forráshozamok 15 forrás átlagában 1990-ben és 1991-ben csaknem egymással megegyező értékűek voltak, minthogy azok a források, amelyek időszakosan már 1990-ben is kiapadtak, 1991 őszi-téli időszakában is kiszáradtak. Ezek közé tartozott a Pasnyag-forrás, a Kecskekút, a Csörgő-forrás és a Tapolca-forrás. Valószínű, hogy kiapadásukban nem csupán a csapadékviszonyoknak volt szerepük, hanem közrejátszott az a körülmény is, hogy a Pasnyag-, valamint a Csörgő-forrás vizét néhány éve részben hasznosítják. A zAggteleki karsztvidéken az 1991. évben a legnagyobb havi forráshozamot, 1117 1/s-ot a Jósva - fö-forrásnál mérték. A meteorológiai jellemzők (elsősorban a csapadék és a léghőmérséklet), valamint a forráshozamok kapcsolatának jellemző példája a jósvafői Nagytohonya karsztforrás vízhozamainak hosszabb időszak alatti alakulása. Ez a forrás az Aggteleki-karsztvidék második legnagyobb hozamú forrása: vízhozama átlagos csapadékosságú időszakban 77751/perc, legkisebb alaphozama 10001/perc, vízgyűjtőterülete 22,7 km2. Havi és évi átlagos vízhozamainak, az évi csapadékmennyiségeknek, a tárgyévet megelőző téli félév csapadékának és a nyári félév hőmérsékletátlagainak 1972-1991. évi alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a forrásból kifolyó évenkénti vízmennyiségek és az évi csapadékmennyiségek közötti kapcsolat szorossága az idő függvényében változik. A forrás évi vízmennyiségei egyes időszakokban együtt változnak a csapadékmennyiségekkel (például az 1972-1974. években), más időszakban (például az 1978-1980. években) a két mennyiség kapcsolata csaknem ellentétes. Ennek oka a csapadék éven belüli eloszlása, amelytől számottevő mértékben függ a karsztos kőzetbe szivárgó víz mennyisége. A növényzet vízfelhasználása a tenyészidőben jelentős, nem elhanyagolható a közvetlenül elpárolgott víz mennyisége sem; nyáron a lehullott csapadék 85-90 % kerül vissza a levegőbe. Ennek következtében ilyen időszakban a megelőző téli félév csapadéka jobban befolyásolja a forrás vízhozamát, mint a tárgyévi csapadék. Az évi vízmennyiségek és az évi csapadékösszegek összefüggését a karsztos kőzet vízzel való telítettségének mértéke is számottevően befolyásolja. 1978-ban például annak ellenére nagy volt a havi vízhozamok legnagyobb értéke, hogy az évi csapadékösszeg átlagos, a téli csapadékmennyiség az átlagon aluli volt. Ennek az volt az oka, hogy a nagyon telített karsztban kevesebb beszivárgó víz is vízhozamnövekedést okozott, minthogy a kőzetbeli repedésekben már sok víz volt. A karsztos kőzet említett telítődésének kísérő jelensége volt a nyári félévek átlagos hőmérsékletének 1975-1978. évekbeli gyors csökkenése. Ez a hatás a tapasztalat szerint a téli félévi forráshozamokat közvetlenül nem befolyásolta, de szerepe volt az 1977-1978. évek nagy forráshozamainak kialakulásában. A forrás 1972-1991. időszakbeli vízhozamváltozásainak főbb jellemzői az említettek alapján a következők: Az első évtizedben, amikor a csapadék 10 évi átlaga 663 mm volt, az átlagot meghaladó, valamint az átlag alatti vagy azzal megegyező csapadékmennyiségű évek aránya 5:5 volt. Az időszakban nem csupán az évi, hanem a téli félévi csapadékok értékei is nagyon ingadoztak. Mindezek következtében az évtized közepén a forrás vízhozamai viszonylag nagyok voltak. Az évtizedben a forrás legkisebb vízhozamát 1973-ban mérték. Keletkezésének oka az évtized legkisebb évi, valamint téli félévi csapadéka. Az 1978-1980. évek időszakában az évi csapadékmennyiség és a forráshozam csaknem ellentétes értelemben változott. Ennek oka közvetve az 1978. évi téli kevés csapadék és az átlagos mennyiségű évi csapadék volt. A karszt akkor gyorsan kiürült és a következő évben sem töltődött fel; az 1979-1980. évek növekvő csapadékmennyiségeinek legalább a fele a kiürült repedések feltöltődésére fordítódott és így a forráshoz csak kevés víz érkezett. Az 1981-1991. időszakban a forrás vízgyűjtőterületének karsztos kőzete ugyancsak telítetlen volt. 1982. és 1991. között az évi csapadékmennyiségek átlaga 596 mm volt. A téli félév csapadékai egyik évben sem érték el a 300 mm-t. Az évtized legnagyobb forráshozamát 1985-ben mérték, keletkezésében az előző évi telítettségnek és a téli csapadéknak nagyobb szerepe volt, mint az 1985. évi csapadéknak. A legkisebb vízhozamot 1990-ben mérték, keletkezéséhez az előző két év 150 mm alatti téli csapadéka számottevő mértékben hozzájárult, de szerepük volt a megelőző négy év átlagosnál kevesebb évi csapadékainak is. Az említettek alapján látható, hogy ennek a karsztforrásnak a hozamváltozását elsősorban az évi csapadék mennyisége és annak éven belüli eloszlása határozza meg. A beszivárgott víznek a forráshoz jutó hányada a karszt telítettségének mértékétől függ. A kőzetbe szivárgó víz mennyiségét befolyásolja a nyári félév levegőhőmérséklete is, mivel az a párolgás mértékét meghatározó egyik tényező. Az 1979-1991. időszakban a Nagytohonya forrás vízgyűjtőterületén a karszt repedéseiben a száraz időjárás következtében olyan kevés volt a víz, hogy a forrás vízhozamának maximumai az 1976-1978. évek havi maximumainak csak mintegy a felét-harmadát érték el. Ezt a hozamcsökkenést még átlag feletti csapadéknál is megfigyelték. Az átlagot meghaladó mennyiségű csapadék hullott az 1991. évben a Bükk hegység területére is, hasonlóan az Aggteleki karsztvidékhez. A csapadék éven belüli eloszlása és a megelőző időszak csapadékviszonyai is hasonlóak voltak-117-
