Vízrajzi Évkönyv 80., 1975 (Budapest, 1976)

Tartalomjegyzék

vízgyűjtő tartozott volna. Kisebb vízfolyásokon még később is csak tanulmányi célokból, ideiglenesen állítottak fel mércéket. A csapadék és lefolyás közötti kapcsolat tanulmányozását 1901-ben indította meg a Vizu-ajzi Osztály. A Ferenc-csatorna jobbparti delta lecsapoló társulat 79 km -nyi síksági területén és a Latorca vízrendszeréhez tartozó Szernye-mocsár részben hullámos, 390 km -re terjedő vízgyűjtődében, majd - 1903-tól - a Bega felső folyását tápláló Gladna patak 126 km -es vízgyűjtőjében, hegyvidéken /11/. Az országos hálózatba j^evont első kisebb vízfolyás a Pinka volt. Pornóapáti mércéjén / F=696 km / 1903-tól folyt észlelés. A Zagyva apcivízmércéjét 1910-ben, a Zala zalaegerszegi mércéjét 1913-ban állították fel. Vízgyűjtőterületük 617, Ш. '465 km . A Zagyva vizrendszeré- ben Jászteleken és Zagyvarékason 1898-ban létesített vizmérceállomást a Vízrajzi Osztály. A Tárnán Verpelétnél 1926-ban indult meg az észlelés. 1935-bep, 8-ra növelték a ^naércék számát. /Vízrajzi sorrendben: Pásztó /488 km / és Apc /617 km / a Zagyván; Galggimácsa /242 km / és Héviz- gyö^k /416 km / a Galgán; Verpel^t /574 km / a Tárnán; Jásztelek /4207 km / a Zagyván; Tápióság /98 km / az Alsó-Tápión és végül Zagyvarékas /5761 km / a Zagyván. Ma 12 helyen kisérik figyelemmel a vízjárás alakulását. Közülük 8 helyen rajzoló műszer működik. A Kapóson csupán e- gyetlen vízmérce volt, Kurdon 1887-től. Az 1934-35-bgn létesült állomásokkal a következő helyzet alakult ki: Kaposvár /32 7£m / a Kapóson, Orci /118 km / az Orcd patakon, Csikóst$ttös /461 km / a Baranya patakon, Dombóvár /1707 km /, Kurd /2119 km / és Pincehely /3210 km / a Kapóson. Ma 9 mérceállomás van a rendszerben /bekapcsolták az észlelésbe a Surján patakot és a Koppányi/, kettő híján rajzoló műszerrel felszerelve. A Rákos patak K£t mérceállomása közül /Pécel, 85 km és Budapest- Kerepesi ut 154 km / Pécel kapott rajzoló műszert.

h. / Az ábrázolás módjában Arenstein Józsefet, a pesti József-ipartanoda tanárát követve, akinek a Duna pesti szakaszán 1847/48 és 1849/50 telének jégviszonyairól készült tanulmánya annak idején az egykori Habsburg- monarchia egész területére kiterjesztett adatgyűjtés mintájául szolgált /12/, A Duna pesti szakaszának beállásáról és a jég eltűnésének idejéről a legrégibb,1818-1836. évi adatsort Vásárhelyi Pálnak köszönhetjük /13/.

i. / Geológusok és más természetjárók régebben is megmérték alkalmilag egy-egy forrás hozamát. A rendszeres méréseket a pécsi vízmüvek kezdték: 1910-től figyelik a Tettye-forrást. A 20-as évektől ismételten végeznek méréseket egyes fürdők vízellátásával kapcsolatban /a budai Géllért- és Rudas-fürdőben, Balatonfüreden, Miskolc-Tapolcán/. Az országos forrás-nyilvántartást Kessler Hubert szervezte meg 1950-ben. A következő évben már 49 mérésről számolt be /22/.

k. / A lebegve szállított hordalék mennyiségét először Balló Mátyás mérte meg a Duna budapesti szakaszán 1871 - 72-ben /14/. A Vízrajzi Osztály 1901. évi tiszai mérései már négy szelvényre terjedtek ki /Csap, Tokaj, Szolnok, Szeged/. Összesen 256 mintát vettek és a vizsgálatokat - éppúgy, mint Ballónál - a viz öntözésre való alkalmasságának megállapítása végett kémiai elemzés egészítette ki /15/. Takáts Tibor 1931. évi mérései után- 17 -