Vízrajzi Évkönyv 95., 1990 (Budapest, 1991)

Tartalomjegyzék

A források hozama az elmúlt évihez hasonlóan az 1990. évben is csökkent, sőt az aggteleki karsztvidéken szélsőségesen kicsiny értékre süllyedt. A terület forráshozamai alakulásának egyik jellemzője a Kistohonya forrás vízhozamainak változása. A 20 1/s körüli, sok év adatai alapján számított átlagos hozamú forrásnak 1990-ben csak 2,9 1/s volt az átlagos hozama, a forrás által adott évi vízmennyiség pedig a sokévi átlagnak mintegy a hetede volt. Október hónapban a forrás vízhozama kétszer is megközelítette a 0,017 1/s-ot. Az év első négy hónapjában, valamint szeptemberben és októberben a vízhozam többnyire nem érte el a 0,17 1/s-ot és értéke nagymértékben ingadozott. Az ingadozásban szerepe volt egyes csapadékok vízhozamokat befolyásoló hatásának.

A közepes nagyságú, nagyobb mélységből langyos vizeket is a felszínre juttató, aggteleki karsztvidéki források 1990. évi vízhozamviszonyainak szemléltetésére a Nagytohonya forrás vízhozamainak alakulását említjük. Ennek a forrásnak a sokéves átlagos hozama 120 1/s, az 1990. évi átlagos hozama pedig 35 1/s volt, de az év folyamán egyes időszakokban a 18 1/s értékig süllyedt. Az átlagértékeket összehasonlítva látható, hogy ennél a forrásnál az 1990. évi vízmennyiség csökkenése már nem volt olyan nagymértékű, mint a Kistohonya forrás esetében; a nagyobb mélységből származó víz vízhozamkiegyenlítő hatása érezhetően érvényesült.

Még jelentősebb volt a mélységi víz aránya és ennek következtében a vízhozamot kiegyenlítő hatása a Jósva forrásnál. Ennek a forrásnak a sokévi átlagos vízhozama 190 1/s. Az 1990. évben a mélységi víz kiegyenlítő hatása következtében a forrás átlagos hozama 132 1/s volt.

Az Aggteleki karszvidék vizsgált forrásai közül egyes források az év folyamán egy időre teljesen kiszáradtak. Ilyen volt a Kecskekút forrás, amely az ősz folyamán, a Pasnyag forrás, amely az augusztus - októberi időszakban, valamint a Tapolca forrás, amely az október hónapban apadt el teljesen. Ez az utóbbi forrás egyébként nagyon kiegyenlített hozamú.

A méréseink kezdete (1950) óta nem tapasztalt nagyfokú forráshozam csökkenések oka a következő volt:

Magyarországon Uyen tartós csapadékhiány legutóbb a múlt század ötvenes éveiben fordult elő. A mostani aszály Budapesten már 1955-ben megkezdődött; a legnagyobb csapadékosságú évek évi csapadékösszegei azóta fokozatosan csökkennek. Jósva/ő környékén a csapadékban leginkább szegények az 1986. és az 1990. közötti évek voltak. Ebben az időszakban évente átlagosan 100 mm-rel esett kevesebb csapadék, mint a megelőző 50 év átlagában (ez utóbbi értéke 650 mm). Ehhez hasonló tartós csapadékhiány a környékén, Rudabányán, 1931 és 1935 között volt. Jósvafő térségében az utóbbi öt év csapadékhiánya (beleértve az 1990. évet is) mintegy 500 mm. Ez csaknem egyenlő az egy év alatt átlagosan lehulló csapadékmennyiséggel.

Mivel a vizsgálatok szerint a leszálló hideg karsztvizek alaphozamának kiürülése évenként mintegy eg}' nagyságrenddel csökken, egy 1000 - 2000 1/p átlaghozamú hidegvízű karsztforrás teljes kiszáradásához mintegy 4 - 5 év szükséges. (Az alaphozam a legszűkebb járatrendszerből és a mélykarsztból származó, időegységre vonatkoztatott vízmennyiség.) Ezért kezdődött el 1990-ben a főképpen hidegvizű kisebb karsztf orr ások sorozatos kiszáradása.

Az Aggteleki karsztvidéken a 1990. évi pülanatnyi legnagyobb vízhozamot (190 1/s-ot) júniusban a Jósva forrásnál és júliusban a Nagytohonya forrásnál mérték. A legtartósabban a Kecskekút forrás vízhozama volt nulla (öt hónapon át).

Északmagyarország nyugatabbra eső területein fakadó forrásoknál is érezhető volt a csapadékhiány hatása. A Somoskőújfalui Községi-forrás vízhozama az 1990. év folyamán csaknem állandó, valamivel egy 1/s feletti volt. A forrás hozama és vízhozamának ingadozása az előző évben jelentősebb volt, a Cserhát hegységben fakadó, cserhálsurányi Falu-forrás vízhozama 1990-ben az átlagos érték alatti volt és 0,9 1/s-ot ért el.

A Börzsöny hegység forrásai 1990-ben érték el eddigi tartósan legkisebb hozamukat. Az andezitből, illetőleg andezittufából fakadó források vízhozamingadozása a karsztforrásokhoz viszonyítva igen nagy; a legkisebb vízhozam ötöd-hatodrésze a legnagyobb vízhozamnak.

A Dunántúli Középhegység forrásai a bányászati tevékenység hatása következtében az 1990. év előtti időszakban a korábbiaknál lényegesen kisebb hozamúak voltak. Az utóbbi időben ezen a területen a bányászat mérsélődött, ezért a budapesti Árpád-forrás, a zsámbéki Törökkút és a szentendrei Stara voda forrás vízhozama 1990-ben egy kissé nagyobb volt, mint az előző évben. Az öskűi Gyélaki- és Táloki-forrás 1990. évi vízhozama is nagyobb volt, mint a megelőző évben, de kisebb volt, mint az azt megelőző két évben. Hasonló volt a helyzet a hajmáskéri forrásoknál is.

A Balaton felvidék közelében, Kádártán levő Utászházi-forrás vízhozama általában kisebb volt, mint az előző években, bár 1985 telén az 1990. évinél kisebb vízhozam is előfordult. A Balatonielvidéken az 1990. évben a tartós aszály következtében az eddig még vizet adó karsztforrások is elapadtak (mint például a balatonfüredi Koloska-forrás). A vászolyi Nagy-forrás 1990. évi hozama a sok éves átlagnak az ötödére csökkent, hasonló helyzet alakult ki Pécselyen a Zádor-kútnál. Kapolcson az 1990. évi forráshozamok valamivel-133-