Vízrajzi Évkönyv 86., 1981 (Budapest, 1982)
Tartalomjegyzék
mint az 1980. év téli, illetőleg tavaszi időszakában. A három nyári hónap folyamán a csapadék az ország területének mintegy a felén kevesebb volt az átlagosnál. Az időjárás a nyár elején az átlagosnál melegebb, júliusban és augusztusban az átlagosnál hűvösebb volt. A csapadék és a hőmérséklet alakulásának, a növényzet vízfogyasztásának megfelelően a talajviz- szinnek a tavasz végén megkezdődött süllyedése a nyár folyamán általában folytatódott. A Zagyva és a Tisza vonalától keletre és északkeletre levő területeken, ahol a talajvizszint a korábbi hónapokban csaknem mindenütt magasabb volt a sokévi átlagnál, a nyári hónapokban növekedtek azok a területrészek, amelyeken a talajvíz színe alacsonyabban volt az átlagosnál. Úgyszintén növekedtek azok a területek is, amelyeken a talajvíz szintje már a korábbi hónapokban is — helyenként 100cm-tis meghaladó mértékben — alacsonyabb volt a sokévi átlagnál. Az őszi hónapoknak az átlagosnál kevesebb csapadéka, az október és a november hónapnak viszonylag melegebb időjárása következtében az ősz folyamán tovább növekedtek azok a területek, amelyeken a talajvíz szintje alacsonyabb volt a sokévi átlagnál. A Duna-Tisza közének a Zagyva és a Tisza vonalától délre, illetőleg nyugatra fekvő részén — néhány kisebb területtől eltekintve — mindenütt alacsonyabb volt az őszi talajvizszint a sokévi átlagnál, a Zagyva és a Tisza vonalától keletre és északkeletre levő területeken pedig növekedtek az átlagosnál alacsonyabb vizszintü területek, bár továbbra is nagy maradt az átlagosnál magasabb talajvizszintü területek aránya. A talajvíz szintjének az 1981. évi átlagértéke a Zagyva és a Tisza vonalától keletre és északkeletre levő területeken — néhány kisebb kivételtől eltekintve — sok helyen 100 cm-t meghaladó mértékben magasabb volt a sokévi átlagnál, a Duna-Tisza közén és Dunántúlnak a Duna vonalához csatlakozó keleti részén általában nem érte el a sokévi átlagot, több területen pedig 100 cm-nél nagyobb mértékben maradt a sokévi átlag alatt. f/ A MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJÉNEK ALAKULÁSA A Vízrajzi Évkönyvnek ebben a kötetében néhány fontosabb mélyfúrású kút tárgyévi vizszintjeit is feltüntettük /B. fejezet, 3.d. jelű táblázat/. Részben a tárgyévi, méginkább azonban a Vízrajzi Intézetben tárolt, korábbi évekre vonatkozó adatok összehasonlítása alapján arra következtethetünk, hogy főképpen a nagyobb vízmüvek /Kecskemét, Szeged, Debrecen város vízmüvei/, valamint a gyöngyösvisontai külfejtés környezetében levő mélyfúrású kutak /rétegvizkutak/ vizszintjeinek a korábbi években észlelt süllyedése a kutak legtöbbjének esetében a tárgyévben folytatódott. Ez a vizszintsüllyedés nem korlátozódik az egyes kutak környezetére, hanem kiterjed csaknem az egész Alföld mélyebben fekvő víztartó rétegeire. A vizszintsüllyedés mértéke a mélyebben levő rétegekben nagyobb, mint a kisebb mélységű rétegeket megcsapoló kutak esetén. Azokon a területeken, amelyeken a rétegvizek kitermelésének fokozódása megszűnt, vagy a kitermelés mértéke csökkent, a vizszintek süllyedése is mérséklődött /mint például Debrecen környékén/. A viz szintváltozásokat okozó emberi beavatkozások és természeti tényezők következményei egymástól nehezen választhatók szét, de feltételezhető, hogy a tárgyévi vizszintcsökkenések okai egyes esetekben természetes hatások is lehetnek, mivel a vizszintsüllyedés olyan kutak esetében is észlelhető, amelyek a nagyobb mértékű vízkivételektől távolabb vannak /mint például a Bükkalján levő kutak/. Úgyszintén süllyedt a tárgyév folyamán is, a megelőző évekhez viszonyítva is a karsztkutak vizszint- je /B. fejezet, 3.d. jelű táblázat/. A regionális vizszintsüllyedés a Dunántúli Középhegység egész területére kiterjedt, kivéve a Balatonfelvidék kőzettanilag elkülönülő sávját. g/ CSAPADÉKVISZONYOK Magyarország 1981. évi időjárását a nagy csapadékhiány jellemezte. Az ország területének mintegy 90 %-án volt a csapadék kevesebb a sokévi átlagnál. A sokévi csapadékátlag és az 1981. évi csapadékmeny- nyiség értéke Mosonmagyaróvárott 600, illetőleg 589 mm, Győrött 607 mm, illetőleg 482 mm, Siófokon 621 mm és 563 mm, Keszthelyen 694 mm és 537 mm, Kaposvárott 731 mm és 634 mm, Budapesten 619 mm és 513 mm, Kecskeméten 522 mm és 465 mm. Szegeden 576 mm és 558 mm, Nyíregyházán 581 mm és 540 mm. Az átlagosnál kevéssel több csapadék csak a Dunántúl, a Duna-Tisza köze, valamint a Tiszántúl egyes részein volt. A sokévi csapadékátlag és az 1981. évi csapadékmennyiség Debrecenben 545 mm és 617 mm. Szarvason 496 mm és 515 mm, Békéscsabán 571 mm és 580 mm volt. A csapadék évi megoszlását aB. fejezet 4. a. jelű ábrái szemléltetik. A január hónap rendkívülien száraz volt. A lehullott csapadék mennyisége az ország területének 95 %-án nem érte el a sokévi átlagot. A száraz időjárás februárban folytatódott; a csapadék csak Békéscsaba és a Mecsek hegységterületén érte el a spkévi átlagot. Márciusban az ország déli részén, valamint a Tiszántúlon és az Észak-borsodi hegyvidéken a csapadék a sokévi átlag felett, más területeken alatta volt. Rendkívülien száraz volt az április hónap. Az ország legszárazabb vidéke a Mezőföld volt. A száraz időjárás májusban folytatódott; a havi csapadék mennyisége az ország területének több, mint a 95 %-án nem érte al a sokévi átlagot. A legszárazabb terület a Kiskunság déli része volt. Júniusban csapadékosabbra fordult az i- dőjárás; az ország területének 75 %-án meghaladta a havi csapadék mennyisége a sokévi átlagot. Ismét száraz volt azonban a julius hónap. A lehullott csapadék mennyisége az ország területének kétharmadán alatta volt a sokévi átlagnak. A legszárazabb terület a Duna-Tisza közötti hátság, valamint a Mezőföld északi ré98 —
