Vízrajzi Évkönyv 91., 1986 (Budapest, 1987)
Tartalomjegyzék
csapadékot kapott és csupán márciusban kezdődött a száraz időjárás. Az év első hónapjának az időjárása ugyan viszonylag enyhe volt, az átlagosnál hidegebb február és március azonban jelentősen hozzájárult a felszini lefolyás és a beszivárgás mértékének mérsékléséhez . Mindezek következtében az 1986.évben a belvizi elöntések az év első felében, két vizügyi igazgatóság területének kivételével az év első négy hónapjában voltak, a száraz riyári- őszi-téli évszakban belvizes területet nem jelentettek. A 12 vizügyi igazgatóság közül ötnek /a budapesti, a bajai, a székesfehérvári,a pécsi és a nyíregyházi igazgatóságnak/ a területén az 1986. év folyamán belvizi elöntés egyáltalán nem volt. Viszonylag kevés volt a gravitációsan és a szivattyús emeléssel a befogadóba juttatott belviz a győri és a szombathelyi vizügyi igazgatóság területén is. A belvizes i- dőszak a leghosszabb a szombathelyi vizügyi igazgatóság területén volt /122 nap/,ennél egy kissé volt rövidebb a debreceni vizügyi igazgatóság területén /120 nap/. A belvizi elöntés az év folyamán a legrövidebb ideig /42 napig/ a győri vizügyi igazgatóság területén tartott Az 1986. év folyamán a belvizi szivattyúk mind a 12 vizügyi igazgatóság területén működtek, az átemelt viz összes, mennyisége 747,3 millió itt volt. Gravitációsan az év folyamán összesen 2020,3 millió nr viz folyt a befogadókba. Az 1986. évi belvizviszonyok jellemző adatait a következő táblázat tartalmazza. Vizügyi Igazgatóság Belvizzel elöntött legnagyobb terület ha A belvizi elöntések A gravitációsan levezetett viz- mennyiség millió m^ A belvizi szivattyúk által átemelt viz- mennyiség , millió nr időszaka hónap időtartama nap Északdunántuli 9650 I, III-IV 42 0 4,4 Középdunavölgyi114,0 26,4 Alsódunavölgyi132,2 18,5 Középdunántuli853,2 1,3 Déldunántuli305,3 21,0 Nyugatdunántuli 2100 I-IV 122 2,9 8,9 Felsótiszavidéki233,4 42,5 Északmagyarországi 6050 I, IV-VI 100 3,7 117,2 Tiszántúli 24100 I-V 120 207,0 157,5 Középtiszavidéki 26160 II-IV 69 25,2 158,7 Alsótiszavidéki 26330 I-IV 80 30,1 84,1 Körösvidéki 15140 I-IV 90 113, 3 106,8 Amint a táblázat adatai mutatják, 1986-ban annak ellenére jelentős mennyiségű belvizet kellett részben gravitációsan, részben pedig szivattyúzással a befogadókba juttatni, hogy az év és főképpen annak második fele száraz időjárású volt. Várható azonban, hogy a szárazabb, melegebb, mérsékeltebb belvizi elöntésü időszakokat csapadékosabb évek követik. Az ilyen években a belvizek, ha azoknak részben gravitációs, részben szivattyús elvezetésre felkészülve nem vagyunk, a mezőgazdaságnak számottevő károkat okozhatnak.A belvizek kellő gyorsaságú elvezetéséhez szükséges munkákat, amint azt a korábbiakban is már említettük, száraz időszakokban lényegesen gazdaságosabb elvégezni, mint a nagy károkkal fenyegető belvizi elöntések ellen rövid idő alatt, nagy területeken, nagy erőket bevetni.A belvizi elöntések elleni védekezésre való felkészülés fontosságát eléggé hangsúlyozni nem lehet. i/ TALAJVIZÁLLÁSOK A talajvízállások 1986.évi alakulásáról, a B.fejezet 3.a. jelű táblázata, valamint a 3.b. és 3.C. jelű ábrája tájékoztat. Az 1986.év első két hónapja, mint említettük az átlagosnál csapadékosabb, az év további része azonban a sokévi átlagnál szárazabb, a január enyhe, a február és a március hideg volt. Mindezeknek, valamint a vizrajzi, a földtani, továbbá az előző évi csapadék- és hőmérsékleti viszonyok következtében januárban a Duna-Tisza közének a Tárná vonalától délre levő részén néhány kisebb folt kivételével a talajvizállás alacsonyabb volt a sokévi átlagnál, vagy azzal megegyezett. Hasonló volt a talajvizállás a Dunántúl Dunához csatlakozó siksági területeinek legnagyobb részén is, csak a Balaton-Velencei-tó vonalának észak-kelet felé keskenyedő sávjában haladták meg a talajvizállások a sokévi átlagot. A Duna-Tisza közének a Tárná völgyétől észak-keletre levő részén a sokévi átlagnál magasabb, valamint alacsonyabb talajvizállásu területek vegyesen fordultak elő.A Tiszántúlnak a Körösök völgyétől északra levő részén a januári talajvizállások magasabbak voltak a sokévi átlagnál, csak néhány kisebb területen haladták azt meg. A Körösök völgyétől délre levő tiszántúli területeken a talajvizállás általában alacsonyabb volt a sokévi átlagnál, csak a Tisza és a Maros mentén és még két, kisebb területen volt annál magasabb. A siksági területek calajvizállásainak januári helyzete az év folyamán az emlitett körülmények hatására módosult: februárban, márciusban kissé megnövekedtek az átlagosnál magasabb talajvizállásu területek, áprilistól kezdődően ezeknek a nagysága egyre csökkent-94-
