Vízrajzi Évkönyv 89., 1984 (Budapest, 1985)

Tartalomjegyzék

Változatlanul nagymértékben fokozódik a vizszinsüllyedés Pest megye délkeleti és Hajdu-Bihar megye nyugati részén. Ugyancsak általában süllyed a dunántúli pannon homokrétegeket megcsapoló kutak vizszi- ne is, Vas megyében azonban egyes kutak vizszine emelkedett. Ennek oka a Kenéz-Pecöl-i vízkitermelés csökkenése. A Kisalföld rétegvizkutjainak vizszine korábban nem, vagy csak nagyon kicsiny mértékben süly- lyedt, az utóbbi évben azonban a süllyedés fokozódott.

Karsztvizszintészleló kúthálózat jobbára a Dunántúli Középhegység területén épült ki. Ezen a területen á karsztvizszinek az 1984. évben általában tovább süllyedtek, de a süllyedés több helyen mérséklődött, sőt egyes helyeken vizszinemelkedések is észlelhetők voltak. így például általában mérséklődött a Hévizi-tó körül a karsztvizszintek.a 165., a 166. és a 177. sz. kút vizszintjének süllyedése és ennek megfelelően kisebb mértékűvé vált a tó vizhozamának csökkenése is.

A nyirádi bányavizkiemelés mértéke az 1984. év folyamán csökkent, ennek megfelelően mérséklődött a karsztvizszintek, többek között a 124-161. sz. kutak vizszintjének a csökkenése is. A mérséklődés a leszívás középpontjának a környezetében volt a legnagyobb mértékű. Növekedett viszont aPadrag környéki bánya- vizkiemelések miatt a 9., a 10., a 101. és a 103. sz. kút vizszinsüllyedés ének az üteme. Az 1984. év folyamán folytatódott a vizszinsüllyedés a Magas-Bakonyban, Veszprém környékén viszont a vizszinalakulás az e- lőző évekhez viszonyítva számottevő mértékben nem módosult. Várpalota környékén a bántapusztai bányavíz- betörés miatt helyi leszívás keletkezett, de ennek hatása az ösküi források elapasztásán túl nem terjedt. Az Iszkaszentgyörgy területén levő 33-37. sz. kutak vizszine a víztermelés mértékének csökkenése következtében emelkedett, általában azonban a környéken a vizszinek tovább süllyedtek. Ez alól csak az oroszlányi és a gánti vízkivételek csökkenése miatt bekövetkezett helyi vizszinemelkedések a kivételek. Tatabányán a leszívás középső része a vízkitermelés csökkenésének ellenére mélyült és számottevő volt az év folyamán a vizszinsüllyedés Nagyegyháza és Dorog környezetében /216., 228-234. és 259-262. sz. kút/.

A Pilisben és a Budai-hegység északi részén a vizszinsüllyedés az év folyamán folytatódott, Budapesten viszont általában emelkedtek a vizszinek. A Dunántúli Középhegység szabad /nem nyomás alatti/ viz- felszinü területein a vizszinsüllyedés átlagos értéke évi 1-2 m volt, a nyomás alatti karsztvizek 1984. évi nyomáscsökkenése mintegy 0, 2 at volt.

A vizszint-, illetőleg a viznyomásváltozásokat okozó emberi és természeti tényezők hatásai — éppúgy, mint a megelőző években — az 1984. évben is nehezen választhatók szét, de feltételezhető, hogy az 1984. évi vizszin-, illetőleg viznyomásváltozásoknak az igen számottevő emberi hatások mellett természetes okai is vannak.

Az évi 0, 1-0, 5 m-es még inkább azonban az 1-2 m-es vizszinsüllyedés igen számottevő érték, különösképpen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a süllyedések, illetőleg süllyedési sebességek hosszabb időn át érvényesülve eredményül több tiz méteres vizszinsüllyedéseket okoznak. A különböző /bányászati, vízellátási stb. / célú vízkiemelések, víztermelések kedvező és kedvezőtlen hatásainak mérlegelésekor ezeknek a vizszinsüllyedéseknek a következményeit is szükséges számításba venni.

h/ FORRÁSOK VÍZHOZAMAI

Az 1984. évben, éppen úgy, mint az előző években, elsősorban azoknak a forrásoknak a hozamát mértük, amelyek nagyobb hozamuk következtében a vízellátás távlati fejlesztése szempontjából számításba vehetők. Figyelemmel kisértük azonban néhány olyan forrás vizhozamának az alakulását is, amelynek adataira nem a vízellátás távlati fejlesztése, hanem egyes területekre vonatkozó hidrogeológiai ismereteink gyarapítása szempontjából van szükségünk.

A jelenlegi mérési hálózatban levő forrásoknak csak kisebb része esetében van hosszabb időszakra /több évre/visszanyúló vizhozamadatsorunk, nagyobbik részük hozamainak a mérése csak néhány évvel ezelőtt kezdődött. A vizhozamidősorok sok esetben mutatják a hozamoknak a csapadékmennyiséggel való szoro- sabb-lazább összefüggését, a csapadékviszonyok'alakulásán kívüli változási irányzatra azonban csak néhány esetben lehet következtetni. Ilyen például a Hévizi-tó forrásának az esete, amelynek hozama a nyirádi bá- nyavizkiemeléssel összefüggésben alakul; az 1984. évben mintegy 2 %-os volt a csökkenés.

Egyébként a források vízhozama a csapadék és az emberi beavatkozások alakulásától és a geológiai viszonyoktól függően az 1984. év folyamán is tág határok között változott. Az év folyamán a legnagyobb forráshozamot a jósvafői Jósva-forrásnál márciusban mérték. Értéke /380 1/s/ azonban csak 5 %-a az eddig mért legnagyobb vízhozamnak /a 7500 1/s-nak/. Enriek a forrásnak az 1984. évi legkisebb vízhozamát, 108 1/s-ot januárban és februárban mérték.

Eltekintve a Jósva-forrástól és a szögligeti Melegvíz-forrástól,, amelyekből a sokévi átlagnál több viz folyt ki az 1984. évben, az aggteleki karsztvidék forrásainak vizhozama az 1984. évben a sokévi átlagnál kisebb volt. Mivel ezeknek a forrásoknak a hozama nagymértékben függ a csapadék mennyiségétől és eloszlásától, a viszonylag kicsiny vízhozamok oka az aránylag kevés csapadék volt. Az aggteleki karszt forrásvíz- hozamainak és csapadékainak összefüggésére mutat a forrásvizhozamok időbeli alakulása is; 1984. évi legnagyobb értékeik májusban és szeptemberben voltak, akkor, amikor a csapadék is meghaladta a sokévi átlagos mennyiséget /az év többi hónapjában annál kisebb volt a csapadékmennyiség/.

A balatonfelvidéki forrásokból az 1984. évben kifolyt vízmennyiség a sokévi átlagtól csak kicsiny mértékben tért el. A Kéki-forrás vizhozama az év folyamán alig ingadozott, a Siske-forrás vizhozama az év második felében növekedett meg.

96 —