Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)
Tartalomjegyzék
A karsztvízszintek alakulása A karsztvizek szintjének alakulását az előző évekhez hasonlóan 1991-ben is főképpen a Dunántúlon és a Bükk hegységben mérték. Bővebb adataink az észlelőhálózat nagyobb sűrűsége következtében a Dunántúlra vonatkozóan vannak. A Dunántúlon, a Villányi hegységben a termelőkutak vízszíne általában süllyedt, egyes helyeken azonban, például a harkányi gyógyfürdő figyelőkútjai esetén a vízszínek csaknem egy métert emelkedtek. A Hévízi -tó közvetlen környezetében a vízszintek az év folyamán nem változtak, a tótól távolodva egyre inkább észlelhető volt a vízszínsüllyedés. A Keszthelyi hegységben a karsztvíz szintje kb. 0,4 métert süllyedt. A Balaton-felvidéken a beszivárgás csökkenése és a víztermelés fokozódása következtében a karsztvízszínek előző évi süllyedése folytatódott. A Bakony-hegység területén a karsztvízszinek 1990. évi süllyedése folytatódott, a süllyedés mértéke nagyon különböző, 1 és 10 m közötti volt. Nyírád térségében a vízszínemelkedés (a Keszthelyi hegység irányában, valamint északnyugat felé) 0,1 és 7,0 m közötti volt. A Vértes délnyugati részén a vízszín továbbra is süllyedt, bár kisebb mértékben, északkeleti irányban Tatabánya felé haladva a bányászati víztermelés megszűnése következtében a vízszínsüllyedés egyes területeken megállt, másutt számottevően emelkedett a vízszín. Emelkedett a karsztvízszín a Gerecse hegységben is. Az emelkedés átlagos mértéke 2 és 4 m közötti volt, Tatabánya környékén azonban elérte a 8-10 métert. A Pilisben és a Budai hegység nyugati oldalán a vízszínsüllyedések mértéke több területén csökkent (nagysága néhány cm és egy m közötti volt), egyes helyeken viszont - például Zsámbék felé haladva - átlagosan mintegy 4 m volt a vízszínemelkedés. A hegység területén a helyi vízkivételek jelentősen befolyásolják a karsztvízszín alakulását. ABükkben az 1991. évben valamennyi megfigyelőkút vízszíne, bár igen különböző mértékben, emelkedett. A mélyfúrású kutak vfzszínének alakulása hosszabb időszak folyamán. A fentebbiekben az ország egyes területeit illetően a mélyfúrású kutak vízszínének 1991. évi alakulását vázoltuk. Átfogóbb, szemléletesebb képet kapunk a réteg-, illetőleg a karsztvizek szintjének változásáról, az alakulást befolyásoló természeti és emberi tényezők hatásáról, ha több év alatti, hosszabb időszakra kiterjedő vízszínváltozásokat vizsgáljuk. A B. fejezet 3.e. jelű részben feltüntettük két karsztkút és három rétegvízkút 1991. évi, valamint a megelőző hosszabb, mintegy egy-két évtizednyi időszakra vonatkozó vízszintgörbéjét, valamint további szemléltetésül egy kömpöci, egy kecskeméti és egy vattai rétegvízkút több évre kiterjedő vízállásidősorának ábráját. A Tarján-2 kút vízszínének 1972 és 1991 vége közötti alakulása jól szemlélteti a bányászati vízemelés hatását. A jelentős mennyiségű bányavíz folyamatos kiemelése következtében az időszak első részében még kissé észlelhető évenkénti természetes vízszíningadozás az időszak további részében már nem mérhető, a vízszín több, mint 30 métert süllyedt. A vízkitermelés egyenletessé válása következtében a vízszínsüllyedés megszűnt, a vízkiemelés megszűnését követően a vízszín emelkedni kezdett. Az emelkedés természetszerűleg először a vízkiemelés helyén érvényesült, később pedig a távolabbi területeken is észlelhető volt. Sajnos várható azonban, hogy a vízszínemelkedés következtében a karsztvíz minősége romlani fog; az emelkedő szintű víz elönti a nem megfelelően tisztán tartott bányatereket, azokból szennyező anyagok kerülhetnek a környező területek vizébe. Nem befolyásolja a bányászati víztelenítés a zánkai!3 jelű megfigyelőkút környezetében a karsztvízszin alakulását. A kút vízszínének változása jellemzően mutatja a Balaton-felvidék karsztvízszíneinek természetes ingadozását. Mind az 1972-1990. évekre kiterjedő, mind pedig az 1991. évi vízszintgörbéje jól mutatja a tavaszi nagymértékű beszivárgások vízszínemelő, az őszi és a téli, lényegesen mérsékeltebb beszivárgások vízszínsüllyesztő hatását. 1989. eleje óta a csapadék mennyisége, ide értve a téli hótakaró vastagságát is, csökken. Ennek következtében mérséklődik a beszivárgó víz mennyisége; a vízszín ingadozása, amint a görbe mutatja, megszűnt, a tároló lassan ürül. A debreceni В 0850-2008 jelű kút vízszíne az egyes évek folyamán, ingadozva bár, hosszabb időszakot tekintve általában süllyed. Amint vízszintgörbéje is mutatja, az 1971. évi, mintegy 96,00 m B.f. magasságról 1990 közepéig a 82,00 m B.f. magasságig süllyedt. Az 1990. év utolsó két hónapjában emelkedett, 1991 -ben a 86,00 és a 87,00 m B.f. szint között változott. Ez a kút a debreceni IV. számú vízműtelep figyelőkútja, vízadó rétege a 164-183 m mélyen levő szintek közötti pleisztocén homok, vízszínének alakulását főképpen a vízmű víztermelése befolyásolja. A B. fejezet 3.e. jelű részében feltüntetett vízszintgörbéjű nyírszölösi, 104,00 m talpmélységű kút vízadó rétege a 89 és a 99 m mélységű szintek között levő pleisztocén homok. Vízszintjének az utóbbi évtizedben mért alakulása jól szemlélteti a víztermelés hatását. Úgyszintén pleisztocén homok a vízadó rétege a 03-036-034 számú 352,00 m talpmélységű sarkadi kútnak is. A vízadó homok a 261,00 és a 352,00 m mélységű szintek között van. A kút 1979. évi, viszonylag magas vízszíne 1980. közepéig esetenkénti emelkedésekkel megszakítva süllyedt, 1980. őszén megemelkedett, majd ugyancsak kisebb közbülső emelkedésekkel 1988. közepéig süllyedt, 1990. végéig vízszintváltozásának irányzata emelkedő volt. 1991 első két hónapjában vízszintje gyakorlatilag nem változott, majd viszonylag gyors süllyedéssel a 86,10 m B.f.- 86,20 m B.f. szintig jutott és az év második felében gyakorlatilag állandó volt. 115-
