Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)

Tartalomjegyzék

Az alföldi rétegvízszín-alakulások értékelésének általános tapasztalata, hogy az 50 méternél mélyebb vízadó rétegekben, a vízkitermelés hatására bekövetkező nyomás-, illetőleg vízszíncsökkenés a vízkivételi helyektől távolabb levő területeken is észlelhető. Ennek példájaként a kömpöci K7 jelű észlelőkút vízszintalakulását szemléltető görbét említjük. Bár a kút távol van a víztermelő telepektől, vízszintje az utóbbi, mintegy 11 év folyamán számottevően süllyedt. A görbén a természeti körülmények okozta évenkénti vízszíningadozás jól látható.

Közvetlen közelében van a kecskeméti II. sz. vízműtelep termelőkútjainak а К 790 jelű megfigyelőkút, amelynek szűrőzése ugyanarra a pleisztocén homokrétegre terjed ki, mint a vízmű termelőkútjaié. Jól látható a görbén, hogy a természeti körülmények vízszintingadozást okozó hatását a szivattyúzás okozta vízszínváltozások elfedik.

A vízkiemelések rétegvízszintek változását okozó hatásának példájaként még csupán a vattai B-7/1. sz., valamint a perbáli 7. sz. kút vízszintgörbéjét említjük. A vattai kút a bükkábrányi külszíni fejtés közelében van. Vízszintje 1983. közepéig számottevő mértékben nem változott. 1983. közepétől 1985. januárig kismértékben, azután hirtelen és jelentősen csökkent. A csökkenés 1987. második felében mérséklődött, de még napjainkban sem fejeződött be. A vízszintsüllyedés oka a bükkábrányi külszíni fejtés víztelenítése céljából végzett vízszivattyúzás. Amint a vízszintgörbe mutatja, a kút természetes vízszíningadozása megszűnt, vízszínének változását a víztelenítő szivattyúk működése határozza meg.

Hasonlóan nagymértékű a perbáli 7. sz. kút vízszínének ugyancsak a bányászati víztelenítés miatt bekövetkezett süllyedése is. Amint a vízszintgörbe is mutatja, a kút vízszínének természetes hatásokra bekövetkező ingadozása az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején fokozatosan megszűnt, majd 1982-től kezdődően 1988. végéig folyamatosan süllyedt. 1989-ben egy időre csökkent, majd ismét növekedett a bányászati vízkiemelés, 1990. elejétől kezdődően pedig emelkedik a kút vízszíne, mutatva a bányászati vízszivattyúzás mértékének csökkenését.

Amint a fentiekben említettük, a karsztvizek és a rétegvizek (általában a mélyfúrású kutakban lévő víz) szintje az 1991. évben helyenként, viszonylag kicsiny mértékben emelkedett, több helyen viszont süllyed. A süllyedések mértéke földrajzi méreteket tekintve nem volt túlságosan nagy; néhány dm vagy 1,0-1,5 m. Ha azonban a hosszabb időszakbeli vízszínváltozásokat tekintjük, láthatjuk, hogy a süllyedések összegzett mértéke eléri a több métert, sőt sok helyen a több tíz métert. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a süllyedések nagy területekre terjednek ki, ennek következtében a felszín alatti, értékes vízkészletek számottevő fogyását jelentik.

A süllyedések okai részben természetiek, részben emberiek, elsősorban az igen jelentős és általában fokozódó mértékű bányászati, valamint ívóvízellátási célú vízkiemelések. A süllyedések természeti okai várhatóan mérséklődni, esetleg megszűnni fognak; az időjárás száraz szakaszát előreláthatóan csapadékosabb évek követik, a vízellátási célú vízkitermelések jelentős mérséklődésre hosszabb időszakot tekintve nem számíthatunk. Várható ugyan, hogy a vízdíjak emelése következtében egy ideig csökkeni fog a növekedés mértéke, de a társadalom távolabbi fejlődése egyre több víz kiemelését teszi majd szükségessé.

A bányászati vízemelések mértéke függ a bányák művelésének módjától, fejlesztésétől vagy termelésük csökkenésétől. A bányászati víztermelés 1991 -ben helyenként mérséklődött, ennek következtében a mélyfúrású kutak vízszíne, mint említettük, egyes területeken emelkedett. Ez az emelkedés felszín alatti vízkészletünk növekedését jelenti, de a felhagyott, nem megfelelően tisztán tartott bányarészekből (mint a már említett Tarján-2 kút esetében is) a vízbe kerülő szennyeződés miatt a víz minősége romlik.

Mai ismereteink alapján arra következtethetünk, hogy ha a jövőbeli esetleges bajokat elkerülni akarjuk, felszín alatti vizeinkkel a mainál nagyobb körültekintéssel kell gazdálkodnunk mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban . Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy a jelentős vízszínsüllyedéseknek és ezeknek következtében a kőzetekre ható terhelések csökkenésének szerepe lehet a kőzettömbök egyensúlyi állapotának megváltozásában, esetleg elmozdulásában és ezek az elmozdulások a felszíni és felszín közeli rétegek helyzetét is befolyásolhatják.

k. FORRÁSOK VÍZHOZAMA

Az 1991. évben is, hasonlóan a megelőző évekhez, elősorban azoknak a forrásoknak a hozamát mértük, amelyek vízadóképességük következtében a vízellátás fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kísértük azonban néhány olyan forrás hozamának alakulását is, amelynek adataira az egyes területekre vonatkozó hidrológiai ismereteink gyarapítása céljából van szükségünk.

A források hozamának alakulásáról а B.3. jelű fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábrája tájékoztat.

Az ország néhány területén csak egyes források hozamát mértük, a mérések éven belüli száma is esetenként viszonylag kicsiny volt, ezért az adatok alapján nem minden esetben volt lehetőség nagyobb területek általánosabb hidrológiai viszonyaira való következtetésre. Az azonban megállapítható, hogy 1991-ben a források hozamát az év folyamán lehullott csapadék mennyiségén kívül számottevő mértékben befolyásolta a csapadék éven belüli eloszlása, valamint a megelőző, több év hosszúságú időszakban keletkezett csapadékhiány is, annak ellenére, hogy az 1991-ben lehullott csapadék mennyisége több helyen, különösen a magasabb területeken, meghaladta a sokévi átlag értékét.

Egy-egy terület forráshozamainak jellemzésére a mért forráshozamok szélső értékeinek átlagértékét számítottuk ki és ezeket az értékeket hasonlítottuk össze az elmúlt időszak ugyanilyen módon kiszámított szélső értékeivel, valamint az eddig mért legnagyobb, valamint legkisebb forráshozamokkal.-116-