Vízrajzi Évkönyv 90., 1985 (Budapest, 1986)
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ A Vízrajzi Évkönyv jelen kötete a magyar vízrajzi szolgálat fennállásának százegyedik évében jelenik meg. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1886-ban létesített Vízrajzi Osztálya volt az országnak az az első szervezete, amelynek feladata az ország vízrajzi adatainak mérése, értékelése, az árvizek előrejelzése volt. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelőena vízrajzi szolgálat szervezete 1886 óta többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium,valamint a Földművelésügyi Minisztérium Országos Vízépítési Igazgatóságának Vízrajzi Osztálya, 1929-től 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet, 1948-tól 1952-ig a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től 1976-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, azóta pedig napjain- kiga Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vízrajzi Intézete és a vízügyi igazgatóságok látták.illetóleg látják el a vízrajzi teendőket. A vízrajzi szolgálat az elmúlt évszázad alatt meghatározta a vizek kártételei elleni védekezéshez és a vízhasznosításhoz szükséges vízrajzi alapadatokat. A vízrajzi adatoknak egy része a Vízrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra. Az évente megjelenő Évkönyv kiadásának célja Magyarország hidrológiai mérési és észlelési hálózatát, valamint hidrológiai viszonyait jellemző fontosabb adatok évenkénti összefoglalása,közreadása, esetenként szemléltetése, a hidrológiai viszonyok alakulásának értékelése. Ennek megfelelően a Vízrajzi Évkönyvnek az adatgyüjtőhálózatra vonatkozó része tartalmazza 781 vízmérce, 2375 talajvizkut, 562 mélyfúrású kút /rétegvíz- és karsztkut/, 80 forrás és 1425 meteorológiai állomás jegyzékét, a vízmércék törzshálózatának vázlatát, vízfolyások szerinti csoportosítását és törzskönyvi adatait. A táblázatok magukba foglalják a vízügyi igazgatóságok, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ és az Országos Meteorológiai Szolgálat hidrológiai, illetőleg hidrometeorológiai hálózatának főbb jellemzőit. A hálózat állomásainak területi eloszlását az Évkönyvhöz csatolt térképek szemléltetik. Az év hidrológiai jellemzése cimü fejezet ismerteti a csapadék, a léghőmérséklet, a napfénytartam és a párolgás alakulását, tartalmazza a felszíni vizek hidrológiai jellemzőit, a jég- és a gázlóviszonyok, a belvízi elöntések és a belvizszivattyuzások adatait, továbbá a talajvizek, a források és a mélyfúrású kutak főbb hidrológiai mennyiségeit. A felszíni vizek adatait magába foglaló fejezet 160 vízmérce napi vízállásait, 60 vízmérce havi és évi legkisebb, közepes és legnagyobb vízállásait, valamint a vízállások eddig előfordult szélső értékeit, 48 mérési szelvény napi vizhozamadatait, valamint 47 vízmércénél mért vizhőmérsékleteket tartalmazza,továbbá tájékoztat a jelentősebb vízfolyások hordalékjárásáról, jégviszonyairól és a dunai gázlók alakulásáról. A- zoknál a szelvényeknél, amelyekben a vízfelszín esése a vízhozamokat számottevő mértékben befolyásolja, a vízhozamokat a vízállás és a vizszinesés függvényében határoztuk meg és a számításokhoz szükséges segédtáblázatokat feltüntettük. Az adatokat vizállásmenetgörbék, keresztszelvények, a viz-, valamint a léghőmérséklet, a jégviszonyok és a gázlómélységek alakulásának ábrái szemléltetik. A felszín alatti vizek jellemzőit ismertető fejezet 395talajvizkut vízállását, 54 kút vizszintmenet- görbéjét, a talajvizszint területi alakulását szemléltető térképet, 55 rétegvizkut és 43 karsztkut vizszintjeit, öt mélyfúrású kút vizszintmenetgörbéjét, 19 forrás vízhozamait és két jellegzetes forrás vízhozamának időbeli változását ábrázoló görbét tartalmazza. A hidrometeorológiai jellemzők fejezete tájékoztat a csapadék évi, évszakonkénti és tenyészidőbeli alakulásáról, tartalmazza 8 47 csapadékmérő állomás havi adatait, továbbá a rövid idő alatt hullott nagy csapadékok adatait. 50 állomás hóvastagságának és hóvizegyenértékének időbeli alakulását táblázat szemlélteti. Közöljük a léghőmérséklet, a napfénytartam, továbbá a szabad vízfelület párolgásának jellemzőit és a léghőmérséklet területi alakulásának ábráját. A hidrológiai észlelési és mérési hálózat legnagyobb részét az 1981. év óta a vízügyi igazgatóságok kezelik és az észlelések, a mérések adatait is főképpen az igazgatóságok dolgozzák fel. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vízrajzi Intézete a Balaton és a Velencei-tó hidrológiai jellemzőit, valamint a Duna és a Dráva vízhozamait mérte, észlelte és értékelte. A meteorológiai adatok többségét az Országos Meteorológiai Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. Kérjük az Évkönyv használóit, hogy a kötetre vonatkozó esetleges észrevételeiket közöljék. Budapesten, 1986. november havában Dr. Ivicsics Lajos Dr. Goda László a műszaki tudományok kandidátusa a műszaki tudományok kandidátusa tudományos tanácsadó a Vízrajzi Intézet igazgatója Dr. Alföldi László a földtudományok kandidátusa a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ főigazgatója-9-
