Vízrajzi Évkönyv 86., 1981 (Budapest, 1982)
Tartalomjegyzék
sze volt. A száraz időjárás augusztusban folytatódott; a lehullott csapadék mennyisége az ország területének 80 %-án nem érte el a sokévi átlagértéket. A száraz hónapok közül csapadékosságáyal kiemelkedett a szeptember. A lehullott csapadék havi mennyisége az ország területének 95 %-án felette volt a sokévi átlagnak. A nagy szárazság októberben ismét visszatért, a havi csapadék mennyisége az ország területének 80 %-án nem érte el a sokévi átlagot. A száraz időjárás novemberben folytatódott és csak decemberben szűnt meg; ebben a hónapban a csapadék mennyisége az ország területének 95 %-án meghaladta a sokévi átlagot. A B. fejezet 4. b. jelű térképei a csapadék évszakonkénti megoszlását szemléltetik. A két-két részből álló térképek egyike az egyes évszakokban lehullott csapadék mennyiségét, a másika ennek a mennyiségnek az 1901-1970. évek átlagának százalékában kifejezett értékét mutatja. Az 1980-1981. év telén /az 1980.XII. 1-1981. II. 28. közötti időszakban/ a csapadék mennyisége az országterületének legnagyobb részén az átlagérték alatt volt, csak Baranya megye déli részén hullott az átlagosnál kevéssel több csapadék. Az ország legszárazabb területei a Zagyva, a Tárná és a Tápió torkolati vidékei, a Borsodi-medence, valamint — a nyugati határvidék kivételével — a Balatontól nyugatra levő területek voltak, ezeken a részeken a téli csapadék mennyisége nem érte el az 50 mm-t. A tél folyamán a legtöbb — 150 mm-t meghaladó mennyiségű — csapadékot a Baranyai dombság és a Mecsek vidéke kapta. A tavaszi hónapokban /a március l.és május 31. közötti időszakban/ lehullott csapadék mennyisége Nagykörű és Szigetvár környékének kivételével az átlagérték alatti volt. Az átlagtól való legnagyobb eltérés — -67 %— Tamási községben volt. A tavasz folyamán a legkevesebb csapadékot a Duna-Tisza közének középső része és a Mezőföld kapta, a legtöbb csapadékot az ország délnyugati és délkeleti határvidékén mérték. A nyár folyamán /a junius 1. -augusztus 31. közötti időszakban/ az ország területének mintegy a felén az átlag alatti volt a csapadék mennyisége. A csapadékösszegek általában 150-250 mm közöttiek voltak. Az átlaghoz viszonyitott legnagyobb pozitiv eltérés —1-63 %— Sajószentpéteren, a legnagyobb negativ eltérés — -45 % — Püspökladányban volt. Az ősz folyamán /a szeptember 1. és a november 30. közötti időszakban/ átlagosan 100-200 mm körüli csapadék hullott; az ország területének mintegy 80 %-án a csapadék mennyisége nem érte el a sokévi átlagot, csupán a Pápa-Szombathely vonaltól nyugatra, valamint a Debrecen-Hajdúnánás vonaltól keletre levő területeken volt jelentősebb csapadéktöbblet. A csapadék öntözési félévi /tenyészidőszaki/ eloszlását szemléltetik a B. fejezet 4. c. jelű ábrái. Az április 1. és szeptember 30. közötti tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége az ország jelentős részén nem érte el az átlagértéket. Különösen nagy volt a csapadékhiány Solt környékén, a Somogyi dombság területén, a Szatmári sikságon, a Hortobágy és a Kisalföld egy részén, valamint a Baranyai dombságon. A nyári félévi csapadékösszegek a Dunántúlon átlagosan 350-450 mm, az Alföldön 250-350 mm, a hegyvidékeken 300-400 mm közöttiek voltak. A csapadék havi és évi összegeit a B. fejezet 4. d. jelű táblázata tartalmazza. A csapadékmérési állomások csoportositása megfelel a talajvizkutak esetében alkalmazott, vizgyűjtőterületenkénti csoportosításnak /a csoportositás vázlatát az A. jelű fejezet 4. ábrája mutatja/. A csapadékos napok legnagyobb száma Pilisszentkereszt-Dobogókőn volt/126 nap/, a legtöbb csapadékot — 850 mm-t — az év folyamán Sellyén mérték. A rövid idő alatt hullott nagy csapadékok jellemzőit a B. fejezet 4.e. jelű táblázata tartalmazza. Az év folyamán a leghevesebb felhőszakadást május 17-én Pilismaróton /Komárom megye/ észlelték, amikor 10 perc alatt 37,5 mm eső hullott /ez 3,75 mm/perc csapadékintenzitásnak felel meg/. 24 óra alatt hullott 50 mm-es, vagy ennél nagyobb csapadékot az év folyamán mintegy 130 alkalommal — az évben először május 14-én, utoljára december 9-én— mértek. A hótakaró vastagságának és vizegyenértékének időbeli változását mutatja a B. fejezet 4.f. jelű táblázata. Az 1980-1981. évi tél folyamán a legnagyobb hóvastagságot 1981. januárjának második felében Gyön- gyös-Kékestetőn mérték /77 cm-t/. A tél folyamán viszonylag korán — november első napjaiban — lehullott a hó. Ez általában csak 5-15 cm vastagságú volt és néhány nap elteltével elolvadt. Jelentősebb mennyiségű — 10-20 cm vastagságú — hó a hónap közepén hullott, majd ez is elolvadt és csak a hónap végére alakult ki tartós hótakaró. Ez az ország egyrészén a december hónap második felében elolvadt. Felsőhámoron, Kékestetőn, Lillafüreden azonban állandó maradt. Januárban az állomások legnagyobb részén volt több-kevesebb hótakaró nélküli nap és jobbára a hegyvidékeken voltak olyan területek, amelyek hótakarója a hónap folyamán nem olvadt el egy napra sem. Február folyamán a hegyvidéki állomások kivételével minden állomáson csak néhány napig tartott a hótakaró, március második felére pedig a hegyvidéki állomásokon — Felsőhámoron, ^Galyatetőn, Kékestetőn, Mátraházán, Mátraszentlászlón — is elolvadt. h/ A HŐMÉRSÉKLET ALAKULÁSA Az 1981. év folyamán a Dunántúl nagyrészén a középhőmérséklet az átlag alatti, a többi részén az átlag feletti volt.A sikvidéki állomásokon az évi középhőmérséklet 9,0 és 12,0 fok közötti volt, a sokévi átlagtól való eltérés -0,4 és +1,0 fok között változott. Az évi legnagyobb hőmérsékletet, 38,1 C-t augusztus 3-án Kisteleken, a legkisebb hőmérsékletet, -22,6 C-t január 17-én Putnokon mérték. — 99
