Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)
Tartalomjegyzék
az Aggteleki karsztvidék viszonyaihoz. Ennek megfelelően a forráshozamok a Bükk területén is nagyobbak voltak, mint a megelőző években, de kisebbek, mint az 1980-as évek átlagában. A legnagyobb évi átlagos forráshozamot a szilvásváradi Szikla-forrásnál mérték, 100 1/s-ot. Számottevő vízhozama volt még az év folyamán a miskolci Garadna-forrásnak (átlagosan 50 1/s), valamint a kácsi, a sályi és a varbói forrásoknak is. A Zempléni hegységben 1991-ben kevesebb csapadék hullott a sokévi átlagnál. Ennek, valamint a rossz vízvezető vulkanikus kőzetnek a következtében a forráshozamok általában kisebbek voltak, mint a megelőző, 1990. évben. Ezen a területen a források hozama a nyolcvanas évek közepe óta folyamatosan csökken. A legjelentősebb vízhozamot, 9 1/s-ot 1991 -ben a kékedi Mátyás forrásnál mérték. A Cserhát hegységben az 1991. évben csak a cserhátsurányi Falu-forrás hozamát mérték. A forrás hozama az 1980-as évek átlagában 1,1 1/s, 1990-ben 0,91/s volt, tehát alig csökkent az utóbbi két évben. A Börzsöny hegység területére 1991-ben a sokévi átlagnál kevesebb csapadék hullott (mintegy 580 - 590 mm). Az aszályos évek következményeképpen a vulkanikus terület forráshozamai a nyolcvanas évek közepe óta általában folyamatosan csökkentek. A mért összes forráshozam középértéke a nyolcvanas évekre vonatkozóan 4,1 1/s, 1990-ben 3,1 1/s, 1991-ben pedig 2,8 1/s volt. A Dunántúli Középhegységben az 1991. évi csapadék egyes helyeken meghaladta, másutt nem érte el a sokévi átlagot. A Pilisben és a Budai hegységben az 1991. évi csapadék mennyisége kissé meghaladta a sokévi átlagot, ennek megfelelően a források hozamának átlagértéke az 1990. évi 2,3 1/s-nál magasabb, 3,01/s volt. К Bakony hegység magasabb részein az 1991. évi csapadék kissé az átlagérték felett, az alacsonyabb területeken az alatt volt. Ezért a talajba szivárgó víz mennyisége az Északi-Bakonyban, a Kab-hegy környékén és a Keszthelyi-hegység területén mintegy 180 mm, a Keleti-Bakonyban kevesebb, mint 110 mm, a Déli-Bakonyban 160 mm, a Balaton -felvidé~ ken 140 mm körüli volt 1991-ben. Ezeknek a körülményeknek hatására, valamint esetenként az emberi beavatkozások következményeiképpen alakultak a Dunántúli Középhegységben levő források hozamai is. Az Északi-Bakonyban fakadó bakonybéli Szentkút-forrás 1990-ig csaknem állandó vízhozama 1991-ben nullára csökkent. Ehhez a csökkenéshez nem csupán a tartósan száraz időjárás, hanem a nyírádi bányavízkiemelés is hozzájárult. A Keleti-Bakonyban az ösküi Gyélaki- és Táloki-forrás vízhozama a nyolcvanas évektől lassan, de folyamatosan csökkent. 1991. évi hozamuk a nyolcvanas évek 50, illetőleg 1401/s-os hozamáról 31 1/s-ra, illetőleg 1301/s-ra csökkent. A Déli-Bakonyban a Kádárta, valamint a Tapolca környékén levő források hozama 1991-ig folyamatosan csökkent. Különösképpen jelentős volt a tapolcai források hozamának a nyírádi bányavíz emelés következtében keletkezett, mintegy 80 - 90 %-os csökkenése. A vonyarcvashegyi Szent Mihály-forrás hozama az év folyamán csaknem állandó, 0,7 1/s volt. Az 1991. évben a Balaton-felvidék forrásainak hozama is számottevő mértékben csökkent. Apécselyi Zádor-kút és a vászolyi Nagy-forrás hozama a nyolcvanas években mért értékek harmadára, illetőleg negyedére csökkent. A balaton - füredi Koloska-forrás 1989-ben már kiszáradt, a kapolcsi és a pulai források hozama is számottevő mértékben csökkent 1991-re (mintegy 2,21/s-ra). A Keszthelyi-hegységben a Hévíz-forrás hozama az ötvenes évekbeli hozamokhoz viszonyítva csaknem a felére csökkent. 1990-ban 321, 1991-ben 313 1/s volt a Hévízi-tóforrás átlagos vízhozama.- 118 -
