Vízrajzi Évkönyv 94., 1989 (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
A 100 cm-nél kisebb talajvízmélységű területek az 1989. év folyamán kisebbek voltak, mint 1988-ban. Ez alól csak a Szatmári-síkság, a Felső-Tisza és a Bodrogköz egyes terület részei kivételek. Egyes települések viszonylag magas talajvízszinének az oka feltehetőleg a szennyvizek fokozott mértékű elszikkasztása volt. j. MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJEI A fontosabb mélyfúrású kutak vízszintjeinek 1989. évi alakulásáról a B. fejezet 3.d. jelű táblázata tájékoztat. A mélyebben fekvő vízadó rétegekben vízszintek mérésére használt kutak hálózata (a kutak adatait a táblázat tartalmazza) az előző évihez viszonyítva lényegesen nem változott. A hálózat kútjait annak idején úgy választották ki, hogy adataik az ország fontosabb réteg- és karsztvizeinek szintjeit (esetenként nyomásait), különös tekintettel a nagyobb vízkivételek környezetére, lehetőleg jól jellemezzék. Részben az 1989. évi, részben pedig a megelőző évekre vonatkozó, a Vízrajzi Évkönyvben közölt, valamint a vízrajzi adattárban levő adatok alapján megállapítható, hogy a megfigyelt területeken - a mérési hálózat kútjainak eloszlása az ország területén nem egyenletes - mind a karsztos, mind pedig az 50 méternél mélyebben levő egyéb kőzetekben a vízszinek megelőző évekbeli süllyedése általában folytatódott, a vízkivételek csökkentése következtében azonban egyes területeken kismértékű vízszinemelkedések voltak tapasztalhatók. Az 1989. évi adatokat mérlegelve és az 1988. évre vonatkozó mérések eredményeivel összehasonlítva megállapítható, hogy a rétegvizek szintje a Kisalföld térségében a 200 méterig terjedő mélységig átlagosan 0,2 métert süllyedt. Szombathely környezetében a Kenéz-Pecöl-i vízmű működésének következtében a 100 méternél sekélyebben levő vízadó rétegekben vízszinek 0,7 métert süllyedtek. A Dunántúli Középhegység nyugati részén az ugyancsak 100 méternél sekélyebb rétegek vízszine mintegy 0,4 métert süllyedt az 1989. év folyamán. (Ezen a területen a megfigyelőhálózatot jobbára működő kutak alkotják.) A Duna-Tisza közének északi részén a 100 méternél sekélyebb vízadó rétegekbeli vízszinek az év folyamán az 1988. évi szintekhez viszonyítva nem süllyedtek, a 100 és 200 méter közötti mélységekben levő kőzetek vízszineinek 0,9 méteres, az ennél mélyebb rétegek vízszineinek 0,3 méteres süllyedését mérték. A Duna-Tisza közének déli részén a 100 méternél sekélyebben levő rétegek vízszinei 0,2 métert, a mélyebb rétegek vízszinei 0,3 métert süllyedtek. A Mátra hegység alján levő visontai külszíni fejtés, valamint a gyöngyöshalászi vízmű működése következtében a 0 és 100 méter közötti mélységekben 0,3 métert, a 100 és 200 méter közötti mélységekben 0,7 métert süllyedtek a vízszinek, az 1989. évben. Kisebbek, 0,2, illetőleg 0,5 m nagyságúak voltak a vízszintsüllyedések a bükkábrányi külszíni fejtés környezetében. A Tiszántúl északi részén (Szabolcs és Hajdú megyében) a 100 méternél sekélyebben levő rétegekbeli vízszinek az év folyamán nem változtak, a 100 és 200 méter mélységek közötti vízszineknek 0,2 méteres, a 200 méternél mélyebb vízszintek 0,4 méteres süllyedését mérték. Ettől a területtől délre a 100 méternél sekélyebben levő vízszineknek 0,2 méteres, a mélyebben levő vízszineknek 0,2-0,3 méteres süllyedését tapasztalták. A karsztvizek szintjeinek alakulását a korábbi évekhez hasonlóan 1989-ben is jobbára a Dunántúli Középhegységben mérték. Az ezen a területen az elmúlt években mért vízszintsüllyedések 1989-ben folytatódtak, kivéve Hévíz, Nagyegyháza és Mány környékét, ahol a vízkivételek és a bányavíz kiemelések csökkentése következtében a karsztvízszinek emelkedtek. Az emelkedés mértéke a Hévízi-tó körüli karsztos, melegvizes rétegekben 0,1 méteres, Nagyegyháza környezetében ennél nagyobb mértékű, átlagosan egy méteres volt. A Bakony északi előterében és a Gerecse hegység térségében a karsztvízszinek 1989-ben átlagosan egy métert. Tatabányánál két métert süllyedtek, a Bakonyban a vízszinsüllyedés elérte a három métert. A Balaton-felvidéken, amelyet a bányászati vízemelések hatása nem érint, egy métert süllyedtek a karsztvízszinek. A süllyedés okai a beszivárgásnak a viszonylag kevés csapadék miatti csökkenése és a helyi vízkiemelések. A Vértes hegységben a vízszinek az 1989. év folyamán átlagosan mintegy két métert süllyedtek, a Budai-hegység nyugati oldalán egy méteres, keleti oldalán 0,1 méteres vízszinsüllyedést okozott a bányászati vízkiemelés. A Dunántúli Középhegység területén kívül Siklós és Harkány térségében, valamint a Bükkben vannak karsztvízszintmérő kutak. Ezekben az 1989. évben végzett méréseknek az adatai szóródnak, átlagosan azonban mintegy 0,1 méteres vízszinsüllyedést mutatnak. Az említett, néhány deciméteres, esetenként egy-két méteres vízszinsüUyedések az általában szokásos földrajzi méreteket tekintve kicsinyeknek látszanak. Mégis igen jelentősek, ha figyelembe vesszük, hogy kisebb részben természeti, főképpen azonban emberi hatások eredményeiképpen már több éve, esetenként több évtizede érvényesülnek és halmozódott értékük már több méter, sőt több tíz méter. A temészeti hatások, elsősorban a száraz, enyhe időjárás okozta vízszinsüUyedések idővel várhatóan mérséklődnek, sőt ellentétes- 132 -
